Pi élete

Tegnap este befejeztem a könyvet amit olvastam. A címe Pi élete. Már régóta nézegetem, aztán láttam a film előzetesét, és a kommentárt, miszerint a 3D-t erre a műre találták ki. Nagyon látványos lett, és nem estek túlzásba sem a rendezők, így a film elég hitelesre sikeredett. Mivel moziba mostanság nem jutottunk el, ezért gondoltam itt az ideje elkezdeni a könyvet, ami három, de igazából két részre osztható. Az első részben az indiai gyermekkor és a környezet hatásai alatt felnövő Pi életébe kapunk bepillantást. Ez a része nekem nagyon tetszett a könyvnek, tele van nagyon szép gondolatokkal. Ennél a szakasznál úgy voltam vele, ha elolvastam a könyvet, akkor most már tényleg megnézem a filmet!
Aztán elérkeztünk a második részhez a hajótörés és az azt követő túlélésért folytatott harc leírásához. Mit mondjak. Lehet, hogy az én fantáziámmal van a gond ami igen élénk (már a Harry Potter könyvek némely jeleneténél se tudtam elképzelni, hogyan  fogják a brutálisabb részeket megfilmesíteni - pl. mikor Voldemort újra testet ölt a temetőben, mert nálam ez egy igen véres szeánsz lett volna), de a leírás annyira részletes, hogy én igen lassan haladtam a történettel, mert sokszor kicsit gyomorfogató volt számomra. Ennél a szakasznál átértékeltem a dolgot, és úgy döntöttem mégse nézem meg moziban, pláne nem 3D-ben!
Aztán a könyv végén természetesen van egy csavar, ami kétféleképpen is értelmezhetővé teszi a történetet. Ráadásul találtam benne egy kis ellentmondást is. Van ugyanis benne egy savas sziget, melynek egy darabját a csónakjához köti, a kötelet azonban másnapra szétégeti a sav. De akkor az hogy lehet, hogy ő napokig a szigeten élt, amihez szintén ezzel a kötéllel rögzítette a hajóját egy fa lapát segítségével. Azt akkor hogy-hogy nem oldotta fel a sav?
Ettől eltekintve a könyv szerintem jól megszerkesztett, szinte végig érdekes, és sok-sok túlélési praktikát is megtanulhatunk belőle. Legfőképpen azt, hogy hit és cél nélkül sajnos csak veszíthetünk - akár az életünket is.