Jövünk-megyünk, ügyintézünk

A mai nap ügyintézésre lett szánva, de szokás szerint túlságosan is optimista voltam.
Apukámmal megbeszéltem a héten, hogy elintézzük anyukám sírkövét. Reggel aztán a nagy melegre való tekintettel elkezdett variálni, hogy nem jön. Most akkor mit intézzek??? Odamegyünk, megrendeljük… a temetőben már kinéztük melyek tetszenének, és szerencsére a sarokba tettek egy kis fém lapkát, így a neten be is tudtam azonosítani a gyártót. Igazából már csak meg kellene rendelni… hatodik telefon fordulóra úgy döntött mégis jön. Szuper, csak addigra már elmúlt 11 óra.
Gyorsan megvettük a gyógyszert amit kért, elugrottunk a Pedagógus könyvesboltba az Astóriához  - ami persze zárva volt! Pedig megnéztem a neten is, és nem volt kiírva, hogy nyáron zárva lenne szombaton L.
Kispestre kiérve beugrottunk anyukám volt kolléganőjéhez beadni a sok-sok magazint amit összeszedtem. Egy fodrászüzletben mindig jól jön, még ha nem is friss.
Aztán felvettük apukámat (szigorúan csak megállva a kapunál), majd irány a sírköves Kőbányán. Szuper kis telefonom GPS-e segítségével gyorsan oda is találtunk, és még egy árnyékos helyet is sikerült kifogni. A telep persze jó poros volt, és a tűző napon kellett nézegetni mit is szeretnénk. Apukám természetesen nem hozta a szalmakalapot amit vettünk neki – miért is hordaná 38 fokban??
Sikerült kiválasztani az anyagot és a színt (végül zöld gránit lesz), és innentől már csak a részletek következtek. Persze ez a legnehezebb, hiszen egyik testvérem se veszi a fáradságot, hogy foglalkozzon a dologgal, de észrevételeket egészen biztosan tenni fognak  a sógórnők. A bátyám felesége legalább vette a fáradságot, és a tavaszi kérdésemre visszaiírt, hogy zöld legyen és szomorúfűz is legyen rajta. Ez tehát adott volt.
Apukám hamvasztatni szeretné magát, és két helyen szeretne nyugodni. Az egyik anyukám szíve felett, ezért oda egy kerek kivágást kértünk, hogy ne kelljen megbontani a sírt, ha aktuális lesz a dolog. Ez is fix elem tehát.
Mivel hárman vagyunk, ezért három vázát kértem rá. Van egy olyan megoldás, amikor besüllyesztik a sírkőbe (tulajdonképpen belóg a földbe), ez több szempontból is jó. Egyrészt nem néz ki furán rajta a három váza, másrészt télen nem kell óvni a fagyástól, vagyis nem kell letakarni.
A vésésnél már csak a betütípus és a szöveg volt hátra. Itt egy kicsit sok lett a dolog. Apukám mindenáron ragaszkodott hozzá, hogy már most felírják rá a nevét, a nő pedig a dátumnál már a 20 –et is írta volna, de én mondtam ezt már ne. A sírfelirat szövegénél pedig már majdnem elbőgtem magamat. Apukám persze viccelődött végig, hogy őt már úgyis várják fenn, ez lesz a dolog vége, stb. stb. – persze, hogy ez lesz. De ez így akkor is nagyon morbid volt. A végösszeg 430e lett. Mit mondjak, nem kevés… de apukám ragaszkodott hozzá. Azt mondta az anyukám után kapott özvegyi nyugdíjat félretette erre, tehát meg van rá a pénz. Én meg viccesen csak annyit mondtam – hát igen, ez anyukám, aki még halálában is úgy alakítja a dolgokat, hogy nekünk ne kerüljön semmibe L.
Röpke egy óra alatt végeztünk is. Ha minden jól megy, akkor augusztus 16-ra megpróbálják felállítani. Ez nagyon jó lenne, mivel 18-a Ilona, a névnapja. Ha ez nem menne, akkor szeptemberre lesz kész. Az is jó, hisz akkor meg a házassági évfordulójuk lenne.
Miután itt mindent lerendeztünk, felvettük anyósomat és irány a dunaföldvári halászcsárda. Az ebéd során persze kiderült, hogy a visszaköltözése csak rosszabb állapotokat hozott mint korábban. A szobáját azóta se festették ki, a ruhái egy hónap után is még a bőröndjében vannak. A héten az anyós ott volt, ezért kimosta az egy hónapja mosatlan ruháit, és ágyat is húzott. No comment. A kérdésemre, hogy mi legyen, nézzünk valamilyen intézményt? Azt mondta igen. És persze megint rám vár ennek az egésznek az intézése, keresgélése, kigondolása – mi is lenne számára a legjobb? Mert bárhova is költöztetjük át, azzal tisztában vagyunk, hogy a látogatása, gondozása ránk fog várni.
A lecke tehát újra (vagy még mindig?) fel van adva – mi legyen apukámmal? A rémálmai újra itt vannak, le is esett az ágyról, még jó, hogy nem törte el a kezét. A lépcsőn majdnem leesett, jól lehorzsolta a karját a falon. Szóval egyre gyengébb, elesettebb. Lehet tényleg vmilyen intézmény lenne a legjobb megoldás. Csak szörnyű ezt így elindítani, mert tudom, hogy hozzánk szeretne visszajönni, de nálunk meg korántsem adottak a körülmények. Kicsi a lakás, sokat dolgozunk, örülünk, hogy végre újra magunk vagyunk, és persze itt van a lombik kérdése is, amibe hamarosan újra belevágunk. Nem hiányzik a stressz, de mindig újra megtalál L. Tehát most lehet ezen is pörögni.