Vár a Salgó vár

A határon található somoskői vártól pár kilométerre található a Salgó vára. Ha Salgótarján felől jövünk, akkor már messziről látható a hegytetőn álló rom. A tornyot itt is befedték, de igazából ez is csak egy rom. Túrakölyök blogján találtam erről részletesebb leírást, és már régóta a listámon szerepelt ez a hely, de valahogy mindig kimaradt. Ráadásul itt van a Medves szálloda is. Ezzel is kacérkodtam már sokat, mert nagyon kedvezőek az ajánlataik, de még nem mertem belevágni, mert kicsit szocreál az épület. Persze nincs ezzel gond, csak a párommal olyan igazi túrázós kiránduláson nem voltam még, és ezért az ilyen jellegű szállások is kimaradtak, de most hogy feljöttünk, és láttuk a környéket szinte biztos elnézünk majd erre. Tényleg nagyon szép a környék, igaz a ködös-párás őszi idő miatt a képek nem annyira adják ezt vissza.
A faluban egyébként faházak is vannak, szerintem itt nyáron elég nagy lehet az élet, de most így késő ősszel azért kevesebben voltak, de azért a hegy aljában lévő parkolóban így is állt 6-8 autó.

A várba felvezető ösvény kicsit megizzasztott bennünket (a teli gyomor is, ugye…), de a kilátás aztán kárpótolt bennünket J.
Az ösvény mentén elhelyezett információs táblák észrevétlenül pihentetik az embert – míg elolvasod szusszansz kicsit. Ezért is jó egyébként  a fényképezés is, mert meg-meg áll az ember egy virágnál egy pillanatra, és utána könnyebb újra nekiindulni J.
Na de a lényeg! Petőfi Sándorunk (talán az egyetlen költő akit én szeretek, a versek ugyanis nem az én műfajom) is erre járt, és amikor a várba érkezett a lova patájának a nyoma itt maradt a bejárat tövében az egyik kőben…

Ha várba felérve körbetekintünk, akkor a szemközti dombon felfedezhetjük a somoskői várat. Tényleg jó kis túra lehet átgyalogolni…

A várból lefele aztán nem azon az ösvényen indultunk vissza amerre jöttünk, hanem az első táblánál elkerültünk balra, így a vár alját megkerülve értünk le egy tisztásra. A piros vár jelzést követve átsétálhattunk volna Somoskőre, de mi jobbra vettük az irányt, és így visszajutottunk a parkolóhoz.

A völgyben egyébként tényleg ott van az erdei játszótér, ahol a gyerekes szülök épp türelmesen várakoztak csemetéikre. Innen szerintem meredekebben visz fel az út, ezért én nem bántam, hogy visszafele jöttünk erre. Mivel már erősen szürkült az idő, így gyorsan visszamentünk az autóhoz, hogy be tudjunk még egy kicsit ugrani Tarra is, mert a párom mindenképpen szeretett volna felmenni a sztúpához.