Ma 50 éves lett a bátyám. Öcsikém ennek alkalmából is hozta az utóbbi egy évben tapasztalt formáját. Tegnap ugyanis hívott apukám, hogy tudom-e jönnek-e holnap Vácra, az ünnepi ebédre. Mondtam, hogy nem tudom, de ma felhívom őt (tegnap nem volt hozzá kedvem), és különben is csak reggel lehet vele beszélni ha dolgozik, ha már otthon van akkor nem.
Délelőtt sikerült is beszélnünk, mely elég felszínesre sikeredett. Először is elmondta, hogy mennyire igyekeznek, de mindig van valami... én szándékosan nem kérdeztem meg mikorra lesznek készen az építkezéssel. Azt mondta haladnak, és már nagyon várják haza papát, a gyerekeknek is mennyire hiányzik.... Mikor utaltam rá, hogy néha igazán felhívhatná őt, akkor meg csak hárított - nem ér rá. ??? Most akkor várják haza, vagy nem?
Rákérdeztem, hogy jönnek-e holnap? Hááát nem tudja, mert még nem beszéltek erről otthon (kb. 1 hónapja írta a sógórnőm a meghívót). Csak tegnap látta a levelet, igaz mindketten rajta voltak, de nem került szóba. De majd felhívja őket, hogy felköszöntse őt, és akkor megmondja mi lesz.
Délben hív Éva, a bátyám felesége, hogy most beszélt az öcsémmel, és nem jönnek. Elég dühös volt - jogosan - mert ők már kifizették előre az étkezés költségét (nekik is 4 főre), és nem érti miért csak most mondják. Ráadásul a testvéréről van szó, nem egy távoli rokonról. Hát erre nem igazán lehet semmit mondani, mert nekem természetes volt, hogy nem fogok elmenni a március 15-ei havazás miatt felajánlott kompenzációs útra, hogy ott lehessek a születésnapján. De úgy látszik, most már ők sem tartoznak bele a "szűk családba", ahogy én ezt tavaly megkaptam az öcsémtől.
Majd felháborodásában Éva még azt is hozzátette, hogy szerinte nem is fogják visszaköltöztetni aput a házba, ezért keresnünk kellene neki egy helyet. Na ez szuper lenne! Mondtam neki, hogy most ezzel ne foglalkozzon, holnap megtartjuk az ünnepséget, aztán térjünk vissza erre a kérdésre. Nem szeretném ha ez lenne a vége, de tény, hogy nem rakosgathatjuk egyik helyről a másikra őt, mint egy könyvet a polcon. Szegény érzi nagyon, hogy most már nem látják őt annyira szívesen mint tavaly nyáron, nálunk jól érezte magát, de ez meg nekünk nem megy most, mert tényleg a gyerekre szeretnénk koncentrálni. Szóval ez szép menet lesz, de most már nem lehet tovább kerülgetni a témát, mert 1 éve tart a tetőtérbeépítés, és ez mindenki életét átrendezte. A végkimenetel pedig kérdéses. És ha itt is bejön a jóslat, akkor apukám rám fog maradni. Hogy mindig-minden bejön, csak a gyerek dolog van elcsúszva! Miért nem inkább az valósul meg?
És még egy "apróság" mára. Reggel be akartam jelentkezni jövő hétre vérvételre (a 13. kerületben nem lehet csak úgy odamenni, még beutalóval sem!), de azzal szembesültem, hogy csak május 5-e utánra van időpont. Tessék??? De nekem hétfő kellene a hormonvizsgálatok miatt. Az őket nem érdekli. Kifutott a havi keret, erre a hónapra már nem vesznek fel beteget. Így mehetek majd fel a Kaáliba, ahol 18 ezerért fognak mindent megcsinálni. Hát ennyit a mai napról. Remélem más már nem jön közbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése