A párom elment vizsgázni, én bedobtam a húst a sütőbe sülni, és mivel nem vesz rá a lélek, hogy tanuljak az érettségire, ezért leültem netezni egy kicsit. Bevallom ma reggel már erősen kacérkodtam a gondolattal, hogy nem megyek el. Jó lenne persze az extra 28 pont, de ha nem lesz meg akkor sem dől össze a világ. És hát olvasgattam ugyan a pedagógiai könyveket, de nem magoltam definíciókat. Múlt héten megnéztem pár tesztet, és tele van idegen szavakkal, amiknek a jelentését nem is ismerem. Ezeket mindenképpen meg kell tanulnom! És mindjárt itt van május 20-a!!!! Ezen gondolatmenetem átlendített az erkölcsi gáton, és eljutottam oda, hogy hagyom a csudába az egészet. Igen, a befizetett összeget elbukom, de legalább nem égek be az érettségin, hogy nem tanultam semmit. Ennek köszönhetően aztán itt ülök a gép előtt, és az imént megnéztem a leveleimet is. És a legutolsó levél attól a lánytól jött, aki a felvi fórumon válaszolt a levelemre (milyen tankönyvekből érdemes felkészülni az emelt szintű oktatási alapismeretek érettségire).
Kedvesen érdeklődött: hogy állok a tanulással, és megyek-e vizsgázni. Hát mit lehet erre mondani? Megyek, persze! Basszus, most újra felébredt a lelkiismeretem, így nincs mese, délután tanulok. Legalább az idő sem napos, így nem csábít sétára. Hogy miért pont ma írt!? Újra csak egy intés, hogy nincsenek véletlenek! És szerintem tényleg nincsenek. Így hát zárom soraimat, és előveszem a teszteket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése