Rácz-fürdő

Világéletemben pesten éltem, így sok hely mellett szinte vakon megyek el. De az utóbbi években elkezdett kinyílni a szemem, és rájöttem itthon is rengeteg olyan érdekes hely van, melyre ha külföldön lennék elmennék. Így már többször is szemezgettem azokkal a programokkal melyeket helyi lakosoknak szerveznek, és most hétvégén meg is volt az első kirándulás a Rácz-fürdőbe. Habár az épület felújítási munkálataival szinte teljesen elkészültek, 2007 óta az épület mégis üresen áll, nem kapta meg a nyitási engedélyt. Most a kivitelező cég építésze tartott egy tárlatvezetést az Imagine Budapest szervezésében, így sok érdekességet is megtudhattunk a felújítási munkálatokról (történelmi kitekintést, a feltárás során tapasztaltakat, illetve a felújítási  koncepciót).

Az épület homlokzatán lévő arcokkal is stilizálták melyik a női és melyik a férfi oldal.

Az épületbe belépve egy olyan helyiségbe érünk, melynek a felújítás kezdetekor se alja se teteje nem volt (ez egyébként az épület többi részére is jellemző volt). Megmaradt fal darabokból, korabeli képekből sikerült helyreállítaniuk a csarnokot, mely szerintem nagyon szépre sikerült.

Mivel nem az eredeti gipsz stukkók / lámpák lettek felújítva, így a sárgaréz kiegészítőket is fehérre fújták, ezzel is jelezve, hogy csak a kor hangulatát tudják visszaadni, de ezek nem az eredeti darabok.

A hallban aztán egy viszonylag hosszabb történeti áttekintés következett a Tabánról, mely elég regényes,  most azonban nem részletezném hosszan. Ami lényeges, hogy az elmúlt 2-300 évben több kormány is célúl tűzte ki a terület rendezését, mely a mai napig nem hozta meg a várt eredményt.

A rekonstrukció során végzett feltárás eredménye, hogy a fürdő török mivoltát sikerült igazolni. Ezt követően több gazdája is volt az épületnek, de viszonylag hányattatott sors jutott részéül (és ez ma sincs másképpen).

A történelmi háttér áttekintése után elindultunk felfedezni az épületet. Sajnos világítás nem volt mindenhol (de most már legalább valamennyi van, mert korábban még azt is lekapcsolták), ezért hasznát vettük a magunkkal hozott zseblámpáknak..

Az emeleti részre felvezető lépcső később kerül majd sorra, most elindultunk az épület újabb része felé, ahol a felújított medencék találhatók. A rekonstrukció során visszabontott fal szakaszokból, régi újság cikkekből és fényképek alapján történt meg a helyreállítás.

Ahol tudták az eredeti zuhanyokat is feltették. Mivel azokban az időkben a víz nyomása csak 1 bar volt (most 8-10), így egy víznyomás csökkentő beépítésére is szükség volt, hogy ezeket rendeltetésszerűen használhassák a majdani vendégek.

A medence fehér márványát a víz magas vastartalma színezte meg. Ezek a változások különösen szembeötlőek, mivel nincs bennük víz.

Itt szeretném felhívni a figyelmet a termek alakjára, mely nem négyszögletes, vagy kerek, jelen esetben nyolcszög alakú. Ennek majd később lesz még jelentősége. A magasabbb kupolák a tetőn végződnek, beengedve a természetes fényt is.  

 Körben a termben a falakon tükröket helyeztek el, mely alatt szobrokat láthatunk.

 A csillag motívumokat eredeti csempe maradványok alapján sikerült rekonstruálni.

 A faragott csipkés kövek, boltívek több helyen is felbukkannak az épületben.

 A fürdő török eredetére a falon elhelyezett csillag és félhold is utal.

Az épületben máshol találták meg ezeket a márvány pihenő padokat, de a kutatási adatok alapján visszakerültek az eredeti helyükre. A korabeli újságok úgy emlegetik ezeket, mintha bársony márványból készültek volna, annyira kényelmesek. Lehet, hogy az anatómiai fejrész kialakításának köszönhetően, mert amúgy normál márvány keménységű :).

A második terem részen már jóval több minden szolgálta a felfrissülni vágyók kényelmét. Itt több zuhanyt is láthatunk, és a tér is tágasabb. Itt már inkább a gipsz stukkók dominálnak, de csipkés oszlopokból is van bőven.

Itt is sikerült az eredeti réz eszközöket helyreállítani. A zuhany falnál fém lapokra kell állni, és a vendég súlya hozza működésbe a szerkezetet.

 Az egyik merülő medence felett egy horgász vízköpőt láthatunk.

A nagyobb medecnéhez átmenve több apró részlet is arról árulkodik, hogy a korabeli iparművesek nem csak a funkciót tartották szem előtt (ide kellene egy szellőző), hanem azt is próbálták a lehető legszebbre megalkotni.

A lenti két terem után felmentünk egy emeletet, és itt láthatóvá vált amiről az építész lenn beszélt.

A legelső medencéknél megmaradtak a lenti vastag falak. Habár a belső tér nyolcszögletű, kívűlről mi csak egy sima falfelületet és egy kocka épületrészt látunk. Ennek az az oka, hogy abban az időben a falvastagság változtatásával oldották meg a térbeli elrendezéseket is. Vagyis ahol a teremben ívet látunk, ott a falvastagság akár többszöröse is lehet a terem többi részéhez képest.

Ma azonban a falvastagság állandó, így a kupolaszerkezet láthatóvá vált. Ezt végül nem takarták be, meghagyták mint egy makettet.

A boltívek méretét érezteti talán, hogy túllógnak a tetősíkon is, vagyis 3 emelet magasak. Az első szinten lévő medencéknél a hatvanas években leverték a vakolatot, ezt végül meghagyták ebben a formában, így látható maradt a téglaszerkezet.

A tető irányában az épületeket összekötő szakaszokra üveg felületeket tettek, ezek és a tetőn lévő lámpáknak olyan a hatásuk mint a megfagyott víznek. A víz halmazállapotával egyébként több kreatív ötlete is volt a csapatnak, de sajnos a megbízó sokat elvetett, pedig jó dolgok születhettek volna, és szerintem sok még nem is lett volna drága.

A földszintre visszatérve a mélyebben fekvő medencéket vettük irányba. A szinteltolódás az elmúlt 500 év viszonyainak köszönhető. Attól függően, hogy az utakat mennyire töltötték fel, változott meg az épület szintje is. Ahol most a bejárat van, az annak idején emeleti rész volt. Épp ezért az eredeti török fürdő ma már a pince részre esik. Így hát elindultunk ebbe az irányba. Útközben még megtekintettük a Flóra fürdőt, mely anno közfürdőként funkcionált (hisz sok lakásban akkor nem volt fürdőszoba és víz). A medence körül kétszemélyes pihenő szobákat alakítottak ki.

Az emeleti részre is felmentünk a csigalépcsőn, de ott igazából nem sok mindent találtunk. Ott is pihenő szobák voltak illetve zuhanyzók, és ráláttunk a medencére.
Majd ezt követően tovább indultunk a török fürdő irányába. A folyosón itt sem volt mennyezet, ezért a felújítás során úgy rakták vissza a téglákat, hogy azok láthatóak maradtak.

Az alagsorba leérve már elég rosszak voltak a látási viszonyok (4 óra körül jártunk, amikor már kinn is elkezdett sötétedni), ezért itt előkerültek a magunkkal hozott lámpák.

Nemsokára ennek okára is fény derült. A koncepció ugyanis az volt, hogy itt meghagyják a kor hangulatát, és nem lesz világítás. A fürdőbe belépő vendégek egy-egy vízcsepp formájú lámpát vehetnek majd magukhoz, és ezzel tudnak világítani amerre mennek. A medencéknél sincs tehát semmilyen világítás. Ráadásul itt a kupola sem fedett, így a gőz fenn távozhat, de a hó, eső is szabadon juthat be. Ennek köszönhetően itt volt némi víz a medencében.

A tetőn készült képen jól látható, hogy a medence feletti kupola nyitott.

A medencéhez egy keskeny átjárón át vezet az út. Innen két irányban mehetünk tovább, de természetesen a szemben lévő nagy medence adja magát, hogy elsőként azt nézzük meg. A bejárattal szemközti falon láthatunk egy márvány vízköpőt, mely csak az építészek leleményességének köszönhetően maradhatott meg. Ugyanis felszíni vízforrást a jelenlegi törvények nem tesznek lehetővé, ezért több fürdőben is elbontásra kerültek. Itt szerencsére megmaradhatott.

 A teremben egyébként nem sok díszítés van, a falak festése szerintem jól visszaadja a fürdő valós "korát". 

  A hőforrás is ezen a szinten van egyébként.

És egy igazi török fürdőből természetesen nem hiányozhatnak a mosdató asztalok sem, ezek már modernebb formában kaptak helyet, és itt már a falakat is újra csempe borítja. 

A két órásra tervezett bejárás végül majdnem 3 órás lett, de nem volt unalmas. Én nem vagyok a számok embere, ezért a legtöbb évszámot már el is felejtettem, de ettől függetlenül nagyon sok információval gazdagodtam, így egészen biztosan lesznek még ilyen kirándulásaink a fővárosban.