Hótalpas túra

Reggelinél egész jól összeállt a csapat, és viszonylag időben el is indultak a síelők. A mi programunk 10-től kezdődött. Az egyik srác lemorzsolódott, így végül öten indultunk neki a 4 órásra tervezett programnak.

Egy idősebb házaspár vezette a túrát, a feleségnek az anyukája magyar volt, így azért próbálkozott a beszélgetéssel, de mivel már 30 éve nem használta a nyelvet sokat felejtett. Nagyon viccesek voltak ezek a beszélgetések, mert valamennyire többen is értünk németül, de az angol nagyságrendekkel jobban megy. A végén már voltak olyan mondatok, amit németül kezdtünk el, angolul folytattuk, majd magyarul zártuk. Még a férj is próbálkozott egy-egy magyar szóval.

10-re jottek értünk, és elvittek az erdősebb rész közelébe, ahol elindultunk felfele. Egyszer már volt alkalmam kipróbálni ezt az eszközt, de most egy rendes túrára mentünk, nem csak össze-vissza fel a hegyoldalba, így ezt most mindenki élvezte. Igazából nem is bonyolult szerkezet, két bot kell még hozzá és lehet is menni. Ezt szerintem még otthon is lehetne csinálni, ha lenne hozzá megfelelő mennyiségű hó. A legjobb persze a szűz hó volt. Szerencsére a bakancsom is átment a teszten. Nem ázott be, és a lábamat se törte fel :)

A túra felénél megkínáltak bennünket egy kis 'frissítővel', a néni saját készítésű dió likőrjével. Viszonylag tűrhető volt, pedig én nem szeretem ilyen italokat.  De az is lehet, hogy csak jól esett :).

Egyetlen bánatunk volt csupán, hogy nem sütött ki a nap. Végig próbálkozott, egyszer még a körvonalait is megmutatta, de csak ennyire futotta. Remélem holnap szebb idő lesz.

Háromra vissza kellett érjünk a szállásra, mert következett a következő program, a lovasszánozás. Bevallom nem sok kedvem volt hozzá, mert a túrán leizzadtunk kicsit, ráadásul itt még lehet dohányozni az éttermekben, így elég büdösek lettünk a kávézóban ahova beültünk egy gyors ebédre. De azért természetesen elmentünk, igaz majd meg fagytunk. Aztán itt is kaptunk inni a szánon, majd megálltunk egy hütténél forralt borozni, amitől természetesen jobb kedvünk lett, és fel is melegedtünk kicsit.

A vacsora nagy örömünkre pedig teljesen paleo volt, így ma rendesen tudtunk enni. Mivel én ma túlléptem a tervezett ital szintet (2 rövid, 2 forralt bor), így én ma szolídra veszem a formát, és időben lefekszem. Holnap úgy is autózni fogunk újra, mert megyünk Hallstatt-ba. Nagyon remélem, hogy ki fog sütni a nap, mert ebben a felhős időben nagyon hiányolom. Persze azért nem panaszkodom, jobb mint benn az irodában. Reggel pedig majd csak megtudom az új pletykákat, mert egy ilyen kirándulás mindig "kincsesbány".