A mai nap tele van váratlan fordulatokkal. Valamiért tegnap este bevillant, hogy mi van akkor, ha az orvos egy májusi kezdést javasolna? Felvetettem a páromnak, és este számolgattunk hogy jönne ez ki, aztán végül abban maradtunk nem variálunk - megyünk az eredeti tervek szerint júliusban.
Aztán reggel az orvos azzal kezdett, mikor volt utoljára labor, mert a pajzsmirigy működését meg kellene nézni, és AMH vizsgálatot is kért (mennyire vagyok még termékeny). Ettől teszi függővé a továbbiakat, mert az eddigi rövid protokollt felváltaná a hosszú (kicsit vicces, hogy időben ez a rövidebb, a hormonterhelés azonban nagyobb).
Mivel a felírt laborok közül a legtöbbet a menstruációs ciklus 2-5 napja között kell elvégezni (ami jövő héten lesz aktuális), kicsit felpörögtek az események. Jövő héten el kellene menni vérvételre, majd felhívni az orvost mi legyen. Ha jók az eredmények, akkor ki kell váltsam a felírt recepteket, és már ennek a ciklusnak a végén el kellene kezdenem az injeciókat, így június közepére már túl is lennénk a nehezén. Ráadásul, most van egy akciója az intézetnek, melynek keretében csupán 100.00 Ft-ért megcsinálják a teljes kezelést (ami amúgy 500.000 lenne), így nyerhetnénk egy TB támogatott kört. Nem tudom, hogy részesedik-e belőle az orvos is és ezért ajánlotta fel, de végül úgy döntöttünk legyen így. Az idő sajnos nem nekünk dolgozik, és ha ez se sikerülne most, akkor már csak 2 TB támogatott maradna, ami tényleg nem sok. Közben persze folyton poénkodott, pláne amikor megtudta, hogy Londonba megyünk, és én még 2 hétig kinn leszek. Azt mondta utál, de azért érezzem jól magamat ha tudom. És finoman utalt rá, melyek a kedvenc újságjai, amiket itthon csak többszörös áron lehetne megvenni. Mivel tényleg nem nagy tételek, és eddig még egy árva petákot sem adtunk neki, szerintem venni fogunk kinn ajándékként, mert megérdemli.
Megkaptuk az recepteket és az ütemtervet, kifizettük az 1500 Ft-os konzultációs díjat, felmarkoltuk a rengeteg tűt és fecskendőt, majd rohant mindenki be a munkahelyére. Kb. fél óra múlva kapom a pletykát skype-on, hogy tudom-e, hogy nyomozik utánam a vezetés? Tényleg lombikozunk? Mit mondjak, ez eléggé letaglózott. Én azt hittem már kiestek a pletykások a cégből, és akinek elmondtam az tudja tartani a száját, de úgy tűnik tévedtem. Tényleg nem lehet senkiben megbízni! Kíváncsi vagyok, hogy szemtől-szembe felteszik-e a kérdést, s ha igen, akkor mikor és hogyan?
És mindezeken felül még a holnapi angyalos-oldásos találkozó is törölve lett, mivel Vikinek elment a hangja. Úgyhogy felmerült bennem az ötlet, hogy lemegyek Oroszlányba a jósnőhöz, akinél már többször is voltam. Eddig minden bejött amit mondott, most már az is, hogy egy szőke nő miatt pletykába keveredek cégen belül. Ez is beteljesült. Úgyhogy ma egész nap szar kedvem volt. Hogy lehetnek ennyire szarkavarók az emberek? Én sose okoztam másoknak gondot, ha tehettem a beosztottjaimnak is igyekeztem falazni, és mindig kínosan ügyeltem rá, hogy ne tegyek keresztbe senkinek. Hát most visszakaptam a fene nagy toleranciámat. Tudtam persze, hogy mindenkiről listát vezetnek, és a második házasságommal újra felkerülhetek oda (bár a korom miatt szerintem engem már rég leírtak onnan), de alapvetően nem gondolkodtam ezen. Örülök végre, hogy a személyes problémáimmal kezdek előrébb jutni, és akkor most ezzel újra rám tesznek egy lapáttal. És itt megint bejön az örök problémám, hogy a nőket sose tekintik egyenértékűnek a férfiakkal, akikről biztos nem vezetnek „veszélyezettségi” listákat. Egyenjogúság! Nagy frászt! L
Aztán reggel az orvos azzal kezdett, mikor volt utoljára labor, mert a pajzsmirigy működését meg kellene nézni, és AMH vizsgálatot is kért (mennyire vagyok még termékeny). Ettől teszi függővé a továbbiakat, mert az eddigi rövid protokollt felváltaná a hosszú (kicsit vicces, hogy időben ez a rövidebb, a hormonterhelés azonban nagyobb).
Mivel a felírt laborok közül a legtöbbet a menstruációs ciklus 2-5 napja között kell elvégezni (ami jövő héten lesz aktuális), kicsit felpörögtek az események. Jövő héten el kellene menni vérvételre, majd felhívni az orvost mi legyen. Ha jók az eredmények, akkor ki kell váltsam a felírt recepteket, és már ennek a ciklusnak a végén el kellene kezdenem az injeciókat, így június közepére már túl is lennénk a nehezén. Ráadásul, most van egy akciója az intézetnek, melynek keretében csupán 100.00 Ft-ért megcsinálják a teljes kezelést (ami amúgy 500.000 lenne), így nyerhetnénk egy TB támogatott kört. Nem tudom, hogy részesedik-e belőle az orvos is és ezért ajánlotta fel, de végül úgy döntöttünk legyen így. Az idő sajnos nem nekünk dolgozik, és ha ez se sikerülne most, akkor már csak 2 TB támogatott maradna, ami tényleg nem sok. Közben persze folyton poénkodott, pláne amikor megtudta, hogy Londonba megyünk, és én még 2 hétig kinn leszek. Azt mondta utál, de azért érezzem jól magamat ha tudom. És finoman utalt rá, melyek a kedvenc újságjai, amiket itthon csak többszörös áron lehetne megvenni. Mivel tényleg nem nagy tételek, és eddig még egy árva petákot sem adtunk neki, szerintem venni fogunk kinn ajándékként, mert megérdemli.
Megkaptuk az recepteket és az ütemtervet, kifizettük az 1500 Ft-os konzultációs díjat, felmarkoltuk a rengeteg tűt és fecskendőt, majd rohant mindenki be a munkahelyére. Kb. fél óra múlva kapom a pletykát skype-on, hogy tudom-e, hogy nyomozik utánam a vezetés? Tényleg lombikozunk? Mit mondjak, ez eléggé letaglózott. Én azt hittem már kiestek a pletykások a cégből, és akinek elmondtam az tudja tartani a száját, de úgy tűnik tévedtem. Tényleg nem lehet senkiben megbízni! Kíváncsi vagyok, hogy szemtől-szembe felteszik-e a kérdést, s ha igen, akkor mikor és hogyan?
És mindezeken felül még a holnapi angyalos-oldásos találkozó is törölve lett, mivel Vikinek elment a hangja. Úgyhogy felmerült bennem az ötlet, hogy lemegyek Oroszlányba a jósnőhöz, akinél már többször is voltam. Eddig minden bejött amit mondott, most már az is, hogy egy szőke nő miatt pletykába keveredek cégen belül. Ez is beteljesült. Úgyhogy ma egész nap szar kedvem volt. Hogy lehetnek ennyire szarkavarók az emberek? Én sose okoztam másoknak gondot, ha tehettem a beosztottjaimnak is igyekeztem falazni, és mindig kínosan ügyeltem rá, hogy ne tegyek keresztbe senkinek. Hát most visszakaptam a fene nagy toleranciámat. Tudtam persze, hogy mindenkiről listát vezetnek, és a második házasságommal újra felkerülhetek oda (bár a korom miatt szerintem engem már rég leírtak onnan), de alapvetően nem gondolkodtam ezen. Örülök végre, hogy a személyes problémáimmal kezdek előrébb jutni, és akkor most ezzel újra rám tesznek egy lapáttal. És itt megint bejön az örök problémám, hogy a nőket sose tekintik egyenértékűnek a férfiakkal, akikről biztos nem vezetnek „veszélyezettségi” listákat. Egyenjogúság! Nagy frászt! L
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése