Rövidített verzió

Nagy vallomásnak nem nevezhetem, hisz a bejegyzések hiánya egyértelműen mutatja, hogy régen jártam errefele, de ettől persze az élet még nem állt meg J.
Az ünnepi időszak a szokásos tempóban telt el. Munka kifulladásig, a betervezett szabadságok (hahaha) törölve, majd 2014-ben kiveszem… és aztán csak arra eszméltem itt vannak az ünnepek! 24-e délelőtt takarítás, főzés, anyós. 25-e tempolom a szülőkkel, aztán ebéd. De idén átjöttek a keresztlányunkék is délután, így azért kaptunk egy kis gyerekes élményt is, és társasoztunk egy nagyot. 26-án pedig a bátyámékhoz mentünk Verőcére.
És idén először nem maradt semmi étel! 25-én még úgy tűnt az őzpörkölt még kitart, de aztán a lánykának annyira ízlett (persze nem tudta mit eszik, hisz Bambit nem esszük meg J ), hogy hatszor is szedett (már attól féltünk beteg lesz)! És az anyját kérdezgette, hogy “Te miért nem ilyet szoktál főzni? Ez sokkal finomabb! Te mikor főzöl ilyet?”. Egy pici adagnyi maradt csak, azt pedig becsomagoltam neki, hogy egye meg másnap J.
Az öcsém is hozta a tőle “elvárt” magatartást - 22-én felhívott, hogy ha esetleg a Papa venni akarna valamit a gyerekeknek, akkor tudja mik a méretek… ami természetesen azt jelentette, hogy én bevásárolhatok… 26-án ők nem jönnek, de majd a két ünnep között Ő felugrik hozzánk a gyerekekkel, vagy menjünk el korcsolyázni… no hát ebből semmi nem lett természetesen. A párommal megbeszéltük, hogy én veszek ugyan ajándékot, de nem fogom apukámmal “suttyomban” beküldeni. Ha eljönnek megkapják, ha nem akkor majd odaadom valakinek. Hát az ajándékok azóta is becsomagolva várják sorsukat. Még február közepéig tartogatom őket, mert akkor szervezek hozzánk egy szülinapi-névnapi találkozót. Ha arra se jönnek el akkor ennyi volt. Nem tudok velük mit csinálni – de már nem is akarok. És aztán 27-én végre valahára pihenhettünk kicsit. Én nagyjából átaludtam a napot, mert már nagyon kifáradtam, a párom pedig készült a vizsgákra. Aztán 28-án elkezdtem én is olvasni, hogy ne zavarjam őt a tanulásban. Ennek aztán az lett a vége, hogy az ünnepek alatt én szépen kiolvastam a Szent Johanna gimi sorozatnak mind a 9 könyvét (8 rész). És addig Ő mit csinált? Hát természetesen nem tanult, hanem tévézett. És persze megsértődött, hogy én belemerültem a gimis világba, nem foglalkozva azzal, hogy ő neki milyen rossz, mert egyre közelednek a vizsgák… nem lehet, hogy inkább tanulni kellett volna és nem pánikolni? J
Számomra nagyjából megszűnt a külvilág. Olvastam, és az mp3 lejátszómat elővéve vagy a könyvben emlegetett zenéket, vagy a saját kedvenceimet hallgattam. És egyszercsak eltelt a Szilveszter is. És én csak olvastam és olvastam. 31-én éjfélkor gyorsan letudtuk a tüzijátékot, aztán én mondtam még olvasok kicsit. Reggel 6-kor eszméltem fel, hogy hát én átolvastam az éjszakát! Hát ennyire sikerült belefeledkeznem a történetbe J, és persze a saját fiatalságomba. Tudom, nagyon öregesen hangzik ez, de most valahogy nagyon megéreztem az idő múlását. 19 éve kezdtem a gimit! Atyaég!!!! És én most készülök főiskolára???  Az anyjuk lehetnék.
Közben persze felkerültek a felvételis infók is, így elindult az agyalás, hogy hova-merre... Január eleje ezzel telt, és persze az iszonyatos mennyiségű munkával. Az ujjaim teljesen kikészültek az egérhasználattól és a gépeléstől, így hétvégén ha tehettem be se kapcsoltam a gépet, mert örültem ha nem kellett a kezemet használni. Holnapra szabit terveztem, mert az ELTE nyílt napot tart, de persze már most látom ez nem fog menni. De szerencsére közel van a suli, így ebédidőben mindenképpen kiugrom megnézni, mert a csecsemős képzésről interaktív bemutatót tartanak, és arra kíváncsi vagyok.
Hát röviden ennyi lenne az elmúlt egy hónap történése. A suliról pedig majd beszámolok!