Eredmény? Csak szeretném...

Nem indult jól a reggel, mert benéztem hova kell menni az érettségi eredményekért. Én ugyanis úgy emlékeztem, hogy oda ahol az angol érettségim is volt. De egy picit túlmentem, és csak ott tudtam leparkolni, így visszagyalogoltam. És ekkor láttam, hogy sem a házszám, sem az iskola neve nem stimmel. Francba! Na jó, akkor visszagyalogoltam (szia kocsi J ) majd tovább a másik iskola felé (hány középiskola van a Váci úton, de komolyan?).
Kicsit késve érkeztem, de még nem volt benn tanár a teremben, csak a sok diák, így leültem én is. Na, hát nem tudom mi okozott nagyobb csalódást. Az, hogy potyára mentem sokadmagammal be az iskolába az érettségi eredményét megtudni, vagy az Oktatási Hivatal pontatlansága miatti káosz? Mára ugyanis meghirdették, hogy az osztályozó értekezlet eredményeit kihirdetik – vagyis megtudhatjuk a vizsgák eredményét. Be is hívtak bennünket 7:30-ra, ahol 8-kor felbukkant egy tanár, hogy a kijelölt teremből menjünk át egy másikba. Átvonult a csapat – vagy 70-en.
Itt aztán felolvasták a névsort, hogy melyik tantárgyból ki mikor és hol fog szóbelizni. Tessék? Értetlenkedett vagy 30 ember körülöttem. Akkor megkérdezték, ki jött az emelt szintű érettségi miatt? Na, itt már elkezdtünk lelkesedni, hogy akkor most már mi jövünk… hát fenéket. Akik megreklamálták az írásbelijüket, azok nézhetik meg kaptak-e plusz pontokat, ami miatt menjünk át egy harmadik terembe… mellettem szépen elkezdtek morgolódni az emberek, hogy hát mi nem ezért jöttünk, és tessék megnézni az értesítőnket, nekünk ma eredményt kellene mondaniuk. Az elnök helyettese megnézte a papírt, aztán közölte felhívja az OH-t mert ők nem kaptak semmit, csak az átnézett dolgozatokat. Jó. Visszajön, foglalt a vonal, várjunk még kicsit. Én már gyanítottam nem lesz itt semmi eredmény, de úgy voltam vele fél 9-ig tudok még várni, utána indulnom kell dolgozni. Közben az egyik lány felhívta a tanárnőjét, aki azt mondta azok, akik az iskolán keresztül jelentkeztek, azok ma megkapják az eredményeket, szóval várjon, mert szerinte nekünk is meg kell kapnunk. Vártunk hát reménykedve, és nemsokára újra felbukkant a tanárnő, és közölte menjünk haza nyugodtan, mert ők nem kaptak semmilyen eredményt az OH-tól, így a papíron írt második dátum (vagyis 26-a) lesz a mi napunk, mert akkor kapjuk meg az eredményeket, és akkor már rögtön az igazolást is. A mai nap csak az átnézett dolgozatok miatt lett meghirdetve. Szuper! És ezt miért nem írták le normálisan a behívónkra? Most várhatunk még 10 napot, a fölösleges körről pedig már nem is beszélek. Közben az egyik lány odament még hozzá, és hallottam a kérdését: ő mára kapott időpontot szóbeli érettségire, de azt mondták az a vizsga nem ma van, de ő Pécsről jött, és akkor most mit csináljon? Szegényke! Ha így nézem, akkor nekem még nem is olyan nagy a problémám. Én legalább levizsgáztam, aztán ha 26-án nem tudok bemenni akkor kipostázzák a lapot. De ha ő lekéste a szóbelijét, akkor nem tudom mi lesz. Úgy látszik ez a központosított dolog nem annyira működőképes. Na mindegy. Elindultam hát vissza a kocsihoz, de annyira dühös voltam, és már messziről éreztem a meki illatát, így úgy döntöttem eszem egy bacon-ös toast-ot. Leszarom, ez már belefér a mai napba. Aztán míg vártam megjöttek a többiek is, így a korábbi „osztály” kupacokban ugyan, de áttelepült oda, és szépen szidta a tanárokat. Hát így neveljük gyermekeinket a pedagógusok tiszteletére. Erről most nem ők tehetnek, de ők viszik el a balhét szegények, mert ők vannak ott. Nem így terveztem a mai napot, azt reméltem tudni fogom hány pontom van, de most lehet tovább izgulni L.