Hatvani Vadászati Múzeum

Ma reggel kicsit nyűgösen indultunk tornázni. Nekem nagyon fájt a térdem és a derekam is (a másfél órás tegnapi meditáció kicsit rátett a napra), így mondtam az edzőnknek, hogy ne legyenek kitörések, és kicsit kíméljen J. Torna után rohantunk a szülökért, majd irány csepelen a Nagy Levin étterem, egy anyák napi ebédre. Az étel ismételten ízlett, és a párom is egy hős volt, mert nem evett desszertet! Egész jól tartja magát ő is a paleo elvekhez J. A szülők persze lenyomtak egy-egy hatalmas adag almáspitét... na igen, ők nem diétáznak J.

Ebéd után pedig Hatvan felé vettük az irányt, hogy megnézzük a vadászati múzeumot. Be kell valljam csalódás volt számunkra. Az épületet tényleg szépen felújították, de azért a mosdóban nagyon sok buta megoldás van.

A termekben szinte nincs semmi csak agancsok, és pár nagyon morbid bútor amit állati testrészekkel díszítettek. A falak is simák, nem tudom a felújítás előtt látszott-e valami festmény, vagy tapéta – ezeknek nyoma sincs már.

Én nem sok értelmét láttam annak, hogy ezeket a tárgyakat ide rendezték el. Egy sima épületbe is tehették volna őket és akkor az épületet másképpen is fel lehetett volna használni. De hát a koncepció adott volt, így ez lett belőle. De bevallom én jobb hasznosítását is el tudtam volna képzelni.
Az eső persze elkezdett szemerkélni mire a kertbe kiértünk, így gyorsan beültünk a kocsiba az utolsó percekben, mert utána leszakadt az ég. Egész hazáig szakadt az eső. Kispesten aztán megérkezve a kerítés mellett több embert is találtunk. Mint kiderült a kutyát próbálták menteni, mert (vélhetően megijedt a vihartól) fennakadt a kerítésen, és félig az utcán-félig a kertben volt szegényke. A páromat beküldtem, hogy emelje meg, aztán nagy nehezen kiszedtük szegényt. Mondtam neki, hogy zárja be a garázsba, mert a vihar még tartott, és félő volt újra csak baj lenne belőle. Anyósomat is hazavittük, majd felhívtam az öcsémet, hogy ne mástól tudja meg, hogy a tilalmat megszegve belépett a párom a kertjükbe. Éreztem a hangján, hogy nem tetszett neki, de nem tudom mi lett volna a megoldás? Hagyjuk ott félig a kerítésen lógva a kutyát? Vagy a szomszédot küldjük be, mert mi nem mehetünk be? Nem tudom melyik lett volna cikibb megoldás, de mi végül a kutya szemszögéből néztük a dolgokat.
Holnap szerencsére már nem kell reggel sehova rohanni, így pihenhetünk kicsit. A derekam már egész jó, a térdemmel kellene még valamit kezdeni. Remélem ha pihen két napot, akkor hétfőre már sokkal jobb lesz J
.

Az eső persze elkezdett szemerkélni mire a kertbe kiértünk, így gyorsan beültünk a kocsiba az utolsó percekben, mert utána leszakadt az ég. Egész hazáig szakadt az eső. Kispesten aztán megérkezve a kerítés mellett több embert is találtunk. Mint kiderült a kutyát próbálták menteni, mert (vélhetően megijedt a vihartól) fennakadt a kerítésen, és félig az utcán-félig a kertben volt szegényke. A páromat beküldtem, hogy emelje meg, aztán nagy nehezen kiszedtük szegényt. Mondtam neki, hogy zárja be a garázsba, mert a vihar még tartott, és félő volt újra csak baj lenne belőle. Anyósomat is hazavittük, majd felhívtam az öcsémet, hogy ne mástól tudja meg, hogy a tilalmat megszegve belépett a párom a kertjükbe. Éreztem a hangján, hogy nem tetszett neki, de nem tudom mi lett volna a megoldás? Hagyjuk ott félig a kerítésen lógva a kutyát? Vagy a szomszédot küldjük be, mert mi nem mehetünk be? Nem tudom melyik lett volna cikibb megoldás, de mi végül a kutya szemszögéből néztük a dolgokat.

Holnap szerencsére már nem kell reggel sehova rohanni, így pihenhetünk kicsit. A derekam már egész jó, a térdemmel kellene még valamit kezdeni. Remélem ha pihen két napot, akkor hétfőre már sokkal jobb lesz J.