Csókakői vár

Csákvárról kifele volt egy kis  iránytévesztésünk, hogy merre is kellene menni. A párom szerint ugyanis nem arra kellett volna, mint amerre elindultunk a városból. Mondtam rendben, forduljunk vissza a kereszteződésig amerről eredetileg is jöttünk, és ellenőrizzük az irányt. Visszamentünk, és beigazolódott, hogy jó volt az irány, tehát újra kimentünk a városból.
Csókakőre megérkezve már láttuk a várat a hegyoldalban, ami kicsit furán hatott számunkra. A település ugyanis elkezdte felújíttatni a várat, amit egyrészt megértek, hisz szeretnének turistákat a környékre vonzani, ugyanakkor kicsit furán hatnak a fehérre meszelt falak. Na de mindegy, lehet másnak ez tetszik és csak mi vagyunk nagyon kritikusak.
A vár alatti parkolóból én határozottan az erdő fele vettem az irányt, amit a párom újfent kétkedve fogadott. Mondván, miből gondolom, hogy arra kell menni? Láttam talán valamilyen táblát? Mondtam, hogy nem, de ha nem tudunk felmenni akkor legfeljebb sétáltunk kicsit az erdőben (ami azért hegynek fel, ráadásul teligyomorral nem annyira esett jól J). Na de a megérzésem ezúttal is jó volt, mert találtunk egy fa lépcsősort a vár felé. Igaz meredekebben de gyorsabban jutottunk fel ezen az oldalon. Lefele aztán az aszfaltozott verziót választottuk, amit elsőre én nem is vettem észre J.

A várba vezető torony lett elsőként felújítva, melynek leereszthető pallót is készítettek. Sikerült egy vezetett csoportba belefutnunk, így azért megtudtunk egy-két dolgot a vár történetéből. Sőt azt is megtudtuk miért őrzik a várat. Ugyanis egyik éjszaka valakik bejutottak a toronyba, és elkezdték elvágni a kapu és a palló nyitását biztosító kötelet. Jó buli lehetett L. Mindenesetre most erre is költhet még az önkormányzat, hogy éjjel-nappal legyen ott ügyelet.

A vár egyébként eléggé lepusztult, és elég meredek falépcsőkön lehet csak közlekedni benne, ezért mindenképpen olyan személyeknek való akiknek nem okoz ez problémát. Pl. babakocsival, vagy idősebbeknek bottal nem annyira jó hely. Az idő eléggé felhős volt, de azért néha kisütött a nap. Mindenesetre jó volt kicsit kijutni a városból az egész heti búskomor, felhős idő után.

 Hazafele aztán Székesfehérváron át jöttünk, és átmenve a belvároson felfedeztem a szállodát ahova majd holnap lejövök. Ennek azért örültem, mert legalább nem egy idegen helyen kell elsőre megtalálnom hova is kell menni. Újfent elgondolkodtam egy GPS-en, de ismét elvetettem a gondolatot, mert eddig mindig jól elboldogultunk nélküle. Remélem holnap se lesz vele gond.