Somló vára

Tegnapra szabadságot és kirándulást terveztünk, mert gyönyörű napsütéses időt jósóltak. Sajnos közbeszólt a munka, így a kirándulást áttettük mára. Ma azonban egész nap borongós-esős de főleg nagyon szeles idő volt, ettől függetlenül lementünk végre a Somló hegyhez megnézni a várat. Mivel a délelőtt elment, így a cseszneki várra most sem jutott idő, de már arra is meg van az elképzelésem, hogyan is kerítsünk rá sort.
Tehát útnak indultunk, és a 82-es úton haladva meg is láttuk a Somló hegyet, mely kiemelkedik a síkságból. A térképünknek kicsit ellentmondva Somlóvásárhellyel szemben is volt egy felvezető út, ahova egy táblán ki volt írva „bortúrák, kápolna és a vár”. Így el is kanyarodtunk jobbra, majd a présházak (volt egy-két régi és szép is, de a többség sajnos nem túl impozáns, és emiatt nekem nem annyira tetszett ez a rész) mentén felkúszó keskeny, ámde kanyargós úton felértünk a kápolnákig. Itt viszont kicsit tanácstalanok voltunk, mert a várnak nyoma sem volt sehol. Mivel épp akkor érkezett néhány vadász külsejű ember, így megkérdeztük őket jó helyen járunk-e? Mire azt mondták, hogy nem, mert a vár a hegy másik oldalán van. Én gyenge kísérletet tettem, hogy kövessük azt a párt akik előttünk indultak el felfele, de mivel az útbaigazítás határozott és egyértelmű volt, ráadásul az interneten én is azt olvastam, hogy Doba felől közelítsük meg a várat, így visszamentünk a 82-es útra, majd a következő elágazásnál újfent lekanyarodtunk jobbra.

A hegy lábához érve mindig jobbra tartva kúsztunk fel újra az apró présházak között vezető meredek úton, és nagyon figyelni kellett, mert időnként felbukkant egy-egy kis útjelző tábla, de sokszor tényleg már csak akkor láttuk meg ha visszatolattunk.
Így nagy nehezen, de megtaláltuk a várhoz vezető kerékpárútként jelzett kiindulópontot. Az autót ott hagytuk, és elindultunk felfele. Kb. 15 perces meredeken emelkedő szakasz után elértük a várat. Útközben megtaláltuk a kiindulási pontot, ahol a Kinizsi nyereg nevezetű szikla látható. Ezen a táblán láthattuk, hogy ahol először álltunk meg, az is jó lett volna, mert ez esetben végigmentünk volna a körtúrán, mely felvezet a kilátóhoz is, ami a hegy legmagasabb pontján található. Kb. 1 órás távot írt rá. Ez sajnos most elmaradt, talán legközelebb ha erre járunk..

A várhoz felérve megtapasztalhattuk a szél erejét. Sokszor majd ledöntött bennünket a lábunkról, fotózni pedig csak a szélárnyékosabb részeken lehetett. A felhős idő miatt nem lettek túl szépek a képek, de azért így is látható milyen impozáns lehetett ez a vár.

 Doba irányába eltekintve, észrevettem a távolban egy kastélyt, így mikor lejöttünk a hegyről, elkanyarodtunk arra. Bemenni sajnos nem tudtunk, mert ma szanatóriumként funkcionál az épület, de azért sikerült egy fotót készítenem a kert irányából (az út mellől).

Ami számunkra meglepő volt, az az aljnövényzet dús burjánzása. Faleveleket vártunk, nem pedig zöldellő hegyoldalt. De egy petrezselyemszerű növény egész nagy részeket beborított, így teljesen tavaszi hangulatot keltett a hatása. 

 Ez pedig egy repkény fakorona. Érdekes, hogy teljesen felvette egy normál lombkorona formáját.

Hazafele aztán elkapott bennünket az eső, de egy szivárvány kárpótolt bennünket a naplemente látványának elmaradásáért.

Ami csalódás volt számunkra (máskor is ha erre jártunk), hogy az út mellett nincsenek kis fogadók/éttermek, ahova az ember betérhetne egy ebédre. Így végül az autópályán Velence mellett álltunk meg. Az étterem kongott az ürességtől, de ettől függetlenül az étel és a kiszolgálás rendben volt. Nagyon érezhető, hogy tél van és persze még mindig tart a válság

L.