Alvásproblémák

Mivel az oktatási alapismeretek tárgyból is szeretnék érettségizni (így az angol nyelvvizsga után járó többletpontokat is be tudnám számoltatni), ezért elkezdtem olvasgatni a tankönyveket. Hát mit mondjak, nem annyira izgalmasak, pláne esténként olvasva, amikor már alig látok valamit. Ilyenkor mindig eszembe jut a gyerekkorom, amikor a paplan alatt zseblámpával olvastam, és ha rajta kaptak akkor mindig leszidtak, hogy nem elég, hogy másnap kialvatlan leszek, de még a szememet is rongálom! Jól fog az majd később is jönni… és hát igen, amit akkor nem értettem az most, új értelmet kapott L. De térjünk vissza a lényegre J. Ott tartottam, hogy unalmasak a tankönyvek, ezért vasárnap vettem két könyvet. Az egyik Vekerdy Tamás új könyve, a Jól szeretni. Nagyon szeretem a műveit, és már sokan lelkesedtek érte a neten, ezért megvettem én is. De egy régebbi írásában említett pár könyvet (olvasói levelekre válaszolt), az egyik a Kell a gyereknek a korlát. Ezt most megláttam, le is volt értékelve, így betettem a kosaramba ezt is. Ami megtetszett benne, hogy a fejezeteket egy-egy konkrét példán át vezeti fel, majd ad rá megoldást. Ez pont olyan, mint a vizsgateszt egyik feladata, ezért is tetszett meg. Itthon aztán találomra felütöttem a közepén, és elkezdtem olvasni. Az alvási problémákról írt éppen, hogy mit csináljanak a szülők, ha a gyerek nem akar egyedül megmaradni az ágyában, és éjjel is ordít. Na, ez épp nekünk szól, gondoltam – mivel a felettünk lakó családnál minden este egy rémálom a fektetés (mintha disznót vágnának, úgy visít a gyerek), és éjjel is többször felébred, és persze ordít szegény. Na, nézzük, mi is lenne a megoldás… több választ is ad, de az egyik felidézte a gyerekkoromat. Hihetetlen mennyire ráéreznek a gyerekek a megoldásra. Alvó állatka-rongy – bármi, ami egy megszokott illatot hordoz. Azt javasolja, hogy az anyuka kössön a derekára egy rongyot, azt hordja egész nap, és ha már átvette az illatát, akkor azt tegye be a kiságyba, így a gyerek nem érzi majd magát annyira egyedül. Hát én ezt úgy oldottam meg, hogy Vau-ra, a kutyámra mindig tettem egy kicsit anyukám parfüméből. Ha meglátta (vagy az öcsém beárult), akkor persze kikaptam, hogy pazarlom a drága és ritka terméket (70-es évek, ne feledjük!), de nekem meg volt rá a jó okom. Ha hirtelen menni kellett a kórházba (és a rosszul létek mindig éjszaka jöttek), akkor én csak fogtam Vau-t (aki mára kicsit már megkopott), és vittem magammal a kórházba az otthon illatát. Volt kibe kapaszkodni. De az öcsém fiai is ráéreztek erre, ezért mikor egy hónapra elutazott Mexikóba tréningre (bennünket sose küldenek ilyen helyre J), akkor az egyik gyerek kiszedte az apja pólóját a szennyesből, és ráhúzta a párnájára (akkoriban nagy vándorlás ment náluk is éjszaka, ezért mindig talány volt ki melyik szobában, kinek az ágyában, és kivel ébred fel J) – és sokkal nyugodtabban aludt. Ott volt vele az apja illata.
Úgyhogy tényleg működik a dolog! Ha ott van melletted az ismerős illat, ami biztonsággal tölt el, akkor megnyugszol. Elmeséltem a páromnak is, aki csak annyit mondott, hogy fénymásoljam ki és dobjam be a postaládába. Biztos nem tudnák ki lehetett. Csak az a baj nem tudom, melyik az övék. J