Tervezzünk előre!

Lassan-lassan végig kell gondoljam hogyan is legyen a Karácsony. Tavaly apukám is nálunk lakott, így más volt kicsit a helyzet, de idén nem hiszem, hogy áthozzuk. Nem tudom mi lenne a jobb. Mindenesetre a korábban bevett gyakorlat szerint anyósom 24-én jön hozzánk, aztán 25-én a szülőket elvisszük templomba, majd nálunk ebédelünk, 26-án pedig a bátyáméknál jön össze a család. Vélhetően most is így lesz, ami azt jelenti két ünnepi ebédet is össze kell hozzak.
Tavaly fácán leves volt, ezt szerintem idén is megtartjuk. A piacon nagyon jó áron lehet kapni, és nagyon ízletes volt a leves.
A kacsacombok már a fagyasztóban várják sorsukat, a halat pedig majd 24-én vesszük meg. Idén arra gondoltam, hogy pisztrángot fogunk venni, amit majd sütőpapírban sütök meg. Elég sok alternatívát láttam a neten, én a zöldfűszeres-fokhagymás-olivás verziót választottam. 20-25 perc alatt elkészül. Vagyis míg megmelegszik a leves a templom után, gyorsan becsomagolom, be a sütőbe, így pont kész is lesz leves utánra frissen. J Viszont kellene valami 24-re is… Én a halászlének még a szagát se szeretem, ezért ha a párom enni akar akkor az anyósomat kéri meg főzzön egy adagot. Persze ennek mindig kocsitakarítás a vége, mert valahogy mindig kiborul. Még ki kell derítsem mennyire ragaszkodnak a halászléhez – mert hátha idén kivételt tennének J.
Tavaly vad pörköltet is készítettünk. Ha idén is tudunk jó áron húst venni, akkor ez is esélyes lesz. Ezeket még apukám is meg tudja enni, mert a sültekkel mindig gondban van.
Ha nagyon sok időm lesz (ilyenkor sosincs persze), akkor lehet készítek még vmi apró sütit, de beiglibe biztos nem fogok. Azt mindig a Daubner-ben veszem meg. Számomra az az etalon J. Hát nagyjából ezek a tervek. Én nem szeretek sokat a konyhában időzni, ezért igyekszem olyan ételeket készíteni amiket csak el kell indítani, aztán szépen el vannak magukban. Inkább a fát díszítem, terítek. Ezek ünnepibb tennivalók, mint a főzés. Lehet persze ha lenne egy szuper nagy konyhánk, ahol ketten is elférünk akkor más lenne a helyzet, de momentán ez van. Ha valaki ki akar venni valamit a hűtőből a másiknak ki kell jönnie a konyhából. J Én nem is értem kik tervezték anno ezeket a panel konyhákat, de nagyon nem életszerűek lettek az biztos.
Ja és a lényeg! Hisz még fánk sincs, ezért azt is be kell szerezzük a héten valamikor!

Advent 3. hétvégéje

Túl sok bejegyzés mostanság nem született, mivel munka van ezerrel. Reggel fél 8 körül már benn vagyok, ha este 11-kor eljövök akkor már nyert ügyem van L. Mivel decemberben minden hétvégét hasonló tempóban átdolgoztam, így szombatra már teljesen kivoltam. A párom elment suliba, én ledőltem a nappaliban 5 percre, majd 2-kor a párom telefonjára ébredtem. Isten bizony nekem csak 5 percnek tűnt! L Aztán letettem, és újra visszaaludtam. A párom hazajött, két szót váltottunk, és én mentem aludni. Szóval aludtam vagy 30 órát. így 3 hetes átlagban egész jó lettem. J
Ma aztán kicsit összekaptam magamat, és nekiláttam a házimunkának, mert a lakás eléggé elárvult nélkülem. A párom nem nagyon híres a házimunkáról, inkább csak növeli a káoszt.
Főztem – jelenti dicsőn a telefonba – siess haza vacsorázni! Ja és a konyha rád vár…
Tanulok – a lakás úszik a jegyzeteiben, ha szellőztetek csak úgy repked a sok cetli. “Majd elpakolom” – mondja ő, s én tudom, ha nem teszem meg helyette, akkor az még jövő nyáron is ott lesz. Persze csak ha nem viszi ki a huzat J.
Párom elment iskolába, és pedig végignyaltam a lakást, majd leültem megrendelni az anyósomnak a szokásos éves fotós naptárt. Főzés, mosás, vasalás, majd egy adventi gyertyafényes  vacsorát követően leültünk filmet nézni.
Aztán a fenti szomszédéknál elindult a készülődés Karácsonyra. Apuka tanítja énekelni a kicsiket. Hát mit mondjak, ez nem hiányzott. A párom a “Te is hallod?” kérdésemre rezignáltan csak annyit mondott, vegyem hangosabbra a tv-t. Hát így telt el december első két hete, és a harmadik adventi hétvégénk.

Apukám

Azt hiszem lassan robbanni fog az időzített bomba – apukám. A héten többször is beszéltem vele, és mint kiderült rossz lett a vércukor eredménye, vagyis cukorbeteg. A kérdésre, hogy mégis mit eszik nagyon megnyugtató választ kaptam. Hát úgy 10-11 körül eszik kenyeret meg halkonzervet, vagy kolbászt. Vacsorára édes kekszeket, meg banánt (kenyérrel). És főtt ételt? Hát azt nem. Most már hónapok óta. Akkor eszik, ha mi elvisszük. Ja és vigyek már neki tiszta ágyneműt, mert nyáron mosta ki utoljára a sógornőm anyukája, amikor még volt náluk kinn. Szuper!
Mivel be nem jutok hozzájuk, így nem tudom mi az igazság. Főznek-e vagy sem, mosnak-e rá vagy sem. Az biztos, hogy amikor kiugrottam a háziorvoshoz a vérvételes beutalóért, akkor megjegyezte mennyire rosszul néz ki apukám, teljesen össze van törve újra. Tudom. De mit lehet tenni? Nagyon jó balekok voltunk, ahogy végig asszisztáltuk, ahogy az öcsémék kisemmizték az otthonából, és most nem vállalják rendesen a gondozását. Írásos megállapodás persze sose készült, hisz családon belül vagyunk, miért is kellene?
Közben persze írt a bátyám felesége is, hogy beszélt vele, és hogy cukorbeteg… mondtam neki, hogy tudom. És azt is megírtam, hogy vagy szemet hunyunk továbbra is a dolog felett, vagy lépünk, de a pénznek bottal üthetjük a nyomát. Talán valamennyit sikerül kiszedni belőlük, de az is a sógornőm nevén van benn a bankban. Ha még meg van, mert ezt se tudjuk. Hiába mondtam az öcsémnek, hogy mondja meg apukámnak mennyi pénze van, nem mondta meg.
Sokat beszéltünk erről a párommal, és mivel neki is gond anyukája egyedülléte (nemrég meghalt a testvére is, így már telefonon se nagyon beszél senkivel), így arra jutottunk az lenne a legjobb megoldás, ha mindketten a közelünkbe költöznének. Így átjárhatnának egymáshoz, ha jó az idő mehetnének sétálni is – vagyis nem lennének magányosak. Ez viszont azt jelenti, hogy mi innen nem költözhetünk el, mert ha most valamilyen ingatlanba fektetjük az anyósom lakásának az árát, akkor nekünk nem marad erre keretünk. Hitelt felvenni most nehéz is, és rizikós is, hisz bárki könnyen utcára kerülhet. Látom a korosztályomban, hogy mennyire lehetetlen 40 felett munkát találni. Diplomás emberek is alkalmi munkákból élnek, mert 40, de főleg 50 felett nem kellenek sehova.
És az is kérdéses, hogy a párom lakását mennyiért, és főleg mennyi idő alatt tudjuk eladni? Szóval fel van adva a lecke!
Holnap tehát ha kiviszem az ágyneműt, akkor beülök apukámmal valahova, hogy átbeszéljük a lehetőségeket. Vagy egy önálló lakásba költözik egyedül, vagy keresünk neki egy otthont. Nálunk kevés a hely, és vannak olyan szokásai, amit a párom nagyon nehezen viselt mikor itt lakott. Ha nagyobb lakásba mennénk, hogy összeköltözzünk vele, akkor a párom is joggal várhatná el, hogy az ő anyukáját is vegyük magunkhoz. Ezt pedig egyikünk sem szeretné. Egyik megoldás sem ideális, de valamit lépni kell, mert ez így most nagyon méltánytalan helyzet. Kiderítem tehát mit szeretne, aztán megbeszélem a bátyámékkal, és utána az öcsémmel. Ha elköltözik, akkor azért néhány dologra kíváncsi leszek.
Elsődlegesen arra, az öcsém felhívja-e majd (míg nálunk lakott talán egy-két alkalommal, akkor is csak az én kérésemre), és egyáltalán meglátogatja-e?
A bátyámék mennyire veszik majd ki a részüket a gondozásából? Mert ez azt feltételezné 3 hetente legalább 1x meg kellene látogatniuk (hisz hárman vagyunk, mindenkire 1 hétvége jut – ezt egyszer már kifejtette a sógornőm).
És hát persze hogy bírja majd az egyedüllétet.
Meglátjuk. Itt a környéket szerette, nagy sétákat tett azokon a részeken is ahol fiatal korában lakott, így tudom, hogy szívesen visszaköltözne hozzánk. Hát ez egy fél megoldás lesz, de legalább nem egy megtűrt személy lesz az otthonában, ami szerintem már nagyságrendekkel jobb állapot a jelenlegi helyzeténél.

Esélylatolgatás

Ma van a nagy nap – vagyis meg tudtam végre az érettségi eredményemet! Tegnap felhívtam az iskolát, és azt mondták 10-14 óra között lehet átvenni, így délben elugrottam érte. Egész jó volt a forgalom, így 1 óra alatt vissza is értem az irodába.
És akkor az eredmény: 56%, vagyis 4-es. Ja és így kaptam egy alapfokú nyelvvizsgát is J.
Ha az írásbeli pontokat jól számoltam, akkor a szóbeli lefele húzta az átlagot, amin kicsit meglepődtem, mert azzal tényleg nem volt gondom. De mindegy, a lényeg, hogy nulla tanulással azért sikerült összehoznom egy elég jó eredményt. Ha belegondolok, hogy anno a 4 éves „tanulás” után csak 3-as átlagot hoztam össze, végül is nem rossz eredmény. Sajnos borzalmasan lusta vagyok, ez meg is látszik az eredményeimen. Ha akkor is – és most is tanultam volna… ha. De hát nem tanultam sosem, mindig csak a minimum befektetéssel hoztam a jegyeket (ami az órán rám ragadt). Szegény anyukám mindig mondta, ha csak fele szorgalom szorult volna belém, mint az öcsémbe, végig kitűnő lehettem volna. Hát lehet, de ez sose érdekelt. Viszont most itt az eredménye, hogy 40 felett kezdek újra tanulni, hogy legyen végre egy nyamvadt diplomám. Mert az kell. Tudom, hogy értéke nem lesz, de eljutottunk odáig, hogy már recepciósnak is csak diplomával veszik fel az embert, ami azért vicc. De hát ez van.
Most, hogy hazaértem átszámoltam a pontokat, és így kereken 280 jött össze. Mivel a törvényben pillanatnyilag 260 pont a minimum határ, így elvileg ezzel már nem lehet problémám. Elvileg. Mert korábban már írtam, hogy valaki bedobta, hogy már idén ugorják meg a 300 pontos határt. Az viszont nincs meg. Így alapvetően három opcióm van.
1., az alap érettségi tantárgyakból is teszek egy emelt szintűt (irodalom, történelem, matek – hát ez nagyjából kizárt)
2., tavasszal újra nekifutok az angolnak, ahol 67%-os minimum eredményre lesz szükségem
3., tavasszal megyek az oktatási alapismeretek tantárgyból is vizsgázni, ahol szintén 67%-os eredmény kellene a 300 ponthoz, ha marad a 260 akkor elég a 45%-os szint is, hogy megkapjam a +50 pontot, persze azért jó lenne itt is egy 50% feletti eredmény
Az oktatási alapismeretekre egyébként azért is szükségem lenne, hogy az angol középfokú nyelvvizsgám után megkaphassam a +28 pontot. Ez igazából csak annyiban jelentene többletet, hogy esetleg államilag finanszírozott képzésre sikerüljön bejutnom.
Hát így állok most. Izgatottan várom, hogy kiadják a felsőoktatási felvételiről szóló könyvet, aztán indulhat a latolgatás, hogy mi legyen. A csecsemős szak lenne az alap, de bevallom az óvónő is vonzó szak lenne számomra, csak ne lenne az a fránya alkalmassági vizsga. Éneklés, meg torna. Na mindegy, ezen még van időm rágódni, a lényeg, hogy egy lépéssel közelebb kerültem a továbbtanuláshoz. Remélem, nem löknek vissza a 300 pontos határral J.

Adventi koszorú

Az utóbbi pár évben a cég csapatépítésként lehetőséget biztosít számunkra, hogy adventi koszorút készítsünk benn a cégnél. Idén 3 napra osztottak szét bennünket, és én is elkészítettem a sajátunkat. Bevallom kicsit csalódottak voltunk, mert évről-évre egyre silányabb a felhozatal. A mi csoportunknak pl. egyáltalán nem jutott szép szalag, ezért én nem is tettem rá, pedig meg volt az elképzelésem. Még nézegettem is (az ominózus 6. érzék), és volt egy, ami jó is lett volna, de nem vettem meg múlt héten. Na mindegy, azért szerintem nem lett rossz az eredmény J. Vasárnap meg is gyújtjuk az első gyertyát!

Intralipid kezelés meddőség ellen

Ma egy kolléganőmtől kaptam egy cikket, ami intralipid kezelést javasol a meddőség ellen. A cikk végén lévő kommentek pedig egy IVIG vizsgálatot / kezelést is emlegetnek. Azt hiszem számunkra ez egy új irány lehet, amit fel kell térképezzünk. Hétvégén alaposabban utána nézek a neten, hátha el lehet indulni ezen az ösvényen.
Ma átvettem végre az autó modellt is amit az orvosnak rendeltem, így január-február hónapokra megpróbálok időpontot kérni az orvostól. Közben pedig az ismerős párt is megkérdezem mit tudnak erről, mert a lány orvos. Hátha lesz valami eredménye ennek a vonalnak J. Ha meg tudok valamit, akkor természetesen beszámolok róla!

Napi bénázás

A tegnapi napom az ördögé volt. Már reggel iszonyatosan szétszórt voltam, ezért parkolásnál picit nekitolattam az oszlopnak, ami szép kék festék nyomot hagyott a fehér autón. A kocsiban lévő kéztörlővel kicsit átdörzsöltem, ami jórészt lehozta, ezért megnyugodtam, viszonylag könnyen rendbe lehet tenni a dolgot (és még csak be se kell valljam J). 
Este aztán a benti rohanás – kapdosás - esti gyerekfelügyelet- kolléganő hazavitel kombóban nem is gondoltam végig, hogy én reggel mennyire ráálltam az oszlopra, így amikor kikanyarodtam a helyemről, ismét meghúztam a hátulját a kocsinak – ezúttal azonban már érezhetően durvább lett a helyzet, mivel ennek hangja is volt már… így hát mikor leparkoltam szemlére vettem a hátsó ajtót, és hát sajnos behorpadt a lemez kicsit. Mondtam is a páromnak, hogy nem szeretem a fél munkát. Amit reggel elkezdtem, azt este befejeztem!
Mondanom se kell egész éjjel alig aludtam, hogy mit fog a cég szólni hozzá, hisz nem az én autóm. Reggel tehát az első utam a pénzügyi igazgatóhoz vezetett a vallomással, mi is történt. Meglátjuk mit mond a szervíz, de szerencsére van casco, így csak az önrészt kell álljam. Hát ennyit a tegnapomról L.
A gyerekfelügyelet persze jó volt, a leckekikérdezéstől ugyan  tartottam kicsit, mert az én történelem tudásom megkopott már, de végül nem vallottam szégyent a keresztlányunk előtt J. Lecke-vacsora-társas-fürdés – és már el is ment az este. Belegondoltam, hogy ezt normál napokon hogy működtetnénk, és rájöttem nagyjából sehogy. Hogy menjek a gyerekért 4-re, ha hivatalosan 6-ig dolgozom? Sehogy.Persze egy idális világban… de az nincs, ezért a legtöbb embernek marad a rohanás. Vélhetően nálunk is ez lenne. De hát ez együtt jár a gyerek neveléssel.

Esik

Tudom, hogy nagyon kellett már az eső, de én jobb szeretem, ha éjjel esik – mennyivel praktikusabb lenne, nem? J De hát nem minden az én kívánságaim szerint történik, ezért este lemondtam a barátnőmmel mára tervezett sétát, a párom elment suliba, én pedig nekilátok a házmunkának. Sok kedvem nincs hozzá, de hát ezen is túl kell esni. Utána bemegyek egy kicsit dolgozni, mert tegnap nem volt rá energiám. Ma úgy se lehet semmit csinálni ebben a szuper időben L. 

Hogy mi van ha nem sikerül...?

A héten nem volt időm benézni a blogomra, ezért ma reggel az a meglepetés ért, hogy a szülinapi bejegyzésemre hozzászólásokat kaptam! Bevallom ez nagyon jól esett, mert látom ugyan, hogy sokan nézegetik az oldalt, de eddig még egyetlen hozzászólást se kaptam. Köszönöm hát a köszöntést, és a kérdést is, hogy valóban belegondoltam-e a gyerektelenségbe? Nem tudom kedves hozzászóló, hogy van-e gyereked már, de ha átmentél hasonló folyamatokon, akkor tudhatod, hogy az ember ilyenkor túlélés miatt is halogatja kicsit az ezen való elgondolkodást. Valóban nem tudom, hogy mikor fogjuk kimondani, hogy VÉGE, de most még könnyebb ezt mondani, hogy jövőre lesz az utolsó év, mikor tudom, hogy az még előttünk van. De hogy mennyire bennünk ég ez a kérdés nap mint nap, csak két apróság a hétről. Megírtam volna amúgy is, de most mint válasz születik meg a poszt.
Csütörtökön kétszer is át kellett rohannom az egyik ügyfélhez (15 perc, ezért gyalog szoktunk átmenni), és visszafele délután elkapott az eső. Ahogy leszegett fejjel a kapucnim alól kipillantottam, egy szuterén tornaterembe pillantottam be, ahol épp ovis korú lányok tornáztak. Bármennyire is szakadt az eső megálltam, mert mintha a szívemet ütötték volna meg, annyira rossz volt az érzés, hogy nekünk ebben talán sosem lesz részünk.  Mivel majdnem elbőgtem magamat, ami az utcán kicsit furán jött volna ki, és persze már a cipőm is beázott, ezért gyorsan tovább rohantam, de az érzés megmaradt.
Este aztán nem sokat tudtunk a párommal beszélni, mert ő a szerdai buli miatt alig várta, hogy lefeküdhessen, de hősiesen megvárt. Reggel aztán elmeséltem, hogy ha minden igaz ma megérkezik az orvosnak rendelt modell, és majd valamikor időpontot kell kérjek, hogy megbeszéljük a továbbiakat. Ő persze megkérdezte, hogy biztosan tavaszig akarunk várni az újabb körrel? És akkor én egy kicsit borongósabb hangulatban mondtam, hogy majd térjünk erre vissza februárban, mert én most nem érzek magamban energiát semmire. Tudom, hogy a fáradság, és a csökkenő hormonszint is hatással van rám, ezért egy iszonyatos kettősség van bennem. Ha meglátom a gyerekeket, akkor úgy érzem belehalok ha nekünk nem lesz. De ezzel az érzéssel nem lehet folyamatosan élni, mert csak belehülyülnék. Ezért kellenek a tompítások, a napi rutinok, hogy ezeket az időszakokat átlépjük. Ha lement ez az intenzív munkás időszak, akkor februárban el fogok menni újra a kineziológushoz, és meg fogok nézni dolgokat, mert talán írtam már, hogy az anyósommal szemben is vannak bennem ellenérzések, amit nem tudok megmagyarázni, mert tényleg nem tett nekem semmi rosszat.
A másik pedig a nagy kérdés, hogy meddig még, és mi van, ha tényleg nem sikerül???  Ezzel is foglalkoznom kell, de még nem jött el az ideje. A tudatalattimban még él a remény, ezért is vágok bele újra és újra a lombikba (még akkor is ha most negatívabb vagyok). Viszont az is biztos, hogy ekkora intenzitást (1 év alatt 3) már nem fogok csinálni. Ez az ötödik lombik nagyon megviselt fizikailag, pedig a nyáron pihentem, és most még szabadságot is kivettem. Bármennyire nem akarok a korommal foglalkozni, azért az tény, hogy februárban betöltöm a 43-at, és a testem már nem úgy regenerálódik, mint akár 5 évvel ezelőtt.
És az is biztos, hogy fogynom kell. A párom nem érti miért nézem a Zsírdoktor epizódjait a CBS Realityn. Engem bevallom érdekel ez, de ennek gyakorlati oka is van. Nagyon sok fiatal nő szerepel a sorozatban, akiknek PCOS-e van, és gyereket szeretne. És egy adásban elhangzott, hogy 32-es GI index felett nem is fogadják őket a klinikák, mert nem látják értelmét a lombik programnak. Én szinte minden lombikot e-feletti index-el csináltam végig. Így felmerült bennem a kérdés, vajon ez is gond lehet? Épp ezért nem szeretnék megint túl korán beleugrani a következőbe, mert tudom ha most mennék el az orvoshoz februárban tutira kezdenénk a következőt (feltéve ha még itt van és nem Angliában).
Tehát az őrlődés megy folyamatosan, annak ellenére, hogy a bejegyzésekből ez esetleg nem jön le – bár szerintem azért panaszkodom eleget J. A nagy kérdésre még nincs meg a válasz, és még halogatom az ezzel való szembesülést, mert úgy érzem nem jött el az ideje. Lehet kifele ezt mondom, de legbelül még él a remény.

Vicces aki spicces

A párom ma este kirúgott a hámból. Bowlingozni mentek az egyik partnerükkel, és persze a vacsora során a fiúk szépen a poharaik fenekére néztek. Kinek sörös kupa, kinek boros pohár jutott, az egyéni ízlések szerint. Mivel nekem útba esett a Mammut, ezért megbeszéltük, hogy munka után elkanyarodom érte. Nekem még bőven lett volna még dolgom, de fél 9 körül már 5 percenként hívogatott, hogy mikor indulok, mert 9-ig van csak a pálya bérelve. Mivel a hangja alapján már igen víg volt a társaság, elindultam érte. Meg kell mondjam, nagyon vicces mikor az ember párja ennyire spicces. Olyan mint egy kisgyerek, akinek valamilyen titka van és magában nevetgél mindenen. Mert persze mindent nagyon viccesnek talál. Mivel én nem ittam, így terelgettem őt a lakásban, de persze az ajtók keskenyek voltak számára, ezért hol itt-hol ott hallottam a puffanásokat, épp merre járt. És ez is mennyire vicces, igaz? Aha J. Gyorsan ágyba dugtam, mert bármennyire is korán volt még, holnap tutira csúnyának fogja látni, ezt a ma este még oly szép és vicces világot J.

Alvásproblémák

Mivel az oktatási alapismeretek tárgyból is szeretnék érettségizni (így az angol nyelvvizsga után járó többletpontokat is be tudnám számoltatni), ezért elkezdtem olvasgatni a tankönyveket. Hát mit mondjak, nem annyira izgalmasak, pláne esténként olvasva, amikor már alig látok valamit. Ilyenkor mindig eszembe jut a gyerekkorom, amikor a paplan alatt zseblámpával olvastam, és ha rajta kaptak akkor mindig leszidtak, hogy nem elég, hogy másnap kialvatlan leszek, de még a szememet is rongálom! Jól fog az majd később is jönni… és hát igen, amit akkor nem értettem az most, új értelmet kapott L. De térjünk vissza a lényegre J. Ott tartottam, hogy unalmasak a tankönyvek, ezért vasárnap vettem két könyvet. Az egyik Vekerdy Tamás új könyve, a Jól szeretni. Nagyon szeretem a műveit, és már sokan lelkesedtek érte a neten, ezért megvettem én is. De egy régebbi írásában említett pár könyvet (olvasói levelekre válaszolt), az egyik a Kell a gyereknek a korlát. Ezt most megláttam, le is volt értékelve, így betettem a kosaramba ezt is. Ami megtetszett benne, hogy a fejezeteket egy-egy konkrét példán át vezeti fel, majd ad rá megoldást. Ez pont olyan, mint a vizsgateszt egyik feladata, ezért is tetszett meg. Itthon aztán találomra felütöttem a közepén, és elkezdtem olvasni. Az alvási problémákról írt éppen, hogy mit csináljanak a szülők, ha a gyerek nem akar egyedül megmaradni az ágyában, és éjjel is ordít. Na, ez épp nekünk szól, gondoltam – mivel a felettünk lakó családnál minden este egy rémálom a fektetés (mintha disznót vágnának, úgy visít a gyerek), és éjjel is többször felébred, és persze ordít szegény. Na, nézzük, mi is lenne a megoldás… több választ is ad, de az egyik felidézte a gyerekkoromat. Hihetetlen mennyire ráéreznek a gyerekek a megoldásra. Alvó állatka-rongy – bármi, ami egy megszokott illatot hordoz. Azt javasolja, hogy az anyuka kössön a derekára egy rongyot, azt hordja egész nap, és ha már átvette az illatát, akkor azt tegye be a kiságyba, így a gyerek nem érzi majd magát annyira egyedül. Hát én ezt úgy oldottam meg, hogy Vau-ra, a kutyámra mindig tettem egy kicsit anyukám parfüméből. Ha meglátta (vagy az öcsém beárult), akkor persze kikaptam, hogy pazarlom a drága és ritka terméket (70-es évek, ne feledjük!), de nekem meg volt rá a jó okom. Ha hirtelen menni kellett a kórházba (és a rosszul létek mindig éjszaka jöttek), akkor én csak fogtam Vau-t (aki mára kicsit már megkopott), és vittem magammal a kórházba az otthon illatát. Volt kibe kapaszkodni. De az öcsém fiai is ráéreztek erre, ezért mikor egy hónapra elutazott Mexikóba tréningre (bennünket sose küldenek ilyen helyre J), akkor az egyik gyerek kiszedte az apja pólóját a szennyesből, és ráhúzta a párnájára (akkoriban nagy vándorlás ment náluk is éjszaka, ezért mindig talány volt ki melyik szobában, kinek az ágyában, és kivel ébred fel J) – és sokkal nyugodtabban aludt. Ott volt vele az apja illata.
Úgyhogy tényleg működik a dolog! Ha ott van melletted az ismerős illat, ami biztonsággal tölt el, akkor megnyugszol. Elmeséltem a páromnak is, aki csak annyit mondott, hogy fénymásoljam ki és dobjam be a postaládába. Biztos nem tudnák ki lehetett. Csak az a baj nem tudom, melyik az övék. J

A vajhal

Ma is tanultam valamit… történetem a Sparban kezdődött, ahova ebédidőben leugrottam venni valamit. A halpultban egy sárga húsú halra lettem figyelmes, ilyet még sose láttam. Vajhal. Tényleg olyan, mint egy darabka vaj J. Az ára húzós (5500 Ft/kg), de eljátszottam a gondolattal vegyek-e 2 szeletet. Talán az nem lenne kibírhatatlan tétel, és mégis csak egy új íz, amit a párom hiányolni szokott. Az eladó már ugrott is ki lelkesen, hogy mit kérek, de mondtam csak nézelődök, majd még meglátom.. Magamban pedig azt gondoltam, hogy előbb körbenézek a neten. Ott aztán bele is futottam ebbe a cikkbe, amin kicsit meglepődtem. Durva hasmenést okoz? Na jó, akkor nem veszek. Ezt az íz világot inkább nem fedezzük most fel. J

Vásároljunk!

Magam sem gondoltam, hogy ennyire pontosan be fogjuk tartani a tegnapi ígéretemet, miszerint ma délelőtt lustizunk. Ez annyira jól sikerült, hogy 11-kor keltünk fel. Ekkor azonban már rohanni kellett, mert az anyósom várt bennünket pontban délben ebédre. A párom belapátolta az ételt, és már rohant is az iskolába, mert pót órákat tart az egyik tanár. Anyukájának persze azt mondtuk dolgozni megy, merthogy az iskoláról nem tud senki. Fél ugyanis, hogyha nem veszi jól a vizsgákat, és kiesik, akkor majd kinevetik. Kinevetni persze senki nem fogja, de értem miért szeretné titokban tartani, ezért ismerősöknek nem is mondtam el (csak itt írtam róla igazából). Tehát ő elrohant, én pedig valóban dolgozni mentem. Gyorsan letudtam amit kellett – ebben a takarítók is nagy segítségemre voltak, mert a porszívónak borzalmas hangja van. Hazafele aztán beugrottam a Corvin Plázába, mert be szerettem volna nézni a Hádába. Meg kell mondjam most csalódnom kellett, mert semmit nem találtam magamnak, ezért bementem még az Alexandrába megvenni az új Vekerdy könyvet, majd egy kicsit szétnéztem. Fogalmam sincs miért, de bementem a Vögele boltjába, és nagyon pozitívan csalódtam. Én nagyon szeretem a ruhákat, de valamiért vagy csak szövetet lehet kapni (ami selyem béléses és én nem szeretek), vagy pedig a tapadós anyagúakat, ami viszont nem áll jól. Igen vékonynak és jó alakúnak kell lenni, hogy olyat felvehessen az ember. A M&S-ben lehet ugyan kapni, de horror áron, a C&A-ban is ki lehet néha fogni egy-egy darabot, és most itt is találtam egyet, ami nagyon megtetszett, és még az ára is vállalható volt (7500 Ft), ezért meg is leptem vele magamat. A héten úgy is kaptam egy kis extra pénzt, mert a dolgozói részvényeink eladása utáni összeget most utalták át. Ez most nagyon feldobott, mert végre nem egy fekete ruha (hanem szürke, ami csak egy fokkal jobb tudom). Úgy is megyünk majd decemberben színházba, illetve én majd Londonban egy musical-re, legalább lesz mit felvennem! J

Vár a Salgó vár

A határon található somoskői vártól pár kilométerre található a Salgó vára. Ha Salgótarján felől jövünk, akkor már messziről látható a hegytetőn álló rom. A tornyot itt is befedték, de igazából ez is csak egy rom. Túrakölyök blogján találtam erről részletesebb leírást, és már régóta a listámon szerepelt ez a hely, de valahogy mindig kimaradt. Ráadásul itt van a Medves szálloda is. Ezzel is kacérkodtam már sokat, mert nagyon kedvezőek az ajánlataik, de még nem mertem belevágni, mert kicsit szocreál az épület. Persze nincs ezzel gond, csak a párommal olyan igazi túrázós kiránduláson nem voltam még, és ezért az ilyen jellegű szállások is kimaradtak, de most hogy feljöttünk, és láttuk a környéket szinte biztos elnézünk majd erre. Tényleg nagyon szép a környék, igaz a ködös-párás őszi idő miatt a képek nem annyira adják ezt vissza.
A faluban egyébként faházak is vannak, szerintem itt nyáron elég nagy lehet az élet, de most így késő ősszel azért kevesebben voltak, de azért a hegy aljában lévő parkolóban így is állt 6-8 autó.

A várba felvezető ösvény kicsit megizzasztott bennünket (a teli gyomor is, ugye…), de a kilátás aztán kárpótolt bennünket J.
Az ösvény mentén elhelyezett információs táblák észrevétlenül pihentetik az embert – míg elolvasod szusszansz kicsit. Ezért is jó egyébként  a fényképezés is, mert meg-meg áll az ember egy virágnál egy pillanatra, és utána könnyebb újra nekiindulni J.
Na de a lényeg! Petőfi Sándorunk (talán az egyetlen költő akit én szeretek, a versek ugyanis nem az én műfajom) is erre járt, és amikor a várba érkezett a lova patájának a nyoma itt maradt a bejárat tövében az egyik kőben…

Ha várba felérve körbetekintünk, akkor a szemközti dombon felfedezhetjük a somoskői várat. Tényleg jó kis túra lehet átgyalogolni…

A várból lefele aztán nem azon az ösvényen indultunk vissza amerre jöttünk, hanem az első táblánál elkerültünk balra, így a vár alját megkerülve értünk le egy tisztásra. A piros vár jelzést követve átsétálhattunk volna Somoskőre, de mi jobbra vettük az irányt, és így visszajutottunk a parkolóhoz.

A völgyben egyébként tényleg ott van az erdei játszótér, ahol a gyerekes szülök épp türelmesen várakoztak csemetéikre. Innen szerintem meredekebben visz fel az út, ezért én nem bántam, hogy visszafele jöttünk erre. Mivel már erősen szürkült az idő, így gyorsan visszamentünk az autóhoz, hogy be tudjunk még egy kicsit ugrani Tarra is, mert a párom mindenképpen szeretett volna felmenni a sztúpához.

Irány a füleki vár!

Mivel mindkettőnknek tele van a hócipője a munkával és a késői hazajárással, ezért mindketten örültünk, hogy ma végre csak kettesben lehetünk. A párom ugyan lustizott volna. de sikerült rábeszélni, hogy ma menjünk ki a városból, és majd holnap délelőtt pihenünk. Az elgondolást tett követte, így nekiálltam valamilyen közelebbi célpont keresésének.
A nagy keresgélésben, végül a füleki várra esett a választásom. Egyrészt egész közel van Pesthez, másrészt hazafele meg tudunk állni Taron a sztúpánál, ami most a páromnak is egy újabb szempont, ha már a Buddhista Főiskola székeit koptatja J.

Felkerekedtünk hát, és épp nyitásra meg is érkeztünk… volna, ha épp nem ma kezdődött volna a téli zárt időszak. A neten erről sajnos nem találtam infót, így potyára tettük meg az utat? De mégsem, mert eszembe jutott, hogy a magyar oldalon van még egy várrom, amit nem láttunk…
De ha már itt jártunk, akkor újra betértünk a határmenti faluban lévő kis étterembe, mert ott tényleg finomat ettünk legutóbb, és megfizethető áron. Persze ez megint azt eredményezte, hogy teli gyomorral indulunk a hegynek, de hát ez van. Ha az én párom megéhezik, akkor nincs mese, enni kell J.  Ebéd közben aztán megbeszéltük, hogy tavasszal eljövünk majd erre, de akkor a szülőket is elhozzuk. Hazafele Hollókőre is be lehet nézni, az is szép hely, és biztosan régen jártak arra mindketten.

Boldog szülinapot!

Ma 1 éves lett a blogom. Egyrészt nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartó leszek. Másrészt azt reméltem sikeresebb leszek gyerekvállalás terén. Hát ez nem jött össze. De azért nem vagyok elégedetlen! Most az érettségi / felvételi / munka / fotózás tölti ki a napjaimat. Kellenek az elfoglaltságok, hogy ne roppanjon össze az ember.
Múlt héten egy 45 éves barátnőm kérdezte meg (ők most kezdték ezt az egész kivizsgálás - lombik vonalat), hogy mi lesz velünk gyerek nélkül? Mi lesz ha 10 év múlva kiürül a kapcsolatunk emiatt? Én ezen még nem rágódtam bevallom. Azon persze igen, hogy mi lesz ha nem lesz gyerekünk - de a kapcsolatunk stabilitásán nem. Az elmúlt 3 évet túléltük, ez az egész szerencsére csak közelebb hozott bennünket egymáshoz, én bízom benne, hogy később sem fog ellaposodni a kapcsolat, mert nem csak a gyerek utáni vágy tart bennünket össze.
Az biztos, hogy mostanában ha egy olyan témát látok ahol rákos gyerekek az utolsó napjaikat szeretnék otthon eltölteni (most egy cikket is találtam, és a weben is olvastam egy bejegyzést), akkor azt megkönnyezem. És bármennyire is nem odaillő, de bevillan, hogy vajon nekünk lesz-e gyerekünk? Nem szertném ha ez az egész kimaradna az életünkből, de nem tudok mit csinálni, ez nem rendelésre megy.
De félre a borús gondolatokkal! Boldog szülinapot kívánok a blogomnak, és azt, hogy a gyerekünk el tudja olvasni majd ezeket a sorokat, mivel is töltötték a szülei a napokat, amíg arra vártak, hogy megszülessen.

Kezdek kifáradni

Azt hiszem tegnap este elértem a mélypontot. Amikor hazaértem, elkezdtem kotorászni a táskámban a kulcs után, majd elővettem az irodai belépőkártyámat, ami a táskám egy teljesen más részén van. Úgy látszik a folyamatos éjszakázás kezdi éreztetni a hatását L.

Csak úgy...

Bár az egész napot külön töltöttük (a párom iskolában én pedig itthonról dolgoztam), az egymásra hangoltság ma is működött. Sose tudom kiszámolni mikor ér haza, mert a tanárok kicsit túltartják az órát, vagy még ott marad beszélgetni, ezért nincs kialakult menetrend. De tegnap este 7-kor bevillant, hogy jön. Nekiálltam hát vacsorát készíteni, és mire hazaért épp terítettem a szobában. "Cserébe" ezeket a "csak úgy" rózsákat kaptam.
A mai menetrend kicsit rosszabb. A páromat kipateroltam, hogy siessen a suliba (tegnap elkésett), én pedig már túl vagyok a takarításon. Gyorsan lezuhanyozok és irány az iroda. Sajnos van ami itthonról nagyon lassan működik, ezért nincs más megoldás be kell menjek. Pedig most még a nap is kisütött! Kár, hogy így elpazaroljuk ezt a gyönyörű időt, de hát ez van!

Egy kis para

Nem tudom miért, de ma azzal ébredtem, hogy át kell számoljam az érettségi pontokat, mert lehet mégse sikerült? Valamiért az a gondolat fészkelte be magát a fejembe, hogy a 45%-nak minden részegységnél meg kell lennie, és a nyelvtannál ez nekem nincs meg. (13 pont a 30-ból, az csak 43,3%). A lapra nem írtak eredményt, csak a pontszámokat, és majd egy bizottság dönt a végeredményről, ezért is kell november 29-ig várni. A neten semmilyen értelmes leírást nem találtam, így most izgulhatok. Remélem csak az összesített eredményt fogják nézni, mert nem szeretném ha emiatt nem lenne sikeres a  vizsgám. És akkor most azért is szurkolok, hogy esetleg a szóbelim feljebb tudja húzni az átlagot, mert csak most láttam, hogy 60%-tól ötös lenne az eredmény. Azért ez jó lenne, és talán nem is irreális elvárás, hisz az írásbeli (ha jól számoltam) 58,3%-os lett.

Napi bosszúságok

Tegnap este egy üzleti partneres buli miatt kicsit kirúgtam a hámból, így csak éjfél után kerültünk ágyba (mert az én drágám eljött értem J ).Így reggel 7-kor elég rosszul érintett bennünket a járdát törő gép hangja. Kicsit még tipródtunk az ágyban, aztán felkeltünk. Addigra már a kisgépekkel a feltört bitument pakolták be a konténerbe, aminek szintén szuper hangja volt. A lombikos otthonlét alatt sikerült 1,5 hétig ezt hallgatni, a felfordulás így már lassan egy hónapja tart. Ami igazából kiakaszt, az a pazarlás, és a felesleges környezet szennyezés. A meglévő járdáknak nem volt baja, ráadásul volt ahol már eleve kő volt – igaz csak szürke – de most mindenhol az utcában lomb színű burkolat lesz. Számomra ez agyrém, tényleg.
Aztán elindultam korábban az irodába, mert rengeteg munkám van mos. A pesti rakpartot vmiért lezárták (a párom látott vmi vörös szőnyeget leterítve a Parlamentnél mikor még korán elment), ezért óriási dugó volt. Ennek köszönhetően nem úgy értem be ahogy szerettem volna.
De itt még nem ért véget a bosszúságok sorozata. Az ajánlatok amiket vártam még mindig nem érkeztek meg, hétfőn viszont le kell adjuk a tendert! Ez azt jelenti, hogy hétvégén is dolgozni fogok. Szuper!
Ráadásul itt állunk egy átszervezés küszönbén, mert a cégcsoport piaci pozícióját szeretnénk erősíteni, és a vezetőség azt gondolja ez majd segít. Pedig nem azokkal a lépésekkel kellene kezdeni amit ők gondolnak – persze kikérték az érintettek véleményét is (írtam is egy 1,5 oldalas javaslatot), amire semmi reakció nem jött. Jó érzés így dolgozni L.
Próbáltam azzal a részlegvezetővel beszélni akit ez majd leginkább érint, persze ő is az ügyvezetőket támogatja  - de én ne aggódjak, mert hármunk közül (akiket ez majd személyesen érint) az egyik lány tutira elmegy szülni, a másik persze nem, de ő nem veszélyeztet engem, és hát így mindenképpen én lennék a jelölt az új pozícióra, ha…ha. Hát majd meglátjuk. A terhesség-szülés mint tudjuk nem úgy megy, hogy valaki kitalálja aztán kész. Tudom, hogy Ő is most kezdi majd a lombikot, mert az inszeminációk nem jöttek össze. Ők erről persze nem tudnak semmit.
Nagyobb felelősséget, több munkát bevallom nem szeretnék. Persze tudom, nem kívánság műsor az élet, és az lesz amit a vezetők szeretnének, de ettől ez még nem tölt el boldogsággal L.
A pároméknál szintén ez a helyzet. Az írek próbálják behúzni a régiót, ezért most egy auditot kapnak hétfőn. A lengyelek (a regió legnagyobb piaca) már megbukott ezen, és hiába készülnek rá már 2 hete, itt se sikerült mindent lerendezni. Vagyis itt is lesz elmarasztalás.
Aztán az angol tanárnőm is hívott, hogy mi újság, hogy sikerült az érettségi, és persze mikor tudjuk folytatni az angolt? A gyerek cuki, gyönyörű, ideális baba… szuper! Neki minden összejött! Nekem meg nem. De hát ez van. Kicsit olyan ma a hangulatom, mint az összeomlás előtti pillanatok. Remélhetőleg egyikünk se találja magát az utcán januárban L.

Akkor érettségizzünk

Na hát túl vagyok az angol érettségi szóbeli részén is. Itt azért már jobban kijött a korom, mert a folyosón ülők nem igazán vettek tudomást rólam, és ha próbáltam is becsatlakozni a beszlégetésbe (a kijövőket kérdezgette mindenki), akkor nem igazán voltak kooperatívak, csak egymással.
9:30-ra hívtak be, és kb. 20 perc 1 fő. Ötödik voltam a listán, de a negyedik nem érkezett még meg, ezért picit hamarabb sorra kerültem. A teremben hárman voltak, és én egyedül. Ez azért jó hír, mert nem szívesen makogtam volna a kamaszok előtt. J
Gyors adminisztrációt követően húznom kellett egy tételt, majd pár mondatos bemelegítést követően (reggeliztem-e, mit fogok délután csinálni) elkezdődött a vizsga. A tétel egyébként meghatározza a tanárt is, tehát csak egy ember kérdez, a másik kettő csak megfigyel.
Az első feladat során a fiatalok egészségtelen életviteléről, étkezési szokásairól kellett beszélni. Elmondtam a véleményemet, aztán egy kicsit kötekedett a tanár, és ezzel ezt le is tudtuk.
A második feladat az volt, hogy egy állítás mellett kellett érvelni (kell-e nyáron dolgozni a tanulóknak). Mivel én ezzel egyet értettem, ezért a tanár lett az ellenérdekelt. Itt is elmondtam a véleményemet, hogy miért is gondolom ezt, majd egy kis vita következett. Itt már kicsit vissza is lőttem egy-egy kérdéssel, ami láthatóan tetszett a tanárnak.
A harmadik feladat pedig az volt, hogy négy kép alapján mondjam el a véleményemet egy állításról (a nemi szerepek változása). Talán ez ment a legrosszabbul, de igazából ezt is végig beszéltem. Tehát nem volt kínos csend, bár az is igaz nem voltam fene mód választékos. Meglátjuk. Most november 29-ig várni kell, akkor fogják megmondani az összevont eredményt, és akkor már a bizonyítványt is átadják. Én sajnos nem fogok tudni elmenni, mert épp Londonban leszek munka miatt, ezért a páromra vár újfent a feladat. 
Az biztos, hogy nem kapok maximumot erre, ezért továbbra is marad a remény, hogy jövőre maradnak az eredeti terveknél, és csak 260 pontra emelik meg a limitet. Azt bőven megugrom így is. Remélem a választásokra való tekintettel nem fogják ezt most meglépni.

Szülinap

Ma van az öcsém szülinapja, ezért felhívtam őt, hogy felköszöntsem. Mivel nem vette fel, így csak ebédidőben tudtam vele beszélni. Az elmúlt hónapok elhidegülésének meg van az eredménye – elég semmitmondó beszélgetést sikerült összehozni. Aztán a végén még kibökte, hogy egész szép lett a sírkő, tetszik neki is. Ennek azért örülök. Igazából senki nem vette a fáradságot, hogy foglalkozzon ezzel, apukám viszont szerette volna már lerendezni. Persze amikor kiderült, hogy meg is rendeltük, akkor az öcsém ezt kifogásolta, ezért is örülök neki, hogy végül mindenkinek tetszik.
Aztán elköszöntem tőle, mert iszonyatosan sok munka van most. Egyrészt több tenderen is dolgozunk, másrészt a meglévő ügyfeleken is ilyenkor gyorsul fel a tempó, ennek az az eredménye, hogy az elmúlt 2 hétben 8 előtt még nem indultam haza. A behozott tornacucc az íróasztalom alatt hever, még egyszer nem jutottam le spinningre. A csokievés persze továbbra is megmaradt, vagyis lassan november közepén járok, és eredményem nem sok van. Amit múlt héten sikerült leadnom 1,5 kilót, azt a hosszú hétvége visszahozta. L

Meg van az írásbeli érettségi eredménye

Mivel nekem reggel 9-kor egy tárgyalásom kezdődött, ezért írtam egy meghatalmazást a párom számára, hogy megnézhesse az érettségi eredményeket. Illúzióim nem voltak (mert igazából szinte alig tanultam rá), de azért álmodoztam egy szuper jó eredményről. Ez persze nem jött össze.

Olvasott szöveg értése 30 pontból 16
Nyelvhelyesség               30 pontból 13 (ezzel tisztában voltam)
Hallott szöveg értése    30 pontból 18 (ez se lett sajnos tökéletes, pedig ez jól szokott menni)
Íráskészség                        30 pontból 23 (a fogalmazással sose volt gondom)
Összesen                            120 pontból 70, ami 58,33%

Vagyis jegyre átváltva az írásbeli részre 4-est kaptam, és mivel meghaladja a 45%-os eredményt, így már jár a +50 pont is. Ha ezt a szintet a szóbelivel is tudom hozni, akkor elvileg nem lesz gond. Persze ha megszavazzák már most a 300-as ponthatárt, akkor kevés lesz. De én azért bízom benne, hogy a választások miatt ezt még nem fogják meglépni. Nem lenne népszerű intézkedés az biztos.
Alapvetően nulla tanulással nem rossz eredmény, de azért egy kicsit csalódott vagyok bevallom L.

November rain

Mai napra takarítás-tanulás-pihenés volt tervezve. A takarítást gyorsan letudtuk, következett volna a tanulás. Na igen, ha lett volna hozzá kedvünk! De nem volt! A párom azt mondta sétáljunk egyet, engem pedig nem nagyon kellett kapacitálni J. Na jó, de hova is menjünk? Normafa? Ott tuti sokan lesznek. Na jó, legyen Dobogókő. Az még kibírható távolság.

Mire felértünk, eleredt az eső L. Meg hát ebédidő is volt már, ezért beültünk a menedékházba. A párom ma húsmentes napot tartott, ezért rántott sajtot kért. Én erősen gondolkodtam egy babgulyáson, de azon túl, hogy nem paleo, még glutént is tartalmaz a rántás, és a mellé dukáló kenyér, ezért a párom rábeszélt egy vadpörköltre. Finom volt, bár a hús nem volt annyira letisztítva amennyire én szeretem (igen, finnyás vagyok – tisztában vagyok vele). Viszont hatalmas adag, ezért nekem a fele is elég lett volna. A maradékot pillanatok alatt becsomagolták, az eső is elállt, ezért gyorsan fizettünk, hogy tudjunk még egyet sétálni. Hát ez csak egy illúzió volt, mert ahogy kiléptünk az épületből leszakadt az ég. Mire az autóhoz visszaértünk már a nadrágunk is elázott, így kénytelenek voltunk hazajönni. No nem tanulni (pedig mindkettőnknek nagyon kellene már, mert csütörtökön szóbeli érettségim lesz, a párom pedig nagyon el van maradva a sulis olvasmányaival), hanem csak filmet nézni. Én valahogy lemaradtam a Piedone filmekről, a Film+ viszont most leadja a teljes sorozatot, ezért felvettem őket, és most nosztalgiázunk J.

Szilvásvárad, Szalajka-völgy

Ma mindenképpen szerettem volna kirándulni kicsit. Mivel már hónapok óta a Szalajka-völggyel kacérkodtam, ezért az országos köd miatt bármennyire is a Dunántúl lett volna a jó választás, végül az M3-as felé vettük az irányt. Kicsit későn is indultunk, ezért mire odaértünk az első utunk a büféhez vezetett, ahol ettünk egy-egy adag pisztrángot. Én talán gyerekkoromban jártam erre utoljára (nem is emlékszem rá), a férjem pár éve az akkori párjával és annak gyerekeivel. Ennek köszönhetően ők a központi parkolótól vonattal mentek, így mindig visszafele tértek be az útközben lévő falatozóba. Ezt csak azért emelem ki, mert anyagilag jóval kedvezőbbek ott a feltételek (én 2800 Ft-ot fizettem a filémért, ami ott 1500 Ft-ért volt kirakva). Igaz, ott nem volt fedett rész, csak talponálló.
Beültünk hát ebédelni egyet, én pedig megnyitottam az idei forralt bor szezont J.
Az ebédet követően aztán elsétáltunk a Fátyol-vízeséshez, ami éppen hogy csak csordogált… hát igen, ez inkább egy tavaszi program lenne. Annál is inkább, mivel 3 óra környékén már erősen sötétedett.

A félúton lévő büfénél egyébként füstölt pisztrángot is lehet kapni, melyet helyben készítenek.      

Számomra ami még kicsit szomorú volt (a novemberi idő mellett), az a terület elhanyagoltsága. Bár nagyon sokan voltak kinn, de amit útközben láttunk épületet pl. a hegyoldalban az elhagyatott volt. Pedig ha az lenne a büfé, vagy egy kis szállás igazán hangulatos lenne. A hátizsákos túrázás itthon már kevésbé divat, ezért értem én, hogy miért áll üresen az épület, de ettől ez még szomorú látvány. 

Tényleg hatalmas a kontraszt, ha az ember átmegy a szomszédos országokba, ott ezek a hegyi menedékházak azért elég hangulatosak. És itt nemcsak Ausztriára gondolok, mert ez érvényes Szlovákiára is, de nálunk valahogy ez elveszett a rendszerváltással. Lehet sose volt rá valódi igény, csak a szocializmus alatt erőltették a túramozgalmakat, nem tudom. De szerintem ez jó dolog volt. Most is sokan vannak egyedül (nyugdíjasok is), nekik is jó lehetőség lenne egy-egy ilyen közösség. No de ne borongjunk tovább, élvezzük inkább ezt a "szép" napot.

A parkolónál úgy kértük a jegyet, hogy felmehessünk autóval a kilátóhoz (1300 Ft volt így), ezt mindenképpen szerettük volna még megnézni, ezért visszasétáltunk a tömegben az első büfénél hagyott parkolóig az autóhoz, majd felfele vettük az irányt. 

Az út eléggé rossz minőségű, és keskeny is. Sokan nem is tudnak rendesen vezetni, ezért leállnak inkább az út szélére, mert nem mernek lehúzódva vezetni. Nem tudom mit csináltak volna Montenegróban J.

Felérve aztán a kilátóhoz nem túl szép látvány fogadott bennünket L. Úgy döntöttünk nem veszünk belépőt, mert nincs értelme. Erősen sötétedett már, köd-pára mindenhol, és még az eső is elkezdett esni. 

Jó lett volna kicsit mozogni is (ez a kirándulás most erősen kényelmesre sikeredett mert szinte csak autóztunk), de most így jártunk. Elindultunk hazafelé. Hát igen, egy nyári naphoz képest fele idő áll az ember rendelkezésére. Hiába volt még csak 4 óra, már alig lehetett látni. No de semmi gond, tavasszal újra eljövünk erre, mert nekem maga a Szilvásvárad is nagyon tetszett. Sok szép régi épület volt, ezért lehet érdemes ott egy hétvégét is eltölteni.