Dobogókő

A párom ma végre letudta az utolsó vizsgáját is (4,5 lett az első féléves átlaga J ), így kettő körül felkerekedtünk, és két hónap után végre kijutottunk a városból! A célpont végül Dobogókő lett. Én persze balga módon ismét bedőltem neki (nincs hideg kinn), így viszonylag lazán öltözködtem. Ahogy felfele kapaszkodtunk az úton, az autó hőmérője kanyaronként csökkentette a kinti hőfokot, így mire felértünk már -8 fokot mutatott! A fák ágait belepte a dér, gyönyörű volt a táj! Természetesen fenn majd meg fagytunk, ezért csak rövid sétát tettünk. A menedékház előtti bográcsok hívogatóan gőzölögtek, beültünk hát mi is melegedni kicsit. És ha már benn voltunk, természetesen lecsúszott egy kis forralt bor + forró tea, melyet egy jó kiadós babgulyás követett (na igen ez nem paleo, de nagyon jól esett – persze este tuti beteg leszek tőle).

Bár már tovább van világos, de öt óra körül azért erősen sötétedik még mindig (és hát szokás szerint fáztam is – most kivételesen nem csak én J ), így hát hazafele vettük az irányt. Ma már csak tévézünk, én persze közben vasalok is kicsit – de végre túl vagyunk a vizsgákon! Már ideje volt, mert az elmúlt hónap hétvégéit ez teljesen kitöltötte. Bele se gondolok mi lesz ősszel. Ha felvesznek, akkor nekem minden szombaton iskola lesz, a páromnak kéthetente teljes hétvége, így kéthetente csupán egy közös napunk lesz. Ez nem túl örömteli, de hát ez van – valamit valamiért.