Mint az várható volt reggel sikerült addig készülődnöm, míg rohanás lett a vége. De sikerült időben leérnem, és viszonylag kis kavarodással megtalálnom a szállodát. Benn aztán kicsit meglepődtem, mert nem ilyennek képzeltem Vikit, a meditációt vezető lányt. A neten lévő képe alapján azt gondoltam egy nagyon csinos személyről van szó, ezzel szemben jelentős túlsúllyal rendelkezik. Bevallom kicsit csalódtam, mert azt gondoltam ha valaki segítő energiákkal bír, akkor a saját életét kicsit nagyobb kontroll alatt tudja tartani, de újfent rossz volt a megközelítésem (Gabi, a kineziológusom szintén hasonló helyzetben van). Nem tudom, hogy ez azért van mert rengeteg energiájukat felemészti a másokkal való törődés, vagy pedig ennyire mindegy nekik a fizikai sík. Na de nem is ez a lényeg!
A meditáción elég sokan voltunk, ezért nagyon kicentizett helyek jutottak csak az egyéneknek. Engem ez bevallom zavart kicsit, mert rosszul vagyok a szuszogásoktól, pláne ha még horkol is valaki! Hát itt a türelmem is tesztelésre került, mert a mellettem lévő hölgy (még szerencse, hogy az egyik sarokban jutott hely) már rögtön az első meditáció alatt eljutott a horkolásig. A harmadiknál szerintem már a terem ¾-e aludt – köztük én is. De ne szaladjunk ennyire előre J.
Adott tehát a relaxációra nem túl alkalmas,zsúfolt terem. A kezdés természetesen csúszik, mert nem ért le mindenki időre. Próbáltam kihasználni az időt, és megpróbáltam kizárni a külvilágot. Majd fél óra csúszással elkezdődött az atlantiszi oldás.Én általában elég jól tudok képekkel, szimbólumokkal dolgozni a meditációk során, de most nehezen ment. Ettől függetlenül ezt egy sikeres oldásnak tartom. Pár dolog ugyanis letisztult bennem.
Nagy kérdés volt, hogy eddigi életeim során miért nem volt soha családom (pár, gyerek)? Miért nem tudtam ezzel a feladattal haladni? A válasz az volt, hogy az ikerlélekkel most születtünk le először egyszerre, tehát most tudjuk ezt a feladatot megoldani. Ez tehát most helyre került bennem.
Egyébként végig azt éreztem, hogy nekem igazából nem kellene most ott lennem, mert a kineziológiai oldásokkal ezeket a területeket helyre tettük. Lehet, hogy ez csak az egóm keltette érzés volt, hogy ne foglalkozzak ezzel, élvezzem, hogy jobban érzem magamat, és ne bolygassam tovább ezeket a dolgokat? Nem tudom. Az mindenesetre biztos, hogy a második meditációra szinte nem emlékszem, mert én is be-be aludtam, a harmadikról pedig már fogalmam sincs, mert azt szinte átaludtam. Csak a horkolásokra ébredtem fel a végén, mert az már zavart. Így hát nem tudok valódi tapasztalásokról beszámolni. Nem tudom, hogy esetleg később jönnek-e még elő dolgok, mert van akinek csak 2-3 hét elteltével jönnek felszínre problémák. Mindenesetre az biztos, hogyha az áprilisi alkalmakkal nem jutok előrébb, pontosabban nem érzem azt, hogy nálam ez működne, akkor a májusi alkalmakat le fogom mondani.
A meditáción elég sokan voltunk, ezért nagyon kicentizett helyek jutottak csak az egyéneknek. Engem ez bevallom zavart kicsit, mert rosszul vagyok a szuszogásoktól, pláne ha még horkol is valaki! Hát itt a türelmem is tesztelésre került, mert a mellettem lévő hölgy (még szerencse, hogy az egyik sarokban jutott hely) már rögtön az első meditáció alatt eljutott a horkolásig. A harmadiknál szerintem már a terem ¾-e aludt – köztük én is. De ne szaladjunk ennyire előre J.
Adott tehát a relaxációra nem túl alkalmas,zsúfolt terem. A kezdés természetesen csúszik, mert nem ért le mindenki időre. Próbáltam kihasználni az időt, és megpróbáltam kizárni a külvilágot. Majd fél óra csúszással elkezdődött az atlantiszi oldás.Én általában elég jól tudok képekkel, szimbólumokkal dolgozni a meditációk során, de most nehezen ment. Ettől függetlenül ezt egy sikeres oldásnak tartom. Pár dolog ugyanis letisztult bennem.
Nagy kérdés volt, hogy eddigi életeim során miért nem volt soha családom (pár, gyerek)? Miért nem tudtam ezzel a feladattal haladni? A válasz az volt, hogy az ikerlélekkel most születtünk le először egyszerre, tehát most tudjuk ezt a feladatot megoldani. Ez tehát most helyre került bennem.
Egyébként végig azt éreztem, hogy nekem igazából nem kellene most ott lennem, mert a kineziológiai oldásokkal ezeket a területeket helyre tettük. Lehet, hogy ez csak az egóm keltette érzés volt, hogy ne foglalkozzak ezzel, élvezzem, hogy jobban érzem magamat, és ne bolygassam tovább ezeket a dolgokat? Nem tudom. Az mindenesetre biztos, hogy a második meditációra szinte nem emlékszem, mert én is be-be aludtam, a harmadikról pedig már fogalmam sincs, mert azt szinte átaludtam. Csak a horkolásokra ébredtem fel a végén, mert az már zavart. Így hát nem tudok valódi tapasztalásokról beszámolni. Nem tudom, hogy esetleg később jönnek-e még elő dolgok, mert van akinek csak 2-3 hét elteltével jönnek felszínre problémák. Mindenesetre az biztos, hogyha az áprilisi alkalmakkal nem jutok előrébb, pontosabban nem érzem azt, hogy nálam ez működne, akkor a májusi alkalmakat le fogom mondani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése