Alkalmas vagyok

Na igen, utólag az ember sosem érti miért pánikolt annyit, mikor minden simán ment J.
Tegnap este még sikerült összeveszni a párommal. Pontosabban nem vesztünk össze, mert annyira kiakadtam, hogy még veszekedni se volt kedvem. Történt ugyanis, hogy megvette a szüli-névnapi ajándékomat. Ez ugyan csak jövő héten lesz esedékes, de akkor dolgozik, ezért már most megvette. Egy nagylátószögű objektívet. Hát ez elég húzós tétel, amit ugyan hitelkártyáról fizetett, de hát azt vissza is kell rakni, ráadásul kamatozik is. Hát ezen én annyira kibuktam, hogy meg se néztem, csak elmentem lefeküdni. Persze aludni egyikünk se tudott, így ma reggel mindketten iszonyat fáradtan (és én továbbra is fejfással) ébredtünk. Mivel nem akartam, hogy az egész napra rányomja a bélyegét a problémánk, ezért elmondtam neki, hogy nagyon értékelem az ajándékot, de legközelebb ekkora értéket ne vegyen, és az ilyen értékű beruházásokat beszéljük meg előtte, még ha nem is lesz meglepetés. Mert nekem ez most nagyon nem esett jól. De tudom, hogy örömöt akart vele szerezni, hisz erre vágytam már két éve, de akkor is! Ennyi pénzt én nem adtam volna ki érte! Na mindegy, ezen már túl vagyunk. Összekészültünk hát, és elindultunk Nagykőrösre. Én az autóban gyakoroltam még a szövegeket, aztán háromszor elénekeltem a repertoáromat (14 népdal).
Az iskolában aztán a regisztrációt követően volt egy kis áhitat (mégiscsak református intézményben volnánk). És itt két példabeszédet intéztek hozzánk, egy kincsről, mely igazából csak a megtalálójának érték, de számára többet jelent mindennél. Kicsit helyre tette bennem a tegnap estét, és rájöttem mennyire bunkó voltam a párommal, mert ő a legjobbat akarta nekem az ajándékkal, és csak a szeretetét mutatta ki. Neki megérte ezt az árat, hogy engem örülni lásson, én meg a lehető legrosszabb formámat hoztam. Bevallom, így utólag már nagyon bánt a dolog, de hát nem tudom visszafordítani, csak bocsánatot tudtam kérni tőle mikor kijöttem a teremből. Mert természetesen elkísért. Néha tényleg nagyon vak és otromba tudok lenni! L
A csoportot egyébként kettéválasztották. A tanítósok tornával kezdték, mi pedig az ének és beszéd alkalmasságival kezdtünk. Úgy döntöttem lesz ami lesz, énekre megyek elsőnek. Viszonylag gyorsan váltották egymást az emberek, én negyedikként mentem be. Átadtam a lapjaimat, és a listát. Mondta válasszak egyet, és pedig a Házasodik a motollát mondtam. Ez egy elég hosszú ének, ezért azt gondoltam majd leállít, de nem! Ráncolta a szemét, meg minden, és végig kellett énekelnem. Már kezdtem pánikolni, hogy nem sikerült. Aztán a végén bekapcsolta a számítógépet, és azt mondta: na jó ezt még megnézzük. Te jó ég! Mit?
Addig énekeljem még el az A tokaji szőlő hegyent- is. Hát jó, elénekeltem. Közben beindult a gép, és én azt hittem rá kell énekelni, hogy megnézze a hangomat, de kiderült a dal szövegét, eredetét nézte csak meg, mert nem ismerte J. Atyaég! Én meg már leírtam magamban mindent. Megkaptam a megfelelt minősítést, és már kész is voltam. HURRÁ!!! Adtam egy gyors puszit a páromnak, és már rohantam is a beszéd alkalmasságira. Ott több szövegből lehetett választani. Az egyik teremben gyorsabban pörögtek a jelöltek, így én is oda álltam sorba. Fel kellett olvasni belőle, majd pár szavas beszélgetés volt és már mehettem is: megfelelt. J
A tornára várnunk kellett kicsit, így tovább parázott a társaság, hogy mi lesz. Mondtam nekik, hogy ha az éneket túléltük, azon már csak átmegyünk! És így is volt. Az órát futással kezdtük, majd karkörzésekkel futottunk tovább. Aztán jött egy kis gimnasztika, majd labdajátékok – pattogtatás, egymásnak adogatás, futással kombinálva. Szóval jól megdolgoztatott bennünket, a végén pedig a fekvőtámaszt kellett kettesével bemutatni. Azt kell mondjam mi idősebbek sokkal ügyesebbek voltunk mint a fiatalok. Mi pl. nem ejtettük le a labdát, meg nem 3 lépésről dobáltuk egymásnak. De mindegy, szerintem mindenki átment. Mondjuk az én fekvőtámaszom is hagyott némi kívánnivalót maga után, de megfelelt ez is.
A végén a tanulmányi irodában lepecsételték, és adtak egy hiteles másolatot. Az eredeti orvosi igazolást is elvették (merthogy mindenki oda adta be elsőnek a jelentkezését). Hát én még nem adtam be sehova, de feltételezem ez a lap nem vész el, és a másolat is elégséges lesz remélem. Hát így telt el a délelőtt.  Most már csak a jelentkezést kell beadni. Hazafele úgy döntöttem, hogy mégis jelentkezem még az emelt szintű oktatási alapismeretek érettségire. Inkább biztosra megyek, nehogy túljelentkezés legyen, aztán ne vegyenek fel valahova! De most már egyértelműen az óvodapedagógus szerepel az első helyen! J