Először is a pasi eléggé töri a magyart, így tolmáccsal megy a történet. Természetesen rögtön megállapította, hogy kövér, fogynia kell. Jó, ezt tudtuk.
Aztán akkor szabadult el a pokol (akadt ki az orvos, majd a párom az orvos reakcióján), amikor kiderült, hogy cukorbeteg. Az orvos elkezdte osztani, hogy sokkal jobban figyelnie kellene, mert így nagyon gyorsan tönkremegy a veséje, már most is azzal van a gond, ezért azonnal hagyja abba az édességek evését, szüntesse be a bolti hús, de főleg a csirke fogyasztását (azt mondta az a létező legrosszabb élelmiszer, amit csak ehetünk, mivel tele van minden mérgező anyaggal – jó hát tudjuk, hogy gyorsan nevelik fel őket, hogy le tudják vágni, és a tartási körülményeik miatt is telenyomják őket gyógyszerekkel, de az ember nem mérlegeli ezt, amikor megvesz valahol egy ételt). Zsiradékot semmit, csak párolt zöldséget ehet. Azt viszont dögivel. Ismerve a páromat, nem voltak kétségeim afelől, hogy innentől ő már átment ellenállásba, és már csak azért is a kiosztást nézte elsődlegesen, nem pedig a lényeget, ami sajnos eddig is tudtunk, csak hát mennyivel könnyebb ezeket a dolgokat figyelmen kívül hagyni! Egyszóval, újra be kellene keményíteni, és magunkra főzni. Újra össze kell szedni a vidéki forrásainkat, hogy ne a bolti húst együk, a kajarendelést be kell szüntetni… szóval újra beléptünk abba a keréknyomba, amit kb. 1 éve elhagytunk. Vissza is jöttek szépen a kilók L.
Az este természetesen puffogással telt, és az ígérettel, hogy nem megy vissza. Holnapra persze úgy is meggondolja magát, és elmegy a felírt vérvételre. A kontrollra pedig szerintem elmegyek én is, hogy első kézből kapjak infókat mire is kellene figyelnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése