Északi kastélytúránk következő
pontján szintén gyerekkoromban (kamaszként) jártam utoljára. Na ez legalább nem változott sokat. Az épület fő homlokzata viszonylag rendben van, de a jobb szárny le van zárva, és az elég romos állapotban van még mindig. Szanatóriumként is használták egy ideig, itt voltak az étkezdék, meg pár szoba is, ez a rész sajnos eléggé lerobbant. A kápolna is üres teljesen.
A körbejárást követően beléptünk az épületbe, ahol éppen indult a tárlatvezetés. Monok elég magasra tette a mércét, amit nem sikerült megugraniuk. Ismételten összefutottunk pár ismerős arccal, akikkel ezen a hétvégén találkoztunk. Hát igen, kicsi ország vagyunk, egy ilyen kis körzetben a hasonló érdeklődéssel bíró emberek törvényszerűen összefutnak. Viccesen meg is kérdezték, hogy holnap hova megyünk? Mondtuk, hogy túrázni Szlovákiába, így a találkozó vélhetően elmarad...
A kastélyt egyébként eredetileg is szállodának építették, bútorzat sajnos nem nagyon maradt meg eredeti. Csak ez a kis asztalka a székkel, és a zöld tálaló szekrény.
Nem tudom hány szállóvendégre számítottak, de fürdőszobából csak egy van. Igaz abban márvány kád. Gondolom egy család vehette ki egyszerre, és a fürdést se vihették túlzásba, ezért ez is elég volt.
Az egyik szobában található ez az asztal, melynél aláírásra került a
szatmári béke.
Az épületből kijőve aztán sétáltunk egyet a parkban. Sajnos ezzel sem igazán foglalkoznak. Pedig itt a terület még meg van, ezért érdemes lenne azt is felújítani, szerintem nagyban növelné a hely vonzerejét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése