Nehéz az élet

Hihetetlen, hogy másfél nap kiesés a munkából mennyire fel tudja borítani az ember heti munkarendjét. Úgy érzem sose érem magamat utól :(. Ráadásul csupa nemszeretem munka van a listámon, amit még újabb napi problémák tetéznek, úgy érzem sose lesz ennek vége. És ráadásul még a nap se süt. Annyira várom már a tavaszt, de az még két hónap!
És ami még rosszabb, hogy az ember a barátaival is ha összefut azt reméli legalább nekik egy kicsit jobb. De sajnos még ezen a téren sincs pozitívum. Annyira bíztam benne, hogy ez az év jobb lesz, de pillanatnyilag sajnos csak a negatív hatások érnek el. Ráadásul szombaton lesz anyukám halálának 4. évfordulója, ez is eléggé lehúzza a hangulatomat. Ha lenne egy ajtó amin kiléphetnék az életemből egy kis időre, hát most komolyan megtenném. De sajnos nincs, megyek is vissza dolgozni. Csak muszáj volt kicsit kipanaszkodni magamat.Nem akarom a közvetlen környezetemet ezzel nyomasztani, mert nekem kellene őket motiválni, csak így nagyon nehéz.

Azért, hogy pozitívumot is mondjak, ma teáztam az egyik partnerünkkel, ami nagyon viccesre sikeredett, mert miközben mondta nekem a szakmai dolgokat, egyszer csak megállt és azt mondta: muszáj megkérdeznie mennyit fogytam, mert még az arcom is megváltozott tőle. Mondtam neki, hogy -14 kg, messze még a cél, de igen azért már látszik… aztán folytattuk, majd ment mindenki a maga dolgára. Majd kb. 30 perc múlva kaptam egy sms-t, amiben egy közös ismerős azt írta ”na hallom csiripelik a madarak, hogy bomba formában vagy”. Merthogy felhívta őt, és megkérdezte, hogy mikor látott engem, mert hihetetlen mennyit fogytam. :)