A párom sajnos nem túl boldog a jelenlegi helyén, mert nem érzi a megbecsülést, és nem igazán lát előrelépési lehetőséget. A főnöke jól el van így, hogy alatta az emberek megbízhatóan végzik a dolgukat, minek kellene ezen változtatni? Szegénykém már többször is kifakadt, én persze ilyenkor mindig a szokásos opciókat vázolom fel.
1. Megbarátkozol ezzel a helyzettel és maradsz. Kényelmes munka, keresni kell mellé egy másik állást, és akkor anyagilag is meg van a hiányzó rész, ráadásul több lábon állunk.
2. Tovább kell lépni. De előbb egy kicsit javítani kellene az angolon. Ki kell használni, hogy viszonylag nyugodt a hely, és rá kell feküdni a tanulásra.
Természetesen egyik opció sem működött igazán, egészen a múlt hétig. Akkor ugyanis új helyre költöztették az ő részlegüket, és ezt nagyon nem csípi. Ez arra ösztökélte, hogy elkezdjen álláshirdetéseket nézegetni. Talált is kettőt melyek megmozgatták a fantáziáját. Már csak az önéletrajz hiányzott... na ezt ma este nagy nehezen összehoztuk. Jelentősen eltért ugyanis a véleményünk arról, hogy milyen is egy informatív önéletrajz, mely lényegretörő, de nem csak egy felsorolás. Mit mondjak, nehezen ment. Az egók ütköztek rendesen :). Én végül rá is hagytam, és elmentem olvasni. A vége pedig az lett, hogy az általam készített verzióba beszúrt pár sort az elvégzett szaktanfolyamokról, és a munkája során használt software-ek sorrendjét átrendezte. Ezzel már nem az én verzióm lett a nyerő - gondolja ő. Na de semmi gond nincs ezzel, a lényeg, hogy elkészült! Reggel készítek még pár friss képet, aztán mehetnek is kifele a jelentkezések. Kíváncsian várjuk, hogy egyáltalán behívják-e. 48 évesen ez sajnos már egyáltalán nem biztos. De ha most nem lép, pár év múlva még nehezebb lesz. Ebben sajnos egyet kell értsek vele. Magyarországon ma eleve nehéz jó állást találni, 40-45 felett pedig pláne. De természetesen ha nem próbálkozik, akkor esélye sincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése