Irány a füleki vár!

Mivel mindkettőnknek tele van a hócipője a munkával és a késői hazajárással, ezért mindketten örültünk, hogy ma végre csak kettesben lehetünk. A párom ugyan lustizott volna. de sikerült rábeszélni, hogy ma menjünk ki a városból, és majd holnap délelőtt pihenünk. Az elgondolást tett követte, így nekiálltam valamilyen közelebbi célpont keresésének.
A nagy keresgélésben, végül a füleki várra esett a választásom. Egyrészt egész közel van Pesthez, másrészt hazafele meg tudunk állni Taron a sztúpánál, ami most a páromnak is egy újabb szempont, ha már a Buddhista Főiskola székeit koptatja J.

Felkerekedtünk hát, és épp nyitásra meg is érkeztünk… volna, ha épp nem ma kezdődött volna a téli zárt időszak. A neten erről sajnos nem találtam infót, így potyára tettük meg az utat? De mégsem, mert eszembe jutott, hogy a magyar oldalon van még egy várrom, amit nem láttunk…
De ha már itt jártunk, akkor újra betértünk a határmenti faluban lévő kis étterembe, mert ott tényleg finomat ettünk legutóbb, és megfizethető áron. Persze ez megint azt eredményezte, hogy teli gyomorral indulunk a hegynek, de hát ez van. Ha az én párom megéhezik, akkor nincs mese, enni kell J.  Ebéd közben aztán megbeszéltük, hogy tavasszal eljövünk majd erre, de akkor a szülőket is elhozzuk. Hazafele Hollókőre is be lehet nézni, az is szép hely, és biztosan régen jártak arra mindketten.