Borúra derű

Nem tudom, hogy mi vonzottuk-e be (már tegnap felmerült, hogy mikor induljunk le Fehérvárra, mivel a meleg miatt most biztosan sokan mennek le a Balcsira, ezért lehet dugó lesz…), de ma reggel több mint két óra alatt értünk le. Kifogtunk ugyanis egy balesetet, illetve egy másik (37-es km-nél) még kora reggel volt, de 20 km-es torlódás keletkezett. Mire odaértünk a balesetnek már nyoma sem volt, az autótömeg mégse oszlott szét. Érdekes jelenség. Na de nem csak mi jártunk így, volt aki utánunk még egy órával érkezett, így már majdnem dél lett mire az érdemi rész elkezdődött. A teremtés technikáját gyorsan elmondta, majd közölte aki szeretné annak elküldi levélben. Naná, hogy kérjük. Miért kellett ezért külön lemenni??? Na mindegy, lazák vagyunk, nem mérgelődünk.
Aztán egy 10 perces szünetet tartottunk – ami végül 45 perces lett. Mondanom se kell, nem nagyon volt topon a társaság nagy része, ráadásul iszonyatosan fülledt és meleg volt a teremben. Be is aludt rendesen mindenki, ment a horkolás. Na én ettől persze tiszta ideg voltam, a meditációra oda se tudtam figyelni. A másodiknál még csak a bevezető harmadik mondatnál járt Viki (lélegezzünk mélyeket…) amikor egy pasi iszonyatosan nekiállt horkolni. Körülöttem is mindenki ott forgolódott, hogy mégis ki lehet az? Legalább a szomszédja, bökje már kicsit oldalba… de nem, ő végighorkolta a 40 percet. Én pedig bedugott füllel feküdtem, és majd szét vetett a düh. Ha egyedül lettem volna, akkor összepakolok és kijövök, de így megvártam a végét. Na akkor persze kiderült nem voltam ezzel egyedül, és mindenki ki volt akadva, hogy Viki miért nem ment oda hozzá. Így csupán 50 ember napját baszta szét (elnézést az indulatosságomért), és fizettünk ki a semmire 10e Ft-ot. Az úton hazafele persze végig morogtam, sőt még délután is tele voltam indulattal (lehet persze mégis hatott valamennyire az első oldás), de nagyon nem jó érzéseim voltak. Aztán Verőcére kiérve kicsit már jobb kedvem lett. A sógórnőm sütött zabpelyhes sütit, és az egyik részére nem tett fahéjat, mert emlékezett rá, hogy én nem szeretem. Iszonyatos, hogy mennyire figyelmes tud lenni! J. A sütögetés is jó volt, aztán beültünk a kocsiba, és irány Vác. Vácon most jártam harmadszorra, de azt kell mondjam egyre jobban tetszik. Ez egy három napos rendezvény, több színpaddal, kirakodó vásárral, mutatványosokkal, szóval minden volt ami egy ilyen mulatsághoz kell. Persze a Duna se maradhatott ki, ha már kéznél van, este kilenckor lampionos sárkányhajó evezés volt. Igaz csak az egyik volt szépen feldíszítve, de azért ez is jópofa volt. Egyszóval a nap vége azért csak jól alakult J.