Hajókirándulás Szentendrére

Ma ünnepelte a sógórnőm nagybátyja a 70. születésnapját, mely valójában egy hajókirándulás volt Szentendrére. Apukámat is meghívták rá, de ő persze nélkülem sehova nem megy. Mivel eredetileg a párom iskolában lett volna, így belementem a kirándulásba. Legalább kiruccan kicsit a napi rutinból. Az idő is egész szép volt, bár a fedélzeten eléggé fújt a szél. Én vittem plédet is, így nem fáztam. 

Mióta megépült a mobilgát még nem voltam kinn, így kíváncsi voltam mennyire lehet látni a várost a víz felől, hisz régebben a töltés teljesen kitakarta. Itt is volt tiltakozás ellene, de végül megépült, és tavaly jól is vizsgázott az árvíz alkalmával. Azt kell mondjam a városkép is egészen megváltozott, mert így már nem csupán a vízről lehet látni a várost, hanem a korzón lévő éttermekből is ki lehet látni a vízre. Tehát szerintem megérte a beruházás. Azt nem tudom, hogy a Római parton mennyire bolygatná meg az élővilágot egy ilyen gát, de tény, hogy lebontva nem látszik szinte semmi belőle. De az is igaz, hogy a mélyben hatalmas beton alap van, és fák sincsenek körülötte, hogy szükség esetén gyorsan fel lehessen húzni. Valami megoldás oda is kelleni fog, hisz a part teljesen beépült mostanra, így mindenki védekezni szeretne az ár ellen, és valóban hatékony megoldás, de persze ezzel az erővel bármely természetvédelmi területre be lehet szivárogni, mert később majd megoldják, így az engedély nélkül, vagy felelőtlenül építkezők járnak jól. Mert ugye mégis csak nekik jut a panoráma, és a Duna part közelsége L. Na de ez most nem ökológiai eszmefuttatás lenne, hanem egy kis séta Szentendén J.