A mai nap kicsit más lett mint vártam. Mikor leértünk Fehérvárra a kolléganőmmel, akkor a szálloda előtti kis utcában már csak egyetlen parkolót láttam bal oldalt, de az pont jó lesz nekünk, gondoltam. Mire odaértem, jobb oldalról kiállt egy autó. Azt gondoltam ki akar tolatni (megfordulásra ugyanis nincs lehetőség), ezért beálltam oda orral, hogy majd utólag korrigálok. Erre elkezdett velem kiabálni a nő, hogy oda ő akart beállni, azonnal álljak ki, és álljak be a jobb oldalra. Mire mondtam, hogy neharagudjon, de nem fogok. Nem látom értelmét egy olyan manővernek, aminek az lenne az eredménye, hogy megcseréljük az autókat az út két oldalán. A végén megkaptam, hogy hülye picsa vagyok. Biztos voltam benne, hogy ő is a meditációra jön, ami be is igazolódott. Ugyanis dühömben az autóban maradt a mobilom amiért visszamentem, így találkoztam vele a szálloda folyosóján. Mondtam is neki, hogy ezt kicsit inteligensebben is kezelhette volna, de ő csak tovább osztott, hogy igazán megvárhattam volna ő mit akar. Mire mondtam, hogy számomra ez úgy jött le, hogy ő befejezte a parkolást, ki akar tolatni az utcából, ezért én elálltam az útból, hogy ne akadályozzam. Utána már valóban nem láttam, és továbbra sem látom értelmét, miért is kellett volna nekem átparkolnom a túloldalra. Ész érve nem volt, csak az, hogy oda ő át akart állni. Mire visszaértem a terembe, láttam, hogy természetesen mellettünk ült le, és teljes felháborodása csak úgy ordít róla. Na ez már eleve megadta az alaphangulatot, a meditációkra se nagyon tudtam koncentrálni. Így nem is tudok sok mindenről beszámolni.
Aztán a meditáció végén láttam, hogy apukám kétszer is hívott, legutóbb 10 perce. Visszahívtam, majd felháborodottan közölte, hogy keresett, de nem vettem fel. Mondtam, nem tudtam, de most itt vagyok. Majd nekem esett, hogy akkor most mi van a földbejelentőkkel, beszéltem-e az öcsémmel, és egyebek. Mondtam, hogy nem, majd holnap, mert hétvégén nem lehet vele beszélni, tudja jól. Ekkor végighallgattam, hogy ő már csak útban van, és hagyjuk ezt az egészet… szóval megfejelte kicsit a délelőttömet.
Az autópályán hazafele is csak idegbeteg vezetőkkel találkoztam. A kedvenc helyzetem az volt, amikor egy fával megrakott utánfutós autó próbálta a legbelső sávban előzni kamionokat. Mivel egyik sem bírt a másikkal, így egész szépen lefedték a három sávot, nem is törődve azzal, hogy autópályán volnánk… Szóval ez egy elég vacak napra sikeredett. Ráadásul most megállapítottam, hogy csak telefonon lehet módosítani a repülöjegyen a dátumot, ezért ez is holnapra marad. Bővül a listám L.
Azért, hogy pozitívum is legyen. A páromtól kaptam három szál rózsát, és a Jászai Mari térnél lévő Vanilin cukrászdában felfedezte, hogy lehet glutén mentes parfét kapni, amit ráadásul nyírfacukorral készítettek. Vett is belőle vaníliásat magának, csokisat nekem, és még egy málnásat is – igaz az cukorral készült. Ami még mindig jobb mint a mesterséges édesítőszerek. Legalább rá számíthatok – még ha ez ellentétes is a diétával J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése