Szilvásvárad, Szalajka-völgy

Ma mindenképpen szerettem volna kirándulni kicsit. Mivel már hónapok óta a Szalajka-völggyel kacérkodtam, ezért az országos köd miatt bármennyire is a Dunántúl lett volna a jó választás, végül az M3-as felé vettük az irányt. Kicsit későn is indultunk, ezért mire odaértünk az első utunk a büféhez vezetett, ahol ettünk egy-egy adag pisztrángot. Én talán gyerekkoromban jártam erre utoljára (nem is emlékszem rá), a férjem pár éve az akkori párjával és annak gyerekeivel. Ennek köszönhetően ők a központi parkolótól vonattal mentek, így mindig visszafele tértek be az útközben lévő falatozóba. Ezt csak azért emelem ki, mert anyagilag jóval kedvezőbbek ott a feltételek (én 2800 Ft-ot fizettem a filémért, ami ott 1500 Ft-ért volt kirakva). Igaz, ott nem volt fedett rész, csak talponálló.
Beültünk hát ebédelni egyet, én pedig megnyitottam az idei forralt bor szezont J.
Az ebédet követően aztán elsétáltunk a Fátyol-vízeséshez, ami éppen hogy csak csordogált… hát igen, ez inkább egy tavaszi program lenne. Annál is inkább, mivel 3 óra környékén már erősen sötétedett.

A félúton lévő büfénél egyébként füstölt pisztrángot is lehet kapni, melyet helyben készítenek.      

Számomra ami még kicsit szomorú volt (a novemberi idő mellett), az a terület elhanyagoltsága. Bár nagyon sokan voltak kinn, de amit útközben láttunk épületet pl. a hegyoldalban az elhagyatott volt. Pedig ha az lenne a büfé, vagy egy kis szállás igazán hangulatos lenne. A hátizsákos túrázás itthon már kevésbé divat, ezért értem én, hogy miért áll üresen az épület, de ettől ez még szomorú látvány. 

Tényleg hatalmas a kontraszt, ha az ember átmegy a szomszédos országokba, ott ezek a hegyi menedékházak azért elég hangulatosak. És itt nemcsak Ausztriára gondolok, mert ez érvényes Szlovákiára is, de nálunk valahogy ez elveszett a rendszerváltással. Lehet sose volt rá valódi igény, csak a szocializmus alatt erőltették a túramozgalmakat, nem tudom. De szerintem ez jó dolog volt. Most is sokan vannak egyedül (nyugdíjasok is), nekik is jó lehetőség lenne egy-egy ilyen közösség. No de ne borongjunk tovább, élvezzük inkább ezt a "szép" napot.

A parkolónál úgy kértük a jegyet, hogy felmehessünk autóval a kilátóhoz (1300 Ft volt így), ezt mindenképpen szerettük volna még megnézni, ezért visszasétáltunk a tömegben az első büfénél hagyott parkolóig az autóhoz, majd felfele vettük az irányt. 

Az út eléggé rossz minőségű, és keskeny is. Sokan nem is tudnak rendesen vezetni, ezért leállnak inkább az út szélére, mert nem mernek lehúzódva vezetni. Nem tudom mit csináltak volna Montenegróban J.

Felérve aztán a kilátóhoz nem túl szép látvány fogadott bennünket L. Úgy döntöttünk nem veszünk belépőt, mert nincs értelme. Erősen sötétedett már, köd-pára mindenhol, és még az eső is elkezdett esni. 

Jó lett volna kicsit mozogni is (ez a kirándulás most erősen kényelmesre sikeredett mert szinte csak autóztunk), de most így jártunk. Elindultunk hazafelé. Hát igen, egy nyári naphoz képest fele idő áll az ember rendelkezésére. Hiába volt még csak 4 óra, már alig lehetett látni. No de semmi gond, tavasszal újra eljövünk erre, mert nekem maga a Szilvásvárad is nagyon tetszett. Sok szép régi épület volt, ezért lehet érdemes ott egy hétvégét is eltölteni.