A mai nap olvastam egy cikket az Origo-n, mely a cukor - cukorbetegség kapcsolatáról szól. Kíváncsi vagyok lesz-e bármilyen változás amiatt, hogy a cukorfogyasztás káros hatását most már igazolni is tudják. Én sajnos eléggé szkeptikus vagyok ezen a téren.
Amikor felmerült a termékenységi problémák kapcsán az inzulinrezisztancia kérdése, akkor több terheléses vércukor vizsgálatot követően én is beléptem a leendő cukorbetegek táborába. Igaz, hogy én mindent meg is tettem az ügy érdekében, hisz a napi stressz + túlóra hegyek miatt a light kóla-csoki-fehér szénhidrát (kiflik, pogácsák) háromszögében éltem, melyet megspékeltem még a mozgásszegény életmóddal is. Mint utólag megtudtam a hormonkezelések is fokozzák ezek hatását, így nekem is felírták a jól bevált Metformin kezelést. Csak éppen nálam fordított lett a hatás, nem fogytam tőle, az állandó hasmenés miatt többet ettem, így még híztam is. Ezért aztán leálltam az egésszel és áttértem a paleo életmódra.
Odafigyelek mit eszem, ennek köszönhetően elég sok meglepetéssel találkoztam. Például a felvágottakba, kolbászokba is tesznek cukrot. Hogy miért? Hát hogy szép fényes legyen a pultban amikor felszeletelik... Amikor elkezdtem tudatosabban vásárolni, akkor rájöttem, hogy az élelmiszeripar által előállított termékek szinte mindegyikében van cukor. Épp ezért gondolom azt, hogy ezen sajnos nem fognak egyhamar változtatni. Itt nem csak a megszokott ízvilágról van szó, hisz a xilit megfelelő alternatíva lenne, semmilyen mellékíze nincs. De árban jóval drágább, ezért nem fogják kiváltani a cukrot ezzel. Ha pedig a mesterséges édesítőket részesítenék előnyben annak még károsabb lenne a hatása, hisz az még be is csapja a szerveztetet, mivel az íz alapján az agyunk cukrot vár, beáramlik a sok inzulint a vérbe, aztán nem talál semmit amit feldolgozhatna. Így nem csoda, hogy a szövetek egyre immunisabbá válnak, ezért egyre több inzulinra van szükség azonos ingerszint eléréséhez, a hasnyálmirigy pedig időközben szép lassan idő előtt kimerül L.
A kényelemnek sajnos nagy ára van, amivel csak akkor szembesülünk amikor a problémák már jelentkeznek. Nekem bizonyos szempontból még szerencsém van, hiszen a diéta tartásával még valamennyire időben elkaptam ezt a helyzetet, de szörnyű belegondolni, hogy ezután életem végéig ezt tartani is kell. A családom női ágon sajnos érintett a mellrákban is, és itt is kimutatták már a cukor-glutén összefüggéseket. Kecsegtető kilátások, hogy az élelmiszer amit azért fogyasztunk hogy táplálja a testünket, tulajdonképpen megbetegít, majd szép lassan megöl. Valóban igaz a mondás, az vagy amit megeszel L.
Felejtsük el a gyorséttermeket, és lehetőség szerint főzzünk magunknak. Nézzük meg alaposan mit, hol, és főleg kitől vásárolunk. Az biztos, hogy valamivel drágább életvitelt jelent ez, hisz a bevásárlóközpontok olcsóbban kínálják a termékeiket, de sokszor azt se tudjuk mi honnan származik. Igaz idő felkutatni a megbízható forrásokat, de nem lehetetlen. Vidéken még sokan tartanak állatokat, és ha már megtaláltuk a biztos forrást, akkor rendelésre annyi állatot nevel amennyire valóban szükség is lesz. Neki is biztosabb ez a megoldás, hisz meg van a fix vevője, és mi is tudjuk, hogy hol nevelkedett az állat amit majd elfogyasztunk.
Én például azt is észrevettem, hogy ezek a csirkék amit vidéki forrásból szerzünk be, nem esnek össze a sütés/főzés során. Jóval kevesebb vizet tartalmaznak, és ami a lényeg: nincs mellékíze, és nem szárad ki a hús sem. Ezért én most már nem sajnálom azt a többletet amennyivel kicsit drágábbak ezek a források, mert minőségben is jobbat kapok mint korábban. Csak hát igen, a főzés az még mindig időigényes dolog, ezt nem tagadom, és a napi ütemezés is tervezést igényel. Mindig kell legyen nálunk valami, amit mi is nyugodt szívvel bekaphatunk, és ez sajnos nem a bevált szénhidrát forrást jelenti. De egy kis odafigyeléssel megoldható a dolog, ezt most már 5 hónap szigorúan betartott diéta alapján nyugodt lélellek kijelenthetem. Nálam pl. mindig van kesudió-cukrozatlan aszalt gyümölcs keveréke. Ezt minden gond nélkül és bárhol el lehet fogyasztani. De igen, ez is drágább sajnos mint egy kifli. Mindennek meg van az ára. Én úgy döntöttem inkább jobb minőségű élelmiszerre költöm a pénzemet, mint orvosokra és gyógyszerekre, akik sokszor csak a sötétben tapogatóznak, de valódi megoldást ők sem tudnak nyújtani. L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése