Szegény Holle Anyót (vagy az őt elrablókat) ma mindenki szidja a FB-on. Ez a havazás valóban nem hiányzott már senkinek, de bízom benne hogy Húsvét hétfőre már jó idő lesz. Tegnap este hatalmas dugó alakult ki, mert szerintem senki nem vette komolyan az előrejelzéseket (köztük én se), és sokan már lecserélték a téligumit. Ennek köszönhetően az autók jelentős része csak csúszkált, emiatt hatalmas követési távolságokat hagytak, így elég hamar feltorlódott a város. Mivel erre nem gondoltam, nem indultam el időben a munkahelyemről, el is késtem a kineziológustól, de természetesen nem haragudott. Az elején csak beszélgettünk, érzek-e valamilyen változást, meséljem el a tapasztalataimat. Igazából három alapvető dolgot tudtam megfogalmazni.
1., Most már sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok, valahogy lenyugodtam, kevésbé vagyok elégedetlen. Ennek köszönhetően viszont nagyon zavar, ha más az. Ezeket a helyzeteket, embereket megpróbálom kerülni, ami sajnos nem mindig sikerül. De próbálok erre tudatosan is figyelni.
2., Múlt héten találkoztunk a párom egy idősebb (már nyugdíjas) kollégájával és a párjával. A beszélgetés közben valahogy szóbakerült az ország kilátástalan helyzete, és hogy sok szempontból azonosak a körülmények mint ’56-ban. Akkor sokan kivándoroltak, és nem csak a fiatalok. Bár bennem világéletemben mehetnék volt, és mi is beszéltünk már erről többször is a párommal, akkor este azon kaptam magamat, hogy ezzel már nem tudok azonosulni. Valahogy úgy éreztem itt kell megtalálnom a helyem és nem máshol. Ezen bevallom magam is meglepődtem és azóta többször is előjött már ez a gondolat, de az érzelmi töltet nélkül (mehetmék). Nem tudom, hogy ez majd az utazásokkal változni fog-e, de most nagyon úgy érzem itt a helyem.
3., Van egy-két fizikai tünetem is. Az édesség (csokoládé) iránti vágyam brutális mértékben megnőtt, napi 2-3 tábla csokit megettem az utóbbi időben. Ennek köszönhetően 2,5 kg vissza is jött. Na ennek nem örülök. A héten próbálom visszafogni magamat, mert ennyi már nekem is sok, pedig én tényleg csoki függő vagyok/voltam, de ennyit utoljára kamaszkoromban ettem. Ezen felül iszonyatosan sokat alszom. Szombat délután is ledőltem kicsit, amiből négy órás alvás lett, és utána is tiszta kóma voltam még. De az éjszakai alvások is sokkal intenzívebbek, nagyon aktívak. És pár helyen állandóan viszketek, pici ekcémás foltok jelentek meg (pl. a bal karom hajlatában).
Nagyjából ezeket tapasztaltam, melyekre csak bólogatott, és hozzá is fűzött pár gondolatot.
1., Valóban jól teszem ha próbálom kikerülni a negatív embereket, mert most érzékenyebb vagyok ezekre a szituációkra. Mivel bennem már elindult a változás (még ha lassan is L ), de a környezetem még nem feltétlen változik, ezért erre nekem jobban figyelnem kell.
2., Valóban nem túl rózsás a helyzet, de be fog állni a változás. De kell hozzá az itt élők pozitív energiája is, mert magától nem fog menni. De persze van hozzá isteni támogatás is. És majd sok minden meg fog változni, az indigó gyerekek is felnőttek már lassan, szóval hamarosan jön a változás lehetősége, csak még nem látjuk. Így legyen.
3., A fizikai tünetek, csoki evés nem lepte meg. Persze a diéta miatt próbáljak rá figyelni, de kell a szervezetnek az energia a változás miatt, és persze egy kis boldogság hiány is közrejátszik ebben. Az ekcémás kiütés és a viszketés pedig szintén tipikus tünet, felszínre jönnek a problémák, amik nem feltétlen tudnak még távozni a szervezetből, ezért jönnek a testi tünetek is, de ezek majd elmúlnak.
Majd egy 12 generációs DNS tisztítás következett. Ebből ami lényeges az még mindig az érzelmek elfojtása, és takarása. Itt azért lassabban haladtam, és ismét voltak akadályok a meditáció során. Érezhetően tiltakozom, de aztán ha nehezen is de beadom a derekamat, és meg tudom csinálni a gyakorlatokat. Házi feladatként tükör meditációt kellene csinálnom (30 percig szemezni magammal a tükör előtt). Hát ez se lesz könnyű, mert nekem „tükör vagságom” van. Reggel is ha fésülködöm látom ugyan magamat a tükörben, de fogalmam sincs róla, hogy hogy nézek ki. Tudom, hogy ez furán hangzik, de akkor is így van. Na hát ezzel elmondása szerint szintén nem vagyok egyedül, ha a fél óra sok, akkor kezdjem rövidebb idővel. Nem vagyok benne biztos, hogy megcsinálom most, de legközelebb 2 hét múlva megyek, addig még van időm rá J. Egyszóval ha lassan is, de elindult a folyamat. Jobb lenne persze pörgetni az eseményeket, de hát ez van ha az ember évekig halogatja a dolgokat. Egyre több minden összejön, és idő míg kitisztul minden. De most bizakodó vagyok, remélem tényleg meg lesz ezeknek az oldásoknak az eredménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése