A puszta télen

Ma dél körül elindultunk megnézni a környéket. Tiszafüred nem túl nagy, és nem is igazán fogott meg bennünket. Azért megnéztük a két templomot és a városháza épülete is egész szépen, de ennyi.

Ezt követően átautóztunk a Hortobágyra. És míg haladtunk a kietlen tájon eszembe jutott Petőfi költeménye: A puszta télen.
Hihetetlen, de ezt a versét akár ma is írhatta volna. A táj kihalt, a látogatóközpontnál egy lelket se láttunk. Útközben a halastavaknál volt ugyan pár madár, de ennyi volt az összes látnivaló.

Ez a juhász is csak búsan várta a tavaszt :).

Vissza is fordultunk a szálloda felé. Délután a párom lement a wellness részlegbe én pedig olvastam. Ez a nap is eltelt lassan, és igazából holnap nem tudom mit fogunk csinálni, mert eléggé kietlen ez a környék - télen. Nyáron biztosan nagyobb az élet. A párom rafinált terve bevált. Itt tényleg nem tudok mást csinálni, csak pihenni. Azért a napnak volt egy pozitívuma is, megláttam az egyik kertben az első hóvirágokat! Ha lassan is, de hamarosan itt a tavasz!