Ma 1 éves lett a blogom. Egyrészt nem gondoltam volna, hogy ennyire kitartó leszek. Másrészt azt reméltem sikeresebb leszek gyerekvállalás terén. Hát ez nem jött össze. De azért nem vagyok elégedetlen! Most az érettségi / felvételi / munka / fotózás tölti ki a napjaimat. Kellenek az elfoglaltságok, hogy ne roppanjon össze az ember.
Múlt héten egy 45 éves barátnőm kérdezte meg (ők most kezdték ezt az egész kivizsgálás - lombik vonalat), hogy mi lesz velünk gyerek nélkül? Mi lesz ha 10 év múlva kiürül a kapcsolatunk emiatt? Én ezen még nem rágódtam bevallom. Azon persze igen, hogy mi lesz ha nem lesz gyerekünk - de a kapcsolatunk stabilitásán nem. Az elmúlt 3 évet túléltük, ez az egész szerencsére csak közelebb hozott bennünket egymáshoz, én bízom benne, hogy később sem fog ellaposodni a kapcsolat, mert nem csak a gyerek utáni vágy tart bennünket össze.
Az biztos, hogy mostanában ha egy olyan témát látok ahol rákos gyerekek az utolsó napjaikat szeretnék otthon eltölteni (most egy cikket is találtam, és a weben is olvastam egy bejegyzést), akkor azt megkönnyezem. És bármennyire is nem odaillő, de bevillan, hogy vajon nekünk lesz-e gyerekünk? Nem szertném ha ez az egész kimaradna az életünkből, de nem tudok mit csinálni, ez nem rendelésre megy.
De félre a borús gondolatokkal! Boldog szülinapot kívánok a blogomnak, és azt, hogy a gyerekünk el tudja olvasni majd ezeket a sorokat, mivel is töltötték a szülei a napokat, amíg arra vártak, hogy megszülessen.
Nagyon tetszik a Blog-od! IÚgy érzem nagyon soka hasonlóság közöttünk: élethelyzetek, belső önvalónk megismerésének igénye, a gátak felszabadításanak módszerei, sok "agyalás", családigondok megoldásának kényszere stb..
VálaszTörlésNagyon jót nevettem azon a bejegyzésen, amikor tábortűzhöz hívtátok a szerveidet! Csúcs, ahogy leírtad! Ez egyébként Brandon Bay Belső utazás módszere,úgy emlékszem.. de lehet hogy tévedek,én is összeolvasok mindent, hogy rájöjjek, miért félek ennyire a gyermekáldástól! Boldog szülinapot BLOGOD-nak!
Bevallom bár érdekel a pszichológia, de inkább passzív mint aktív használója vagyok a módszereknek, ezért nem tudom mit használt Gabi, de működött. Egyébként tényleg érdekes, hogy kiből mit hoznak ki a kezelések. Remélem sikeresen veszed az akadályokat, és összejön a baba, mert feltételezem hasonló cipőben jársz mint én. Ha van esetleg blogod és adsz elérhetőséget örülnék neki. Bár magányosan írom le az éterbe a panaszaimat, azért jó érzés tudni, hogy nem vesznek el az ürben :).
TörlésMi lesz Veletek gyerek nélkül? Gondolkodtál rajta? Tudod úgy "igazán"!! Hívd meg magad a tábortűzhöz és kérdezd meg, hogyan fogják szerveid, szíved és lelked érezni magukat, ha nem lesz gyermeked! Hogyan tekintesz Férjedre mondjuk 60 évesen? Nem lesz könnyű beszélgetés, de ne hagyd ki!
VálaszTörlésEgyébként igenis kitartó vagy gyerekvállalás terén! Le a kalappal, amit eddig végigcsináltál, fizikailag és lelkileg!! Ami fájdalmat átéltél, azt kevesen, nagyon kevesen tudják így kezelni.Van egy ismerősöm, aki számtalan lombikon átesett sikertelenül, már nagyon el voltak keseredve, és végül kiderült, hogy egyszerű véralvadási probláma miatt nem maradtak meg a Babák. Ezt orvosolták és sokadjára megszületettek az ikrek. Szülés után egy évre spontán teherbeesett, nem akarták elhinni, azóta megszületett a harmadik gyerek is. Nem vígasztalni akarlak, csak jó ha tudod, hogy van ilyen is. Az élet csupa meglepetés és csoda!
Nem mindig a lelki okokat kell keresned! Néha lazíts,sőt lazulj, lazulj, egyél,igyál, csináld amit szeretsz, csak azt amit szeretsz és jó érzéssel tölt el! Örülj, hogy nem neked kell haldokló gyermekedet hazavinni!! Köszönd meg, hogy Téged ettől megkímélt az Isten! Borzalmasan nehéz feladat lehet ezt megélni, talán ezért jutott el hozzád az a cikk, hogy tudj örülni annak, ami most van! ..mert lehetne "úgy" is
Szép estét!
Mivel én betegen születtem, és életem első 10 évét az életért való küzdés határozta meg, így lehet ezért is vagyok érzékenyebb ezekre a témákra. Nem tudom. És azt sem tudom, miért olvasom ezeket a cikkeket, mikor tudom, hogy rosszul esnek. A héten néztem egy másikat is, és az is csak kiborított. A gondolat bennem van, hogy mi lenne, ha nagy nehezen összejönne, aztán pár év múlva bármi okból elveszítenénk? De erre csak azt tudom mondani, hogy mi lenne, ha tudnánk, hogy elesünk? El se indulnánk. A lombikok se biztosak, mégis belevágunk, mert reménykedünk, hogy legközelebb sikerül. Azt a gondolatot pedig, hogy gond lehet és nem egészséges babánk születik, vagy később lesz valami probléma – hát ezt hárítom. Remélem, ezeket nem kell megtapasztalnom, elég sokat kellett már eddig is. És persze vannak nálam sokkal kilátástalanabb helyzetben lévők ezzel is tisztában vagyok, próbálom én is félig telinek látni a poharat, nem pedig üresnek, de sajnos nem mindig sikerül.
VálaszTörlésEgyébként nekem is van olyan kollégám, akinek a második gyerek már spontán jött össze a lombik után, de olyan is akinek nem jött össze, és végül az örökbefogadást választották. Lehet, egy év múlva eljutunk mi is eddig, most még ez az opció nem játszik. Meglátjuk. Most még a saját gyerek van a középpontban :). A bíztatást pedig külön köszönöm, jó, hogy írtatok többen is!