Vége a nyaralásnak

Ma reggel még mindig nem tudtuk mi is legyen az utolsó napi program, ezért a páromra bíztam a döntést. Mivel nem tudtuk anyukája meddig lesz Ózdon a testvérénél, ezért felhívta – mikor tervezi a hazamenetelt? Kiderült, hogy már vasárnap hazamentek. Persze elsírta magát, hogy mennyire rossz állapotban van a testvére, mert a harmadik agyvérzés után most már nem is kommunikál velük semmit. Szegénynek megváltás lenne a halál, de ezt mint tudjuk nem adják könnyen. Van aki szerencsés, de most Ő és a kolléganőm nagymamája is szinte azonos időpontokban lett rosszul, és csak azt látjuk a kórházak szabadulnának tőlük, de igazából nincs hova elhelyezni őket. Szomorú, hogy az emberi élet utolsó időszakára nem tudnak méltó körülményeket biztosítani. Persze vannak magán intézmények, de arra nem mindenkinek telik, és ha még jutna is rá anyagi fedezet, de tele vannak az intézmények L.
Mivel ezt a kérdést tisztáztuk, reggeli után felhívta még az unokatestvérét Nyíregyházán, hogy Ő hogy éli meg ezt az egészet, kellene-e neki egy kis lelkitámasz. Végül megnyugodott, hogy mindkét oldal viszonylag rendben van, ezért arra jutottunk, hogy a nyaralást megkoronázzuk egy újabb ebéddel Encsen az Anyukám mondta étteremben. Gyorsan felhívtuk őket, és foglaltunk asztalt (fél 4-re volt csak szaba helyük). A köztes időt pedig a Pálházai kisvasúttal fogjuk elütni. A vonatozásról külön beszámolót írtam, az ebédről pedig ismételten csak szuperlatívuszokban tudunk beszélni.
A párom egy kis adag levest evett (savanyú káposztás bárányleves rozmaringos tejföllel), melyet egy malaccsülök követett, a csúszást házi málnaszörp segítette. Amire tényleg szükség volt, mert egy egész csülköt kapott. De otthagyni nem tudta, mert a bőre gyönyörű ropogós volt, a hús pedig szintén nagyon szép. Hiába na, ennyit tesz a jó alapanyag.
Én az eltelt napokban sem tudtam száműzni a kacsamáj ízét a számból, ezért előételnek újra ezt rendeltem (orosházi hízott kacsamáj mangóval) – egyszerűen mennyei, ahogy szétolvad az ember szájában…. Majd hosszas vacilálást követően a sertéskaraj mellett döntöttem (citromos zsályás mangalica karaj fenyőmaggal, zöldségekkel). Hát azt kell mondtam ez is fantasztikusan finom volt! A friss citromlé illata keveredett a frissen sült zsálya illatával, a karaj pedig ropogós volt, de mégsem száradt ki! Hihetetlenül finom volt! Én maradtam a jól bevált házi bodza szörpnél. Ennél jobban azt hiszem nem tudtuk volna lezárni a nyaralásunkat. Eztután viszonylag gond nélkül felértünk pestre, és már csak a tűzijáték volt hátra. A párom azt gondolta majd felmegyünk a tetőre, de be volt zárva az ajtó. Ezen kiakadt, mert tűz esetén ez lenne a menekülési útvonal is, ami így el lett zárva. A szomszéd háznál egyébként fenn voltak a tetőn, ezért nem egészen értettük miért nálunk volt egyedül lezárva. Úgyhogy nemtetszésének hangot fog adni az elnökünknél is, mert ez így életveszélyes megoldás. Más választásunk nem lévén rávettem, hogy menjünk ki a ház előtti rakpart szakaszra, onnan is szépen lehet látni az eseményeket, és valóban így volt. Most már befejezem én is a beszámolót és a képek rendezgetését, mert mindjárt reggel, és nekem mennem kell angolra L. A lottókon nem nyertünk, így hát újra elkezdődnek a szorgos hétköznapok.