Nyolc+egy

Hát tegnap este azért nem sikerült időben lelépnem, így megint csak este nyolc után értem haza, amit persze a párom nem fogadott kitörő örömmel. Össze is kaptunk miatta, hogy nem igaz, hogy egy napot nem tudok kivenni L. Na mindegy. Az biztos, hogy a hasam még ma is fájt, és eléggé be is vizesedtem, így valóban jobb lett volna pihenni, de ezen már nem tudok változtatni. Persze nem ismertem el, hogy igaza volt J. Ez sajnos rossz tulajdonságom. Mindig nekem kell igazam legyen L.
Reggel viszont pozitívan ébredtem, a nap is sütött, és a kórház is jó hírekkel szolgált délben. A tizenegyből nyolc szépen osztódik, a kilencedik is alakul, bár ő le van maradva a többitől. A maradék kettő viszont még nem termékenyült meg, de még ne adjuk fel a reményt…
Korábbi tapasztalatok alapján ezekről szerintem már lemondhatunk, de van nyolc reményteli jelölt J. Szombat reggel kilenckor kell őket újra hívni, hogy mikor lesz a beültetés. Az orvos persze a biológust is megzavarta kicsit, mert azt mondta szombaton, az ötödik napon, de már tegnap is mondtuk neki, hogy az csak a harmadik J. Ma a biológus is mondta, hogy úgy készüljünk lehet szombaton már beültetik őket, de nem egészen érti miért, mert az csak a harmadik nap, de ezt mondta a doktor úr… Na majd meglátjuk. Az biztos, hogy most semmi nem a megszokott mederben megy.
A program indítására egyedül mentem, és beszéltem meg a részleteket az orvossal.
Az injekciókat kutyafuttában adogattam be, ahogy sikerült észrevétlen megejtenem, miközben a kollégáim ki-be mászkáltak a szobánkban.
A reggelek helyett este adtam őket.
Az ultrahangra egyedül mentem.
A leszívás napján külön mentünk be.
Nem én hívtam ma a labort.
Közös döntés, hogy az embriókat a beültetés előtt nem fogjuk megnézni.
Megbeszéltük, hogy ezúttal a párom nem jön be a műtőbe amikor beteszik az embriókat.
Az ultrahangos képpel még nem tudom mi lesz (mert kapunk egyet az orvostól a beavatkozás után bizonyítandó, hogy benn vannak – nem maradtak benn a katéterben). Azt mondta ezt se szeretné látni, de nekem majd a kezembe nyomják, és megmutatják, hogy látom? Ott vannak a gyerekeim. Nem látom? Hát milyen anya vagyok én, hogy nem ismerem fel a gyerekeimet?? Persze ezt csak viccesen mondják, oldandó a feszültséget.
De ez még odébb van, most csak annyi a dolgunk, hogy izguljunk osztódjanak szépen, és sokan, ötödik nap legyen a beültetés, és ezúttal tudjunk fagyasztatni is . Most csupán ennyi J.