Keresztszülők lettünk

A mai napon keresztszülők lettünk. És végre egy lányé, mert nekem már három keresztfiam is van, a páromnak egy. Ez az első közös, és lány J. Reggel kicsit elnéztük az időt, de még épp időben értünk a templomba, ahol már vártak bennünket a többiek, és a presbiter is felbukkant hamarosan. Bevezetett bennünket a templomba és megmutatta hova üljünk, majd elkezdődött az istentisztelet amit mi kíváncsian vártunk. A hétfői találkozót követően ugyanis mindkettőnkben pozitív nyomott hagyott, ahogy a tiszteletes úr összefoglalta a keresztény hitvallás lényegét. A szertartás rövid volt, és Nórika sem sírt, hisz már kilenc éves J. Majd ezt követően kiültünk mi is a normál padsorokba, és elkezdődött a rendes beszéd. Ami azért kiutalt a keresztelői ige által elhangzottakra, és végül egész kerek kis mondanivaló lett belőle. Mikor kijöttünk megbeszéltük, hogy ha legközelebb valamilyen egyházi ünnep alkalmával templomba megyünk, akkor inkább ide jövünk, mert a nálunk lévő pap (hiába van a szomszédban a templom) nem igazán üti meg ezt a szintet. Még nem sikerült sose kihámozni semmit a mondanivalójából, pedig tényleg sokan járnak oda, vasárnaponként alig találni parkolót a házunk előtt.
A hirdetmények között természetesen egy kis kampányolás is elhangzott, miszerint az alapítványuknak is lehet az 1%-ot utalni, melyről részleteket a web oldalukon találhatunk (www.refcsepel.hu). Ma este rá is néztem, és egy éves eseményekre utalnak a nyomok – amióta átvette ezt a körzetet, mert korábban Gyöngyösön szolgált. A párom még rákeresett a nevére, és elég sok pozitív hozzászólást talált, ezért úgy tűnik elég aktívan próbálják építeni a közösséget, ami szerintem nem rossz dolog.
Ezt követően az ebédet egy Trófea-grill étteremben költöttük el, ahol azért sikerült rendesen belaknia a csapatnak. Nagy örömmel vettem tudomásul, hogy minden gond nélkül tudtam tartani a diétát. A párom persze elhajolt, mert mindenféle süteményekkel tért többször is vissza az asztalhoz, ezért az anyósom meglátogatását követően még gyorsan felugrottunk a Normafához egy sétára, hogy lejárjuk kicsit az ebédet. És sajnos el is ment a hétvége. Dolgozni nekem nem volt kedvem, így a jövő héten biztosan túlóráznom kell, de most már ez is mindegy, hisz szinte biztosak vagyunk a negatív eredményben. De ezt majd holnap reggel megtudjuk.