Reggel elugrottunk fodrászhoz, majd a párom elrohant kifizetni az ágyat/matracot, melyet hétfőn hoznak majd ki. Ennek köszönhetően kicsit késve vettük fel a nagynénémet, de épp időben – sőt elsőként! – érkeztünk meg Vácra a Remete étteremhez. Ráadásul pont a bejáratnál volt hely, így tökéletesre sikerült az időzítés J.
A hangulat már nem volt ennyire jó, mert az egész család ki volt akadva az öcsémékre, nagyon rosszul esett nekik, hogy nem jöttek el. Nem is akartak erről beszélni. Apukám is csak sírdogált, hogy miért nem jöttek el? Nem igaz, hogy pont ez az egy nap ne lett volna kihagyható, hisz már lassan egy éve építkeznek. Hát erre nem igazán lehetett semmit mondani. Próbáltam védeni őt, hogy a családi béke érdekében ezt beáldozta, és biztos ő is érzi ezt valamennyire, csak nem akart konfrontálódni, de elég gyenge érvelés volt belátom. Pláne annak tükrében, hogy a sógórnőm nagynénje Kistelekről vonatozott fel erre az alkalomra még reggel, és este már megy is vissza.
Az ebéd ettől függetlenül jól sikerült, az étteremben maximálisan kedvesek voltak, egy rossz szavunk nem lehet. A köszöntések során aztán eléggé elbillent a családok közötti egyensúly. A sógórnőmék is hárman vannak testvérek, mindenkinek két-két gyereke van, sőt az egyiknél már két unoka is. Ezzel szemben mi hárman voltunk a párommal és apukámmal. Egyikünk se nagy szónok, és az öcsém miatt lelkiismeretfurdalásunk is volt. Köszöntőt mi nem mondtunk, és a legvégén, csendesen adtuk át az ajándékainkat. A sógórnőm szinte végig sírt (eltakarta az arcát). Hát igen. 50 év már szép idő, csak az a baj, hogy innentől már rövidül az élet. De okuk nem nagyon lehet panaszra, hisz szép életük volt, és két szép, okos gyereket felneveltek. A szülők hiánya kézzeltapintható volt, de ez sajnos az élet velejárója. Pár év múlva ők is nagyszülők lesznek – ami több szempontból is hihetetlen. Egyrészt, hogy ilyen gyorsan elmentek az évek, másrészt mi még csak most tartunk ott, hogy gyereket szeretnénk. Hát igen, ha családon belül nézem a dolgokat eléggé le vagyunk maradva, de hát ez van.
Az ebédet egy ártéri séta követte volna, melyet azonban most elöntött a Duna, így visszasétáltunk az étteremnél hagyott kocsikhoz. Nagy szerencsénk volt, mert épphogy beültünk elkezdett esni az eső, majd mikor kiértünk az M2-esre akkor már ömlött. Utálok esőben vezetni, de mivel a párom ivott nem tudtam átadni a kormányt. azért gond nélkül hazaértünk J.
Holnap meditáció, utána még kiugrunk Dabasra a párom unokatestvéréhez, és már el is telt a hétvége L. Szörnyen gyorsan telik az idő!
A hangulat már nem volt ennyire jó, mert az egész család ki volt akadva az öcsémékre, nagyon rosszul esett nekik, hogy nem jöttek el. Nem is akartak erről beszélni. Apukám is csak sírdogált, hogy miért nem jöttek el? Nem igaz, hogy pont ez az egy nap ne lett volna kihagyható, hisz már lassan egy éve építkeznek. Hát erre nem igazán lehetett semmit mondani. Próbáltam védeni őt, hogy a családi béke érdekében ezt beáldozta, és biztos ő is érzi ezt valamennyire, csak nem akart konfrontálódni, de elég gyenge érvelés volt belátom. Pláne annak tükrében, hogy a sógórnőm nagynénje Kistelekről vonatozott fel erre az alkalomra még reggel, és este már megy is vissza.
Az ebéd ettől függetlenül jól sikerült, az étteremben maximálisan kedvesek voltak, egy rossz szavunk nem lehet. A köszöntések során aztán eléggé elbillent a családok közötti egyensúly. A sógórnőmék is hárman vannak testvérek, mindenkinek két-két gyereke van, sőt az egyiknél már két unoka is. Ezzel szemben mi hárman voltunk a párommal és apukámmal. Egyikünk se nagy szónok, és az öcsém miatt lelkiismeretfurdalásunk is volt. Köszöntőt mi nem mondtunk, és a legvégén, csendesen adtuk át az ajándékainkat. A sógórnőm szinte végig sírt (eltakarta az arcát). Hát igen. 50 év már szép idő, csak az a baj, hogy innentől már rövidül az élet. De okuk nem nagyon lehet panaszra, hisz szép életük volt, és két szép, okos gyereket felneveltek. A szülők hiánya kézzeltapintható volt, de ez sajnos az élet velejárója. Pár év múlva ők is nagyszülők lesznek – ami több szempontból is hihetetlen. Egyrészt, hogy ilyen gyorsan elmentek az évek, másrészt mi még csak most tartunk ott, hogy gyereket szeretnénk. Hát igen, ha családon belül nézem a dolgokat eléggé le vagyunk maradva, de hát ez van.
Az ebédet egy ártéri séta követte volna, melyet azonban most elöntött a Duna, így visszasétáltunk az étteremnél hagyott kocsikhoz. Nagy szerencsénk volt, mert épphogy beültünk elkezdett esni az eső, majd mikor kiértünk az M2-esre akkor már ömlött. Utálok esőben vezetni, de mivel a párom ivott nem tudtam átadni a kormányt. azért gond nélkül hazaértünk J.
Holnap meditáció, utána még kiugrunk Dabasra a párom unokatestvéréhez, és már el is telt a hétvége L. Szörnyen gyorsan telik az idő!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése