Bár gyönyörű hely a Vörös tenger, 2007 februárjában mégis úgy gondolta a csapat, hogy más vizeket is érdemes lenne felfedezni. Így összeálltunk 17-en, és elutaztunk Tájföldre. A kötelező Bangkok-i városnézést követően átrepültünk Koh Samui szigetére, ahol egy hetet töltöttünk, leginkább merüléssel. Az utolsó nap körbemotoroztuk a szigetet, hisz 24 órával a repülés előtt tilos a merülés!
Bennem két remény élt. Láthatok végre cetcápát, és nem találkozom tengeri kígyóval. Természetesen egyik vágyam se teljesült. Cetcápa sehol, kígyó azonban igen! Hurrá! :)
Hogy miért nem szerettem volna kígyóval találkozni? Talán mert ez az egyik legveszélyesebb állat az emberre nézve is (most tekintsünk el a cápáktól). De szerencsére nem volt gond, kikerült bennünket, de azért utólag a hajóban mindenki elismerte, hogy bennünk volt a félelem!
Ami nagy különbség az eddigi helyekhez képest ahol merülni volt szerencsém az az áramlatoknak köszönhető. Mivel a víz kicsit hűvösebb, így rengeteg plankton él itt. Ennek köszönhetően hatalmas halrajok vannak, melyekbe ha bekerül az ember, beleszédül az örvénylésükbe, ahogy a pikkelyeikről visszaverődik a napfény. A másik pedig a jelentősen rövidebb látótávolság. Ez a táplálékban dús víznek, és a hullámzásnak köszönhető, mivel az felkavarja a homokosabb részeket is.
A merülésekre ilyen hajókkal vittek ki bennünket.
A képeken látható, hogy mennyivel rosszabbak a látási viszonyok a hullámzás (homok) és a planktonok miatt.
A zártabb öblökben, vagy sziklszirtek alatt azért itt is színesebb az élet.
Olyannyira színes, hogy magunk is meglepődtünk néha milyen lények is élnek a víz alatt :)
Természetesen itt is láthattunk az álcázás mesterei közül néhányat.
És sajnos van egy-két áldozat is. Ez a gömbhal pl. beleakadt egy gazdátlanul hagyott halászhálóba, de szerencséje volt, mert épp időben jártunk arra, így ki tudtuk őt szabadítani, és nem pusztult el.
A parti eligazítást követően felbőgnek a motorok, és irány a víz. Egyiptomtól eltérően a merülések előtt itt nem a merülésvezető rajzolja fel a helyszínt, hanem már kinyomtatott lapokkal készülnek. És a lapos fenekű fa halyók helyett szélsebes motorcsónakokkal közlekednek. Itt kicsit gyorsabb a tempó, de azért a merülésvezetőket változatlanul irígyli mindenki a csapatból.
Útközben láthatunk egy-két halászhajót is (Egyiptomban ez tilos, mivel természetvédelmi terület).
És végezetül néhány kép, milyen is a parti élet, és hogyan is oktatják a kezdő búvárokat a helyszínen. Mennyivel jobbak ezek a körülmények, mint az itthoni uszoda, majd az azt követő bányatavas merülés :)
S legvégül az elmaradhatatlan naplemente :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése