Mivel a szombatot beáldoztuk a szülőknek, így a vásárlás vasárnap reggelre maradt. Ennek köszönhetően későn kezdtem neki a főzésnek, ami azt eredményezte, hogy a tűzhely teljes kapacitással üzemelt, jól felfűtve a konyhát – ami a méretét tekintve nem nagy teljesítmény, pedig végig nyitva volt az ablak. Emiatt azonban egy nem várt esemény felborította az amúgy is feszes ütemtervet.
Mivel a héten többször is készítettem salátát, elfogyott a fűszerolajunk. Ezért vettünk hozzávalókat (olívaolaj, bazsalikom, rozmaring, és fokhagyma). A párom beletette a fűszernövényeket, én pedig utólag a fokhagymát. Mivel csordultig volt az üveg, ki akartam önteni belőle, de lebeszélt róla, én pedig balga módon halgattam rá. Ugyanis a hő hatására az olaj tágult volna az üvegben, de nem tudott. Így hát a nyomás szétrobbantotta az üveget, beterítve üvegszilánkkal és olajjal a teljes konyhapultot. Ráadásul a gázcső mentén még a szekrénybe is lefolyt, így mindent ki kellett rámolni. SOS kiáltásommal kihívtam őt a konyhába, hogy gyorsabban menjen a pakolás. Szegénykém lelkes segítségével még tovább tetézte a bajt, mert mielőtt még megszólalhattam volna felkapta az üveget, hogy kidobja, de az szétesett a kezében, így már a konyhakő is tele lett olajjal + üvegdarabokkal. Anyám!! Azt egy zacsóba kellett volna még ott betenni, de elfoljtottam a dühömet, mert tudom, hogy csak jót akart, ettől függetlenül tovább tetézte a bajt L.
Kipateroltam hát gyorsan a konyhából és csak adogattam neki a dolgokat, hogy pakolja le az előszobában. Gyorsan lekaptam a szekrényajtót, kirámoltam a lábasokat, és vévignyaltam a konyhát. Tavaszi nagytakarítás fele ezzel letudva J. Ezzel viszont elúszott a délutánra tervezett séta, mert mire végeztem mindennel, addigra már annyira fáradt voltam, hogy ledőltem egy kicsit pihenni. Mire felébredtem már besötétedett, így ennyi volt a vasárnap L. Legközelebb majd nem hagyom elnyomni a megérzésemet, mert ez most elkerülhető lett volna, ha egy kicsit kiöntök az olajból. De hát késő bánat L.
Mivel a héten többször is készítettem salátát, elfogyott a fűszerolajunk. Ezért vettünk hozzávalókat (olívaolaj, bazsalikom, rozmaring, és fokhagyma). A párom beletette a fűszernövényeket, én pedig utólag a fokhagymát. Mivel csordultig volt az üveg, ki akartam önteni belőle, de lebeszélt róla, én pedig balga módon halgattam rá. Ugyanis a hő hatására az olaj tágult volna az üvegben, de nem tudott. Így hát a nyomás szétrobbantotta az üveget, beterítve üvegszilánkkal és olajjal a teljes konyhapultot. Ráadásul a gázcső mentén még a szekrénybe is lefolyt, így mindent ki kellett rámolni. SOS kiáltásommal kihívtam őt a konyhába, hogy gyorsabban menjen a pakolás. Szegénykém lelkes segítségével még tovább tetézte a bajt, mert mielőtt még megszólalhattam volna felkapta az üveget, hogy kidobja, de az szétesett a kezében, így már a konyhakő is tele lett olajjal + üvegdarabokkal. Anyám!! Azt egy zacsóba kellett volna még ott betenni, de elfoljtottam a dühömet, mert tudom, hogy csak jót akart, ettől függetlenül tovább tetézte a bajt L.
Kipateroltam hát gyorsan a konyhából és csak adogattam neki a dolgokat, hogy pakolja le az előszobában. Gyorsan lekaptam a szekrényajtót, kirámoltam a lábasokat, és vévignyaltam a konyhát. Tavaszi nagytakarítás fele ezzel letudva J. Ezzel viszont elúszott a délutánra tervezett séta, mert mire végeztem mindennel, addigra már annyira fáradt voltam, hogy ledőltem egy kicsit pihenni. Mire felébredtem már besötétedett, így ennyi volt a vasárnap L. Legközelebb majd nem hagyom elnyomni a megérzésemet, mert ez most elkerülhető lett volna, ha egy kicsit kiöntök az olajból. De hát késő bánat L.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése