Mivel a Budapesthez közeli itthoni várak listáján nagyjából mindenhova
odakerült a pipa, így a történelmi Magyarország váraira kerítünk sort szép
sorjában. Legutóbb a füleki várat néztük meg, most pedig első utunk a
kékkői várhoz (Hrad Modrý Kameň) vezetett.
A településre beérve (Modrý Kameň)
hamarosan feltűnik a szemközti hegyen a régi gótikus vár romosan álló fala,
mely fölött található a kastély épülete, ahol a múzeum is van. A hegyet balról
megkerülve (a főúton tovább haladva) hamarosan lesz egy kis jobbra kanyarodó
gesztenye fasor, mely felvisz a várhoz. Ősszel ez nagyon szép látvány lehet! A
várhoz felérve aztán azzal szembesülünk, hogy magyar felirat nem igazán
található, holott mégiscsak lennének itt magyar vonatkozások is (ha már a
terület hovatartozását nem firtatjuk), hiszen ez a Balassi család birtoka volt
közel 600 éven át. A pénztáros sem beszélt magyarul, de odahívott egy férfit,
aki tudott és ő elmondta, hogy két kiállítás van a várban. Az egyik egy
fogorvosi (ezt nem néztük meg végül), és egy baba és bábkiállítás. Mivel a
termeket szerettük volna megnézni, így erre és a gótikus várhoz megvettük a
jegyeket, és persze a fotózás sem volt ingyen.
A gótikus várrész sajnos le volt zárva. Építkezést nem
láttunk, de lehet csak a terep meredeksége miatt volt lezárva. Nem tudom, de ez
pici csalódás volt. A kilátás azonban nagyon szép a völgyre.
Aztán 3 órakor kezdődött a tárlatvezetés, így
visszamentünk a bejárathoz, ahol még egy idősebb magyar pár várakozott.
A helyi
fiatal lány csak angolul beszélt, így végül én fordítottam a dolgokat a
házaspárnak is, mivel ők nem beszéltek angolul.
Maga a kastély nem túl nagy, de az elrendezés, és a szobák méretei egészen arányosak. Még mai szemmel nézve is élhetőnek tűnnek a terek. A legtöbb teremben a parketta eredeti, de érdekes módon nincs lakkozva.
Mivel
az eredeti berendezés sehol nem maradt meg, így a legtöbb szobában a babamúzeum
kiállítása látható, egyetlen terem lett rekonstruálva, illetve az étkezőként
használt legnagyobb szobában zongora koncerteket szoktak tartani. Itt van
egyébként egy eredeti cserépkályha is, a XVII. századból.
Bár nem vagyunk játékgyűjtők, azért a kiállítás érdekes volt
számunkra is. A tárlat időrendben vezet végig az őskori leletektől a manapság
használt játékokig. A XIX. századi babaház, vagy a bababútorok nagyon szépen
kidolgozottak, és még egy petróleum lámpával vezérelt korabeli diavetítő is
látható (az üveg miatt a kép sajnos nem az igazi, de a lényeg így is látszik J).
Ahogy haladtunk előre a termekben, és persze az időben is, feltűntek a mi
gyerekkorunkban is használt fém játékok is, és persze a tárlatvezető is mondta,
hogy itt szokott mindenki jobban fellelkesedni, hogy „ilyenem nekem is volt”,
vagy „látod kisfiam, apa ezzel játszott mikor gyerek volt”. Hát igen, a
gyerekkori emlékek J.
Aztán a zenetermet követő részen következett a
bábszínház történeti bemutatása, mely leginkább marionett bábokat tartalmaz. Az
első – kisebb méretű bábszínházakat a családok, barátok, szomszédok számára
használták, akár meghívásos alapon (mármint egy gazdagabb család meghívott egy
előadót – mint egy „mozi” előadásra J. Aztán itt is követjük az idő és a felhasználás
síkját, így következnek az egyre nagyobb darabok, melyeket a II. Világháború
előttig használtak rendszeresen.
A legnépszerűbb egy cseh család volt, akik
lakókocsival járták a vidéket (az udvaron ki is van állítva egy példány, melyet
nyáron használni is szoktak, de most nem volt nyitva). Ők készítették is a
bábokat, és persze elő is adtak vele darabokat. Aztán a kommunizmust követően
leáldozott ennek a műfajnak a csillaga, de azért emlékezhetünk, hogy elég sok
Csehszlovák bábfilmet láthattunk még mi is a tévében, ezeknek a szereplői is ki
vannak itt állítva. És itt már véget is ért a kiállítás, illetve a termek sora.
Megköszöntük a vezetést, és aztán mivel az időnkbe még belefért, irányba vettük
Bozókot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése