Lombik 5.09

Az elmúlt napokban sokat beszélgettünk az orvosról. Tényleg a lelkét kiteszi, és soha egy fillért nem kapott még tőlünk (na jó, egyszer vettünk neki Londonban egy autós újságot J). Mivel megrögzött Alfa rajongó, ezért úgy döntöttünk veszünk neki egy 8C vagy 4C modellt. Tekintettel arra, hogy hétfőn kicsit jobban belementünk a magánéletébe az jött le, hogy döntésre jutott, és várhatóan jövőre (januártól) már nem lesz itt. Ez tehát mindenképpen az utolsó közös (remélhetőleg sikeres) körünk lesz. Épp ezért a műtét előjegyzésekor meg is kérdezte, hogy TB-re menjen vagy kedvezményes alapítványi keretek között (95.000 Ft lesz így az 500.000 Ft helyett)? Mondtam neki, hogy hát TB-ről volt szó… és ekkor mondta el miért is kérdezni. Egyrészt még maradt pár hely, de ez a lehetőség jövőre már nem lesz. Mivel Ő el fog menni, így bárhova is megyünk majd, maradna még 3 TB finanszírozott lehetőségünk, ami azt jelenti megpróbáltuk 8x, ennél több próbálkozásnak ő nem látja értelmét. Mivel ezek logikus érvek voltak, így abban maradtunk menjen kedvezményesen. Engem persze ez elkeserített (kilépve az épületből ki is mondtam hangosan, hogy aki le akar születni az kapja össze magát, mert nem biztos, hogy lesz legközelebb!), de maximálisan megértem a döntését. Az elmúlt 2,5 évben láttam mi megy, ez így tényleg nem élet. Utalt valamilyen tárgyalásra is (a szabadnapján is be kellett jönnie, és alig ért oda) – szerintem ez a bontópere lehetett. Azt mondta már nyáron ment volna, csak nem állt úgy anyagilag, és még itthon el kellett rendezzen dolgokat, de most már nem halogatja tovább. Gondolom tiszta lappal új életet kezd. Én mást nem is kívánhatok hozzá, mint sok szerencsét. Megérdemelné.