Számoljunk

A mai nap elég érdekesen indult. Mintha megérezte volna egy volt kolléganőm, hogy a Kaáliba megyünk aznap, hívott egy-két kérdéssel. És ekkor kiderült az is, hogy lemondták a Kaáliból a foglalását. Először csak későbbi időpontot akartak adni, aztán menet közben derült ki, hogy elmúlt 45 éves, így már be se írták. Szerintem ez nem véletlen volt, de meglepett, hogy 45 fölött már nem állnak vele szóba. Mindenesetre megígértem neki, hogy rákérdezek az orvosnál a dologra. És a válasza őt igazolta. Azt mondta ugyanis, hogy ők 45 feletti korosztállyal már nem foglalkoznak. Na szép, mondhatom! Tudom, hogy nem vagyunk már fiatalok, de akkor kérdezem én (és tényleg kérdeztem is), mit csináljon az ember lánya, ha gyereket akar??? Azt mondta két lehetőség van. Az egyik egy itthoni intézmény, a másik pedig Prága. Ő is oda küldi most az ismerőseit, ugyanis ott a hölgy már elmúlt 49 éves. Mivel itthon petesejthez nem lehet jutni (spermát persze bárki adhat és kaphat, ezen a téren nem vagyunk álszentek), ezért a legközelebbi megoldás ott van. Ez esetben ugye csak az apa lesz biológiailag is rokon, ugyanakkor mégiscsak sajátunknak és „közösnek” érezhetjük a babát, hisz a leendő anya hordja ki a magzatot. Ez azonban nem olcsó mulatság. Bevallom a rendelőből kijövet, sőt még egész nap is ez járt a fejemben. Kezdjünk el spórólni rá mi is? Ugyanis az orvos érezhetően tanácstalan volt.
A stimulálás eddig mindig sikeres volt, hisz 8-10 petesejtet mindig le tudtak szívni. Ezek jórészt meg is termékenyültek, és 2-4 a beültetésig is eljutott. Szóval ezzel nem lenne gond (itt azért megkérdeztem látja-e értelmét annak, hogy idegen spermával is megtermékenyítsünk párat, hátha azok életképesebbek? Petesejttel ezt ugye nem lehet megjátszani), de a megtapadásig sose jutunk el. Azt mondta nem nagyon látja értelmét, így abban maradtunk megyünk tovább a szokott módon. A következő menstruációnál elkezdem szedni a fogamzásgátlót (Marvelon). Ez folyamatosan megy szeptember 25-ig, 27-én megyek ultrahangra. Ha minden ok, akkor indulhatnak az injekciók is, így október elején lesz esedékes a következő beültetés.  Nem mondom, hogy feldobva jöttünk ki, talán most először nem vagyunk optimistán-lelkesek – na majd most! Meglátjuk.
Hazaérve megnéztem a cseh intézet oldalát is (www.pragueivf.com), és valóban azokat az árakat és feltételeket találtam amit az orvos is említett. Az mondjuk meglepett, hogy egy normál lombik közel azonos áron van mint itthon. Ez alapján korrektnek tűnik az ajánlat, hisz feltételezem a donornak is adnak valamekkora összeget cserébe a hormonterhelésért, és a leszívással járó műtétért. Le a kalappal előttük, hogy idegen emberekért vállalják ezt a procedúrát. Persze bízom benne, hogy nekünk erre nem lesz szükségünk, de vész esetén megfontolandó a dolog. És itt azért már egyértelműen igazolva látom a média kártékony hatását. Mert leszámítva azt az egy-két kirívó esetet mikor egy korombeli vagy 45 feletti nő terhes lesz (merthogy klimax környékén újra felgyorsul a petesejt termelése, és ez okozhat fellendülést is a termékenységben), egyértelmű hogyan is eshet egy olyan nő teherbe aki évekig/évtizedekig próbálkozott, aztán egyszercsak terhes lesz. Szerintem a többségen petesejt donáció segített. Ami nem gond, mert én is elfogadnám ezt a lehetőséget, a média tálalásában ugyanakkor félrevezető, mert szépen megnyugszunk, hogy van időnk. Aztán közben meg nincs!