Csákvár

Ma nagy nehezen összeszedtük magunkat, és felkerekedtünk. Nem akartunk sokat autózni, így a Vértesre esett a választásunk. Nemrég láttam, hogy felújították a csókakői várat, ezért ez lett a cél. Mivel közel van hozzá a csákvári kastély, ezért az eredeti tervek szerint visszafele arra jöttünk volna. De nekem annyira ez maradt meg a gondolataimban, hogy elsőre ide navigáltam a páromat. Ebédidő végén jártunk, a településen pedig a Publó Pizzeria reklámtáblái eléggé domináns jelenlétet mutattak, megszavasztunk hát egy próbát az étteremnek. Az élmény várakozáson felüli volt. A helyet jól kihasználták, mert a belső udvart átriumosan beépítették, így a kevéske napfényt ki tudtunk élvezni. A falakon rengeteg színes képkeret volt, melyekben gyerekrajzok voltak (gondolom a vendégek gyerekeinek rajzai). Amíg az ételre vártunk érkezett két idősebb hölgy egy westie-vel, akinek hoztak kis műanyag tálkát és vizet. Ilyet eddig csak külföldön láttam még, nálunk ugye nem nagyon engedik be az állatokat a vendéglátó egységekbe. És mindezeken felül az étel is finom volt (mindketten vörösboros vadpörköltet ettünk tejszínes gombamártással és krumplival – tudom az utóbbi nem paleo, de szerintem még mindig jobb mintha kenyeret ettem volna), és még az árfekvésével sem volt gondunk! Ezt a helyet megjegyeztük a későbbiekre, ha máskor is erre járnánk.
Majd ebéd végeztével megkérdeztük a pincérnőt, hogy merre találjuk a várat? Idejövet ugyanis nem nagyon láttam, hogy kiemelkedne az épületek közül. Nézett ránk furán, majd megkérdezte, hogy talán a kastélyra gondolunk? ŐŐŐ, izé, igen arra J. Elmondta merre kell mennünk (gyalog 5 perc séta), amit aztán könnyen meg is találtunk. Időközben arra is rájöttem, hogy nem fogunk tudni bemenni az épületbe, mert itt most egy kórház üzemel, ezért csak a parkban lehetne sétálni, ami most – tekintettel a tél végére – nem nagy élmény. Na de semmi gond, ebédeltünk egy jót (a párom amúgy is erre vágyott eredetileg is), és tovább mentünk - immár valóban Csókakőre a várhoz J.