Ma reggel is sikerült addig készülődnöm, míg kilenc után léptem ki a lakásból. ¼ 10-kor még a Margit-hídon araszoltam, mert épp akkor rakták le a Vivicita futáshoz a bólyákat, 10-kor viszont már kezdődött a meditáció Fehérváron. Mondhatni késésben voltam. Ráadásul előttem ott bénáztak sorozatosan az emberek. Én meg ahelyett, hogy elkezdtem volna morogni, szépen megkértem őket, ugyan menjenek már ki a külső sávba mert én sietek… és kimentek! Majd Fehérvárhoz érve üzentem az angyaloknak, hogy mutassanak egy rövidebb utat, mert nem fogok odaérni (már csak 5 percem volt). Annyira erre figyeltem, hogy mentem egy kört a körforgalomban J, majd az első kijáraton mentem ki a második helyett. Veszteni valóm nem lévén (ki volt írva a Centrum ), tovább mentem az úton, majd követve az intuíciót (angyali vezetést?) egyszer csak a szálloda előtt találtam magamat. Annak ellenére, hogy fel volt túrva a parkolója, találtam egy helyet az előtte levő kis utcában, így pontban 10-kor be is léptem a terembe. Ugyan koncentráltam arra is, hogy milyen helyet szeretnék, de nem gondoltam komolyan, hogy találok is, de ahogy beléptem megláttam az üresen hagyott egy szem helyet a szemközti sarokban, mely rám várt! Szóval azt kell mondjam lehet, hogy a véletlenek ilyen szintű összejátszása volt mindez csupán, de én nem ennek tudtam be.
A mai napon is három meditációra került sor. Még az elején elhangzott a kérdés, hogy mi a helyzet akkor, ha elalszunk közben? Azt a választ kaptuk, hogy nem gond, mert így is hat, igaz nem annyira hatásos mintha ébren vagyunk. De van amikor az egó annyira erős, hogy inkább altatnak, mert különben nem tudnának oldani. Ez egyébként meglepő módon most igazolódott is. Egyrészt a lábamnál ült egy lány, aki már eleve elég negatív és kelletlen volt (missz picsa röviden és tömören), majd a meditáció során is csak a fészkelődését lehetett hallani. Alig ért véget az első, azonnal elkezdett összepakolni, hogy ez mekkora butaság, és neki erre nincs ideje, stb. végül el is ment. Nagyon nem hiányolta senki, és végre a lábunkat is ki tudtuk nyújtani J.
A másik pedig saját tapasztalat. A harmadik meditáció közepénél (teremtés) én is bealudtam, így nem emlékeztem semmire. Viszont amikor valaki elkezdte mondani miket tapasztalt / látott, akkor azért beugrottak a képek, hogy tényleg, volt ilyen feladat. Vagyis annak ellenére követtem azért a meditációt, hogy aludtam. Magamtól nem tudtam volna semmit elmondani, de a képek végül nekem is bevillantak.
Összességében ezt a második alkalmat jónak értékelem. Egyrészt életem első pozitív meditációja volt (nem harcoltam, haltam meg, nem voltak sötét képek, stb.), melyben már érzelmek is voltak! Ez nagyon nagy változás! És arra is rájöttem időközben, hogy a legutóbbi kineziológiai oldás is azért volt ennyire sikeres, mert itt annak ellenére oldódtak blokkok, hogy ez bennem nem tudatosult. Maga a kineziológus is meglepődött, hogy milyen könnyen és gyorsan felszínre törtek a problémáim, és nem volt bennem ellenállás, hogy ezzel szembesüljek. A bal (érzelmi oldal) gyengesége egyébként most is kijött, főleg az első meditácónál iszonyatosan fájt a bal vállam. A fejem is megfájdult közben, de azok elmúltak, a vállamat azonban még délután is éreztem. Úgyhogy oldódnak a blokkok, szerintem gyorsabban mintha csak a kineziológia lenne, így a 28-ai Plejádi oldást most már várom is. Az elmaradt pénteki találkozót pedig átraktuk 30-ra. Kíváncsi vagyok ott kapok-e valamilyen érdemi útmutatást.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése