2013. február 19., kedd

Első lépés

Tegnap estére már nagyon ki voltam. Fizikailag is rosszul éreztem magamat, és a lelki része is nehéz volt, alig vártam már hogy hazaérjek. A párom is így volt vele, nem volt kedve egyedül hazamenni, ezért végül elkanyarodtam érte. Aztán kitalálta, hogy vígasztalódjunk – együnk, igyunk. Én annyira szarul voltam, hogy még bűnözni se volt kedvem, beértem egy fél tábla csokival és a szokásos vodka-narancsommal. Ő azonban szépen megcsapolta a Bestillo Málna készletét. Nemsokára úgy nevetgélt mint egy éretlen kamasz J. Az édességkupacból szerencsére csak a kókuszcsókot tüntette el, és reggel mikor megmérte magát azzal szembesült, hogy fogyott egy kilót. Tipikus pasi! Eszik, és erre fogy. Most már lekörözött, mert -16 kilónál tart, én pedig csak -14,5-nél. A reggeli torna végül elmaradt, mert hajnalban nagyon fájt a hasam, és elég erős is most a vérzésem. Nem tudom ez így marad-e, vagy csak a lombik miatt ilyen most (bár előtte levő is hasonló volt már), de tényleg egyre intenzívebb a dolog, ami abszolút a paleo étrendnek köszönhető. Bevallom őszintén én sem hittem benne, de úgy tűnik mégiscsak működik a dolog. Üzenem azoknak akik esetleg gondolkodnak még, hogy elkezdjék-e a diétát, hogy csak bátran, mert pár hónap után igen is érzékelhető már változás.
És hogy ne csak azonnal listaszegésről számoljak be, ma elértem a kineziológust is akihez korábban már jártam, péntek estére kaptam is hozzá időpontot. Meglátjuk milyen lesz. Legutóbb (4-5 éve volt mondjuk
J ) elég durva élményem volt amikor regressziós utazásban volt élményem, de segített. Akkor a bizalmi rendszereket kellett újraépítenem, mert nálam az sajnos elég csehül állt. Most már azért sokkal jobb a helyzet, remélem itt is találunk valamit, hátha lendít ez is egy kicsit majd a dolgokon.
Ma névnapom alkalmából többen is köszöntöttek. Ennek kapcsán előkerült egy régi búvár ismerősöm is. (A 2007-es tájföldi búvártúrát követően - én nem tudom mi volt akkor a levegőben-, de szinte minden pár szétment a csapatból, egyedül egy házaspár tartja még a frontot.) Írt egy sms-t, felhívtam és beszélgettünk kicsit. Neki közben megszületett a harmadik kisfia is (ez már az új férjétől). Sajnos szinte azonnal vissza kellett mennie dolgoznia, hogy ne veszítse el az ügyfélkörét. Szegényebben ugyan mint korábban, de mindenképpen boldogabban élnek. Örültem, hogy újra beszéltünk.
Azért mára sajnos negatív élményből is kijutott. Egy másik ismerősömmel ebédeltem, aki elmesélte, hogy októberben elköltözött a párjától, miután annak szeretője írt neki egy levelet. És amikor szembesítette őt ezzel az egésszel, akkor természetesen mindent tagadott. Annyit azért bevallott, hogy ismeri a nőt, de semmi mást. Most megy az egyezkedés, mert házasok ugyan nem voltak, de a közös lakáshitel összeköti őket. Persze a lelki nyomást is gyakorolja még rá (rosszul döntött, majd amikor negyven évesen még mindig egyedül lesz be fogja ezt látni, stb., stb. – mintha az én volt férjemet hallanám), de most már kicsit kezdi ő is összeszedni magát. Mondtam neki, hogy kitartás, és szerintem mindenképpen megéri a váltás. Kell ugyan pár hónap míg az ember összerakja újra a darabokat, de utána biztosan jobb lesz.
Én amikor túl voltam ezen a szakaszon és még nem volt új partnerem akkor is boldogabb voltam, mint a rossz házasságomban. Persze nem jó egyedül, de annál azért jobb mint amikor az ember önértékelését a másik folyamatosan lefele nyomja. Ennek kapcsán újra felértékelődik az én férjem, aki sokszor még a gondolataimat is kitalálja. Erre persze azt mondja ne gondolkodjak olyan hangosan, de ez számunkra is hihetetlen, hogy ennyire egy hullámhosszon vagyunk. És, hogy pont az interneten találjunk egymásra! De erre mondom én, hogy vannak még csodák. Ha így rendelték, akkor nekünk találkozni kellett. Hol máshol tudtunk volna? Nehéz már negyven környékén ismerkedni, mert megváltozott a világ. Nem mindig pozitív ez a változás, de sajnos alkalmazkodni kell a körülményekhez. Persze nem mindenhez, csak amit jó érzéssel tudunk vállalni. Ha csak a korábbi búvárcsapatunkra gondolok, akkor szinte mindenkinek bejött. Remélem Neki is jót fog tenni ez a váltás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése