Esztergomi séta

Ezen a vasárnapon kicsit szerettünk volna kettesben lenni, ezért felugrottunk Dobogókőre. Kicsit sétáltunk fenn, és megebédeltünk. Mivel elég ködös-párás-nyírkos-hideg idő volt (és én fáztam mert nem öltöztem fel rendesen), így elindultunk hazafele, viszont egy hirtelen ötlettől vezérelve Esztergom irányába kanyarodtunk, és megálltunk a városban egy sétára.
Itt már kicsit szebb volt az idő, de még mindig hideg volt. Lesétáltunk a csatorna mentén a Duna partra, majd visszafele beültünk egy kis kávézóba (szintén a csatorna partján volt). Igazából nem sok minden történt, de az őszi színek gyönyörűek voltak, és a séta a napsütésben nagyon jól esett.
És végre együtt voltunk egy kicsit, mert a hétköznapok rohanásában sajnos most kevesebb figyelem jut a másikra. A válásom egyik tanúlsága az volt, hogy akit szeretünk, arra akkor is figyeljünk ha úgy érezzük "neki igazán meg kell értenie mennyire elfoglalt vagyok, hisz látja mennyit dolgozom. Ha majd lesz időm akkor vele is foglalkozom.." Hát ez nem így van. Egy darabig persze mindenki toleráns, de ezzel nem szabad visszaélni. Szerencsére most nem így van. Egyrészt én is próbálok odafigyelni erre (bevallom nem mindig sikerül), másrészt a párom szóvá is teszi, ha úgy érzni nem figyelek kellőképpen rá. Így azonnal lehetőségünk van a korrigálásra, így nem csúszhat el a kapcsolat. Tehát csak őszintén kimondani a problémákat, és nem szabad hurcolni, mert ezek az apró sérelmek bizony össze tudnak tömörödni egy keményebb tüskévé, amit aztán már sokkal nehezebb kihúzni :(.
És a mai tanmese után következzenek a képek :)

A helyiek persze felkészültebbek voltak mint mi, így a vadkacsák azonnal átpártoltak hozzájuk az ingyenvacsora reményében.