Hazaértünk. Azt nem mondom, hogy végre, de a saját ágyban alvás azért felüdülés volt. Múlt héten ezen viccelődtünk a párommal, hogy fiatalabb korában az ember nem foglalkozik a körülményekkel, csak jön-megy, az élmények mindent feledtetnek. De így, túl a negyvenen azért már értékelni tudjuk a kényelmet J.
A délelőtt mosással telt, aztán meglátogattuk az anyósomat. Az autót is elvittük kitakarítattni, mert az út előtt nem került rá sor, és a két hét folyamatos menetnek köszönhetően olyan volt mint egy muslinca temető. Még piros vércsíkok is voltak rajta. Szegény srácoknak meg kellett vele dolgoznia, de most szépen ragyok a drága. Mondjuk nem sokáig, mert ez az ócska akác amivel betelepítették a várost teljesen belepte a mi utcánkat is. Egy darabig most ez is boldogítani fog bennünket. Nem is értem miért esett a választás erre a fajtára. Nem szép, nem nő gyorsan, kevés árnyat ad, viszont iszonyatosan szemetel, mert egész nyáron folyamatosan virágzik, így a leszáradó virágok is folyamatosan beterítik a járdát és az utat. Ha pedig esik, akkor még rá is tapad mindenre. Én nagyon nem szeretem őket, de hát ez van. Ma esete már csak lazítás van, és filmnézés, aztán reggel indul újra a taposómalom L.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése