Ma reggel már hatkor kidobott az ágy, így beraktam még egy
adag mosást, és elkezdtem vasalni. Mire 10 körül megjött a párom, már nagyjából
végeztem is. Hihetetlen, hogy a pénteki itthonlét mekkora előnnyel jár. Így
szinte kész minden házimunka, és még a vasalás is letudva. Hurrá! J
Apukám is hívott, úgyhogy innentől csak rohanás volt minden. A párom hazajött zuhanyozni, mert már teljesen idegennek érzi azt a lakást így viszont ő avatta fel az új zuhanyfüggönyt, amiről kiderült el van vágva. Szuper! Akkor ezt vihetjük vissza kicserélni az IKEA-ba L.
Apukám hívott, hogy akkor induljunk, mert elmentek az öcsémék vásárolni.
Elrohantunk hát megvenni a gyógyszert amit kért, aztán átvenni az antikváriumban a könyvet amit a sulija miatt rendeltem, majd irány Kispest. Hát ott az a meglepetés ért, hogy a középső gyerek otthon volt, és árgus szemekkel figyelte mi történik. Hurrá! Ebből tuti lebaszás lesz, hogy bemerészkedtünk az utcába. Mert persze minden csere a kerítésen keresztül történt, mi be se tettük a lábunkat a kapun. Most egész hétvégén retteghetek, hogy mikor hív az öcsém L.
Aztán irány a Herbaház, IKEA. Utána meg haza, mert mint kiderült egyikünk se aludt sokat az éjjel. A páromék megitták az üveg bort amit becsomagoltam, és hajnali kettőig beszélgettek, de utána se jött álom a szemére. És elismerte, hogy igazam van, tényleg nikotin függő lett E. Még a wc-re, és zuhanyozni is viszi a cigit! Egész este a szájában lógott. Neki eddig fel se tünt, de mióta mondtam, azóta látja ő is. Nem éreztem elégtételt, mert nekem bőven elég volt az, hogy elmentek, és a párom nem balhézott amiatt, hogy én “hisztizek”. Szegényt beáldoztam a témán, mert nem sok kedve volt átmenni, de persze így logikusabb volt, hogy nem jön haza éjszaka. Na mindegy. Hazamentünk, aztán a párom lefeküdt aludni. Engem pedig a kanapén nyomott el az álom filmezés közben. Hát meg kell mondjam az új matrac nem kényelmes L. De nem volt sajnos alternativa, mivel a rugós verziót már nem lehet kapni, csak ezt a szivacsot.
Aztán 9 körül felkeltettem, hogy hívja fel E-t, másnap reggel mikor indulna, hogy a lakáskulcsát visszakapja. Másodszorra sikerült is neki, és hallottam a kérdést, hogy volt-e balhé mikor hazajött. Szegény kínosan csak annyit mondott nem volt semmi. No comment. Én annyira figyeltem, hogy normálisan kérjem meg, de úgy látszik a tettem vérlázító volt. Hát lehet, hogy nem volt túl barátságos, de bevallom nem érdekel. A saját lakásomban nem szeretném kellemetlenül érezni magamat. Egyszer aludtunk mi nála, és olyan büdösek lettünk reggelre, mintha egész éjjel egy kocsmában aludtunk volna. De elfogadtam, mert mi voltunk a vendégek. Itt viszont ő volt az, tehát neki kellett volna alkalmazkodnia. Szerintem jó megoldást találtunk, de úgy látszik ő ezt nem így élte meg. Hát ez van. Vele se leszünk öribarik az biztos.
Apukám is hívott, úgyhogy innentől csak rohanás volt minden. A párom hazajött zuhanyozni, mert már teljesen idegennek érzi azt a lakást így viszont ő avatta fel az új zuhanyfüggönyt, amiről kiderült el van vágva. Szuper! Akkor ezt vihetjük vissza kicserélni az IKEA-ba L.
Apukám hívott, hogy akkor induljunk, mert elmentek az öcsémék vásárolni.
Elrohantunk hát megvenni a gyógyszert amit kért, aztán átvenni az antikváriumban a könyvet amit a sulija miatt rendeltem, majd irány Kispest. Hát ott az a meglepetés ért, hogy a középső gyerek otthon volt, és árgus szemekkel figyelte mi történik. Hurrá! Ebből tuti lebaszás lesz, hogy bemerészkedtünk az utcába. Mert persze minden csere a kerítésen keresztül történt, mi be se tettük a lábunkat a kapun. Most egész hétvégén retteghetek, hogy mikor hív az öcsém L.
Aztán irány a Herbaház, IKEA. Utána meg haza, mert mint kiderült egyikünk se aludt sokat az éjjel. A páromék megitták az üveg bort amit becsomagoltam, és hajnali kettőig beszélgettek, de utána se jött álom a szemére. És elismerte, hogy igazam van, tényleg nikotin függő lett E. Még a wc-re, és zuhanyozni is viszi a cigit! Egész este a szájában lógott. Neki eddig fel se tünt, de mióta mondtam, azóta látja ő is. Nem éreztem elégtételt, mert nekem bőven elég volt az, hogy elmentek, és a párom nem balhézott amiatt, hogy én “hisztizek”. Szegényt beáldoztam a témán, mert nem sok kedve volt átmenni, de persze így logikusabb volt, hogy nem jön haza éjszaka. Na mindegy. Hazamentünk, aztán a párom lefeküdt aludni. Engem pedig a kanapén nyomott el az álom filmezés közben. Hát meg kell mondjam az új matrac nem kényelmes L. De nem volt sajnos alternativa, mivel a rugós verziót már nem lehet kapni, csak ezt a szivacsot.
Aztán 9 körül felkeltettem, hogy hívja fel E-t, másnap reggel mikor indulna, hogy a lakáskulcsát visszakapja. Másodszorra sikerült is neki, és hallottam a kérdést, hogy volt-e balhé mikor hazajött. Szegény kínosan csak annyit mondott nem volt semmi. No comment. Én annyira figyeltem, hogy normálisan kérjem meg, de úgy látszik a tettem vérlázító volt. Hát lehet, hogy nem volt túl barátságos, de bevallom nem érdekel. A saját lakásomban nem szeretném kellemetlenül érezni magamat. Egyszer aludtunk mi nála, és olyan büdösek lettünk reggelre, mintha egész éjjel egy kocsmában aludtunk volna. De elfogadtam, mert mi voltunk a vendégek. Itt viszont ő volt az, tehát neki kellett volna alkalmazkodnia. Szerintem jó megoldást találtunk, de úgy látszik ő ezt nem így élte meg. Hát ez van. Vele se leszünk öribarik az biztos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése