Kányavári-sziget

Mivel Fekete István könyvei (Tüskevár, Téli Berek) nagy kedvenceim, ezért már régóta szerettem volna megnézni a Kis-Balatont. Azt kell mondjam kicsit zavarosak az itteni kijelölések, mert nem egyértelmű mit hol lehet megtalálni. Azt gondoltam a Kis-Balaton Ház jó kiindulás lesz, de tévedtem. Zalavárra leérve egy kicsit megkavarodtunk, de utána visszamentünk a Balatonmagyaród felé vezető főútra, ahol nagyon kell figyelni a jelzést, mert csak egy kis fatábla mutatja az utat a Kányavári-sziget irányába. Mi persze ezen is túlmentünk, de egy gyors korrigálást követően már meg is találtuk az ikonikus fahidat. A parkolási díj 380 Ft volt egy órára, mit mondjak, nem olcsó. De a nagy meleg miatt csak két órát terveztünk ott lenni, ezért ennyi belefért. A parkoló mellett egy néni árulta a lekvárjait, a párom persze rögtön beszédbe kezdett vele (de inkább beszéljen, mint tüntetőleg továbbra is halgasson J), meg is állapodtak, hogy visszafele vásárolunk nála. Ezt követően el is kezdhettük a sétát. A híd melletti komp átmenetileg nem üzemel (mint a neten láttam ellopták a motorját), de egészséges ember számára ez nem okoz, hisz a hídon át lehet sétálni.

A tanösvényen végigmenve el lehet kapni egy-egy madarat, de a déli órákra, és a 40 fokos hőségre tekintettel nem voltak irreális elvárásaink. A vízre sajnos nem lehet rámenni (ez hatalmas csalódás volt számomra), ezért az élmény korlátos, de a sziget szép. Vannak kiépített tűzrakó helyek is, ezért egy nyári estén nagyon kellemes lehet ott időzni.

A pecások persze próbálkoztak - szerintem csak elaludtak J. Azt hiszem ha nem lett volna ekkora a hőség (és nem rágja Nórika a fülünket a fürdés miatt), akkor kicsit még körbenéztünk volna a környéken, mert nekem hiányérzetem van (pl. hol van Matula bácsi kunyhója? ), de így nem időztünk tovább, mert már mi is alig vártuk, hogy felfrissüljünk a Balatonban. Alaposabb felkészülést követően vélhetően visszajövünk még ide.