Megérkeztünk!

Mivel a páromnak délelőtt még dolgoznia kellett, ezért azt reméltem legkésőbb 2 körül el fogunk tudni indulni. Persze nem így lett L. Délelőtt kivasaltam, összepakoltam mindent, és szegénykém még mindig csak dolgozott. Ezért hát összeporszívóztam (milyen jó lesz a tiszta lakásba megjönni J ), és mire végeztem, elkészült ő is.
Nagyon büszke voltam magamra, hogy egy bőröndbe befért mindenünk! Persze a sok kis járulékos táskával meg hátizsákkal (vigyük a fotós állványt is…) végül 2 kör lett mire mindent szépen bepakoltam a kocsiba. Mert a párom ezt is rám hagyta – én vagyok a láthatatlan lyukak kitömésének mestere J. Egyszóval 4 óra lett mire elhagytuk a várost. Útközben csak matricákat venni álltunk meg (na meg persze térképet, mert azt jól otthon hagytam L ), majd Prága előtt egy nagyobb dugóba keveredtünk, így már elmúlt éjjel 11 óra, mire megérkeztünk a szálláshoz. A GPS isteni segítség, de tényleg! Itthon nem nagyon szoktam használni, de egy idegen városban nagyon jól jön. Miért vettünk akkor mégis térképet, ha volt nálunk GPS? Pusztán azért, mert egyszer egy téli éjszakán felnavigált bennünket egy olyan havas hegygerincre, ahonnan lenézni nem mertünk. Igaz, ez egy több szempontból is eléggé emlékezetes út marad. 3 csaj egy kis mini kocsiban, aminek a hátsó ajtaján csak egy szemetes zsák lobogott a szélben, mert az egyik kútnál bezártuk a kulcsot a kocsiba. Ott álltunk hárman egy szál pólóban, és néztük a kocsiban a kulcsot. A kutas se nagyon tudott mit tenni, annyit segített, hogy betörte a hátsó ablakot, és adott egy szemetes zsákot, hogy mégse fagyjunk meg hazáig. Természetesen a betört üveg okozta anyagi kár és a harsányan zizegő zacskó nem volt elég, a GPS hamarabb lehozott bennünket az autópályáról a magyar határ előtt. Na nem baj, gondoltuk mi. Itt már csak nem tévedünk el! Hát nem így lett. A kietlen gerincen csak a szélmalmok pörögtek hevesen, mi pedig mentünk vagy 5-tel, mert attól féltünk lecsúszunk a jeges útról. A GPS is rájött közben, hogy gáz van, csak sajnos nem találta az utat lefele. Ekkor jött a mentő ötlet, hívjunk fel valakit otthon. Jó. Fogalmunk nem volt róla hol vagyunk, de az egyik lány barátja nagy nehezen belőtte hol lehetünk, és telefonos segítséggel, de valahogy visszanavigált bennünket egy településre, ahol már a GPS is magához tért. És ekkor én megfogadtam: SEHOVA nem megyek térkép nélkül! Ezért hát vettünk egyet a kútnál, hogyha eltévednénk véletlen, akkor is megtaláljuk az utat. De ezúttal a GPS jól végezte dolgát, és szépen célba is értünk J.
Bár már elég későre járt, annyi erőm még volt, hogy megkérdezzem a recepcióst van-e helyi térképe a Cseh Paradicsomról, mert ezt nem szereztem be (ennyire felkészületlenül még nem nagyon indultunk útnak eddig), de sajnos nem volt. Nagyjából elmondta merre érdemes mennünk, remélem holnap megtaláljuk.
Felcihelődtünk hát a szobánkba, ahol a párom feltette a költői kérdést. Mi nincs rendben a szobában?
Tessék??? Ne viccelődj kérlek, szerintem minden rendben van!
Nem-nem! Nézz csak körbe!
Nézek, de semmi furcsát nem látok!!!
Hát nincs megágyazva!
Basszus, tényleg! Csak 1 személyre van ágynemű!
Vissza a recepcióra, hogy hát bocsika, de biztosan az a mi szobánk? Belenézett a gépbe, és tényleg hibáztak, mert csak egy személyre rendezték be. Gyorsan kulcsokat hozott, és vagy két szobából összeszedte a szükséges dolgokat (párna, paplan, törölköző). Szuper, akkor lassan alhatunk! J Remélem a többi nap már gördülékenyebb lesz J.