Szóbeli érettségi és egyéb finomságok...

Reggel ¾ 8-ra értem a suliba, egy lány ült a terem előtt, egy másik pedig kicsit oldalt állt. Köszöntem, majd leültem én is, és feltettem pár kérdést, hogy tudják-e hogy zajlik majd a vizsga? Milyen tételek vannak? Hogy sikerült az írásbelijük? És hát elég meglepő dolgok derültek ki.

1.       Az álló lány szegény elnézte a dátumot, és tegnap kellett volna jönnie. De annyira rendes volt a tantestület, hogy vállalták bejönnek és levizsgáztatják. Le a kalappal előttük, de tényleg!

Az ülő lány lett tehát, akivel érdemben tudtam beszélgetni (és egészen más volt a reakciója, mint az angol érettségin, ez már a második pozitív élmény volt aznap reggel, jó jel J).

2.       Ő 2 éve érettségizett oktatási alapismeretekből, de csak középszinten. És mint kiderült az a tanár vizsgáztatta most is, aki a dolgozatokat javította. A harmadik lány az írásbelire se jött el, így csak ketten vagyunk. Arról ő se tudott semmit, hogy milyen lesz ez az érettségi.

3.       Az írásbelire ő is csak 43%-ot kapott. Nahát…!

4.       Ami meglepett, hogy most fog végezni a 2 éves OKJ-s csecsemős szakon, és középiskolában is ezt tanulta, mégis csak 43%-ot kapott! Na jó, ha így nézem, akkor nem is rossz az én eredményem, mert volt olyan kifejtős feladat, amire 0 pontot kapott! Hú de jó vagyok :D.

5.       A tanárnő közben kijött, és fontoskodva ellenőrizte a papírokat, igazolványokat, és mondta mikor mehetünk majd be. Meg sok sikert kívánt (megismerte a másik lányt, és neki a hátát is megveregette). Ő persze annyira nem lelkesedett érte, mert neki még friss volt az élménye. Azt mondta 2 éve addig kérdezősködött, meg noszogatta az elnököt is, míg végül ő is kérdezett. Szuper!

Aztán pikk-pakk 7:55 lett, és bementünk a terembe. Leültünk, pontban 8-kor tételt húztunk, és kaptunk 30 percet a kidolgozásra. Én a bábjáték szerepét húztam, a másik lapon pedig két rajz volt, de nem láttam mi a feladat. Leültünk, aztán kezdődhetett a munka.

A szituáció az volt, hogy az oviba érkező gyerek sír, ezt látva a nevelő már a bábbal fogadja, és próbál a gyerekkel beszélgetni, aki aztán feloldódik és minden szuper lesz. Na és akkor ennek kapcsán írjam le a bábjáték szerepét és pszichológiai hatását. Fasza. A bábokról egy sort nem olvastam. Elolvastam vagy háromszor a feladatot, és már azon gondolkodtam kiviszem és kérek egy másik tételt, de aztán elkezdtem leírni a gondolataimat, és végül csak tele lett a lap J.
A 30 perc leteltével aztán én kezdtem a vizsgát. Kb. 8 perc alatt elmondtam a gondolataimat, majd a vizsgáztató tanárnő kérdezett pár dolgot, és persze nálam is forszírozta, hogy kérdezzen a másik két személy is. Az egyik egy megfigyelő volt leginkább, a másik (talán az elnök?) kérdezett valamit, de hamar kiderült nincs gyerekem, így aztán fogalmam sincs egy csomó mindenről. Hát ez van. Én még emberrel nem találkoztam aki bábozott volna a gyerekével a környezetemben, de persze behazudtam, hogy az öcsémék fürdetésnél használták. Na ez megnyugtatta őket J. De így is végeztem kb. 10 perc alatt (max. 20 volt a limit). Megbukni biztos nem buktam meg, de nem tudom kapok-e rá 50%-ot. Pedig az lenne a cél, hogy összesítettben garantáltan megkapjam a 45%-ot. De az eredményre sajnos várnom kell 16-ig. Atyaég de messze van még!

Mivel rohantam be az irodába, hogy beérjek a kezdődő tréningre, így nem vártam meg a másik lányt, de remélem találkozom még vele az eredményhirdetésen.
Ő is azokat a sulikat és szakokat jelölte meg mint én, csak neki mindenképpen szüksége van erre a vizsgára, mert ha nem lesz meg egy emelt érettségije, akkor nem érvényes a jelentkezése. Remélem sikerülni fog mindkettőnknek J.

Szóval berohantam dolgozni, aztán már a tréningen éreztem, hogy szarul vagyok, valami nem stimmel. Kimentem ebédelni, és mikor visszaértem úgy elkezdett dobogni a szívem, hogy majd kiugrott a helyéről. Izzadtam mint egy ló (2009-ben volt több ilyen rohamom, de nem talált semmit az orvos, azt mondta a testem felszabadult egy hosszabb stresszhelyzet alól, és ez váltotta ki a rohamokat), ezért lementem a garázsba, és befeküdtem a kocsiba. Felhívtam a páromat, aki lemondta a tornát, és megbeszéltük értem jön, mert így vezetni se merek. Vagy 30 perc alatt aztán normalizálódott a szívverésem, és akkor visszamentem dolgozni. Azt hiszem az érettségi, és a kollégám elküldése körüli stressz lehetett a kiváltó ok. Remélem nem fog visszajönni többet. L

Hazaérve aztán lepihentem, és felmerült a kérdés mi legyen az esti programmal? Ugyanis ma este van a Városmajori Szabadtéri Színpadon a Rejtő darab. Mondtam menjünk el, már jobban vagyok. Beültünk a helyünkre (jó előre vettem, hogy jól lássunk), és a párom bedobta a kérdést: mi van, ha ez zenés darab lesz? Már miért lenne az? – kérdeztem én, de a bogarat sajnos beültette a fülünkbe, és hát jó volt a megérzése, mert hamarosan dalra fakadtak a szereplők.

Azt kell mondjam kritikán aluli volt a feldolgozás. Ha nem a sor közepén ülünk én felálltam volna már a darab közben, de így megvártuk a szünetet. Bármennyire is pofátlanság, de én neteztem a telefonomról, aztán szünetben leléptünk. Ezzel nem voltunk egyedül, ugyanis akikkel együtt parkoltunk le, együtt is indultunk el. Vagy 8 autónyi ember. Hát nem aratott nagy sikert az biztos. Most hogy már kibosszankodtuk magunkat, hogy a szállóigévé vált nyitó mondatokat is sikerült átírni és ezzel elbaszni a művet, azt hiszem megyek lefekszem. Esemény dús nap volt, semmi kétség.