Szabadságot
természetesen nem tudtam ma kivenni, így csak az ebédidőm terhére ugrottam ki
egy bő órácskára. Szerencsére a főiskola 5 percre van gyalog, így az utazásra
nem ment el az idő.
A portán 4 diák üldögélt, akik irányítgatták az érkezőket, hogy a termek merre
vannak. Akik előalkalmassági vizsgát (ének-torna-beszéd) szerettek volna tenni,
azoknak is ott kellett regisztrálni. Mivel a csecsemős szak bemutatója 11-kor
kezdődött, így én gyorsan az alagsor felé vettem az irányt, ahol a demonstációs
teremben már elkezdődött a program. Az anatómia tanár, és egy végzős diák
beszélt, és mutogatta meg a babákat. Itt aztán kiderült, hogy az első év a
legnehezebb, utána már kicsit könnyebb lesz a tananyag. A képzés szombatonként
van – ami szinte minden szombatot jelent a szorgalmi időszakban (ezt már
tudtam). A hospitálások (intézmény látogatások, gyakorlatok) még erre jönnek
rá. A kérdésemre, hogy ez mégis mennyi elfoglaltságok jelent azt a választ
kaptam, hogy évente kb. 3 hét szabadság megy erre rá, és a végén van egy 6-8
hetes összefüggő gyakorlat is. Hát ez a része húzós lesz. Innen-onnan nézegetve
már gyanítottam, hogy ezen a szakon több lesz a gyakorlat mint az óvodapedagógusin
(igaz ott ezt még nem tudom biztosan, mert csak 4-én megyek a református
főiskolát megnézni), úgy tűnik tényleg ez a helyzet. Na de ezt majd jövő héten
jobban fogom tudni.
Aztán a csoport szétvált, és a társaság fele átment a szomszédos tornaterembe.
Velük tartottam én is, mivel sietnem kellett vissza az irodába, pedig a babákat
megfogtam volna. A végzős lány ugyanis említette, hogy a babák annyira élethűek,
hogy az arcuk sem egyforma, és még a súlyuk is más-más. Az anyaguk is olyan,
hogy öltöztetéskor hajlik – tényleg olyan mint egy igazi csecsemő! Az
évszakoknak megfelelően öltöztetik őket, mosdatják, pelenkázzák – az ápolástan
nagyjából erről szól. Szóval ezt láthatólag nagyon szerette valóban, nagy
szeretettel beszélt róla, és a mozdulatai is ezt tükrözték.
Mi tehát átmentünk a másik terembe, ahol ének bemutató volt. No nem a vizsga,
hanem egy közös éneklés, és pár szóban bemutatta az irodalom tanszék egyik
tanára, hogy miről is szól majd az oktatás. És hát az ének. Volt ott két
hallgató, az egyik gitárral. A kérdésre, hogy mit énekeljünk, a 18 éves
jelöltek a Micimackót szavazták meg. Jó legyen az, akkor kezdjük mondjuk á-ban!
– mondta a tanár. Hát nekem az annyira magas volt, hogy a végére már alig
bírtam énekelni. De nem csak én, a többiek sem. Bár ők szerintem a szöveget se
tudták, így a végére csak a tanár és a két diákja maradt J. Aztán persze ő is mesélt még a szakról, és a
két lányon is azt láttam, hogy tényleg szeretnek ott tanulni. Lehet csak az
évfolyam legjobb tanulói voltak ott, de nekem a kép nagyon pozitív volt. Mire
itt végeztem az ének és torna felvételi bemutató már véget ért, így arról
sajnos nincs infóm L.
A sorrendet viszont nagyon át kell gondoljam, mivel ők nem hirdetnek
pótfelvételit, mert első körben megtelnek az évfolyamok. Mivel a csecsemős
képzés pesten csak itt van, így azt hiszem a menet az lesz, hogy elsőként az óvodapedagógust
jelölöm meg. A felvételi alkalmasságit követően pedig ha szükséges (magyarul
nem leszek alkalmas) akkor módosítok a sorrenden, és a csecsemős szak kerül
előre (ezt nyár közepéig egy alkalommal meg lehet tenni). A párom szerint
hagynom kellene ezt a variálást, mert az éneklés még csakcsak menni fog, de
szertornát (szekrény ugrás, meg kézenállás) már igen régen csináltam, és hát
ezzel a túlsúllyal azért ez nem biztos, hogy menni fog. Na igen L. Mindenesetre jövő héten megnézem még a Károlit,
és utána eldöntöm a sorrendet. Február 15-ig be kell adni a jelentkezést, így
most még időben vagyok szerencsére J.
Ha az ovis irányt elvetem, akkor egyértelműen ez lesz az első helyen. Remélem
nem volt csalóka a kép amit láttam. Bár tudom, a tanárok ilyenkor jobb fejek mint
vizsgán J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése